A Rose Lány

40.rész

Az egész éjszakát Damon társaságában tőltöttem. Olyan volt, mintha újra nórmális életet élnék, és nem lenne az életemben semmi rossz. Minden gondom elfelejtődött pár órára és úgy éreztem, hogy újra élek.
Damon remek társaság, olyan amilyen Austin valószínűleg soha nem lesz.

Hat órakor indultam vissza az autómhoz, amit a part bejáratánál hagytam.
A parton visszafele végig szaladtam, mert amikor elköszöntem Damontől eszembe jutott, hogy a telefonom ott maradt a kocsiba és kitudja hányszor hívott Austin eredménytelenül.

Az autóhoz érve, első dolgom volt a telefont kézbe venni, de meglepetésemre még csak egy nem fogadott hívás sem volt. Ezek szerint tényleg nem érdeklem. Ahogy mondta.

Az autót beindítva elindultam vissza az új otthonom felé.

Fél óra múlva értem vissza. A kapu között leállítottam a kocsit majd kiszállva oda dobtam az egyik őrnek a kulcsot, hogy tegye helyre az autót.

A házba lépve vágni lehetett a szivar füstöt, így inkább nyitva hagytam magam mögött az ajtót.
A nappaliba mentem előszőr, ahol a sejtésem beigazolódott.
Austin tényleg igazat mondott tegnap amikor elmentem. Tényleg volt akivel töltse a nászéjszakánk.
A nyakán az éjszaka emlékei köszöntek vissza nekem amikor ránéztem.

Bent ült a kanapén szivarral a szájában. Előtte az asztal tele volt szivar csikkekkel. Valószínűleg nem egyedül szívta el mind, mert ettől a nikotin mennyiségtől valószínűleg elájult volna, és felrobbant volna a tüdeje.
-Legalább egy ablakot kinyithattál volna. Vagy a terasz ajtót legalább.
-Te már kinyitottad az ajtót nem?
-Ne beszélj úgy velem, mint egy kutyával Austin. Nem az egyik éjszakaid vagyok.
-Akarsz is valamit vagy csak fölöslegbe téped a szád Anasztázia?
-Idefigyelj Austin.
-Nem érdekel, ne is folytasd!-mondta felállva.
-Mivan? Nem elégített ki a ribanc az éjjel?-kérdeztem gúnyosan miközben felém közeledett.
-De. Tökéletesen. Hol voltál?
-Miért érdekel?
-Mert nem voltál a temetőben!
-Nem. Tényleg nem ott voltam.
-Akkor hol voltál?
-Kellő távolságban tőled!
-Ez volt az utolsó alkalom, hogy elmentél valahova!
-Ugye tudod, hogy baszottúl nem mondhatod meg, hogy mit és mikor csinálhatok?! Oda megyek ahova akarok! Akkor megyek amikor akarok! És te nem szólsz bele! Amíg te ebbe a házba kurvákat hozol, amíg más nőkkel hetyegsz, addig ne akard megmondani, hogy én mikor és hova mehetek, világos?! Aki parancsol nekem az én vagyok! Szóval a pofád súlyba és végzed a saját dolgod te pofátlan faszparaszt! Még egyszer merj számonkérni és elvágom a torkod!-órdítottam vele szembe amikor odaért elém. Nem csak a füst, hanem a feszültség is vágható volt a szobában.
Azt hittem meg fog ütni amikor felém emelte a kezét, de az helyett az arcomra rakta. Meglepett a mozdulata és érdeklődve vártam a következő lépését. A kezem megfeszült a testem mellett és pislantás nélkül vártam, hogy mi következik. Mind a ketten idegesek voltunk, de a következő mozudulata lebénított.
Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt, majd közelebb vont magához. Az egyik kezem felemelve az arcára helyeztem és visszacsókoltam. Nem gondoltam volna, hogy a veszekedésünk így fog befejeződni. Jól esett a gyengéd érintés. Tudhattam volna, hogy csak egy újjab csapda.
Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk különválni. Austin hátrébb húzta a fejét majd úgy nézett le rám, még mindig engem tartva.
Semmi érzelem nem ült az arcán. Értetlenül néztem a szemébe mikor megszólalt. Megalázó volt a tekintete.
-Látod Kislány? Még mindig hatással vagyok rád. Minden ellenére is eltudom érni azt, hogy úgy csókolj, mintha nem tőrtént volna semmi. Úgyis elérem mindig amit akarok. Úgyis megszerzem amit akarok. És ha azt akarom, hogy azt csináld amit én mondok akkor te azt fogod csinálni. És tudod miért? Mert annak ellenére, hogy a nászéjszakánk alatt te valahol kibőgted magadból a lelket is amíg én a közös házunkba kurvákat elégítettem ki, még mindig szeretsz. És mindig szeretni fogsz. Ha megtudom, hogy valaki mással töltőtted az éjszakát akkor megölöm a szemed láttára, majd téged is kicsinállak. Világos drága feleségem?-kérdezte vigyorogva a szemembe nézve, mire hányni támadt kedvem. A kezeit leszedtem a derekamról és hátrébb léptem tőle.
-Figyelj Austin. Mindketten tudjuk, hogy ez csak üres fenyegetőzés. De tudod mit elmondom. Igen. Egész éjjel egy férfival voltam. Törődő, kedves, megért engem. Mindenben jobb nálad Austin. Mindenben. És mondtam már. Nekem nincs már lelkem, mert mindent kiöltél belőlem. De ő lehet, hogy újra tud lelket adni nekem. -mondtam és egy intés kiséretében felmentem a szobámba.

Mivel egész éjjel nem aludtam ezért úgy gondoltam, hogy nappal pótolom be, de Austin ezt is keresztbe húzta, mert amikor épp elaludtam volna bekopogott hozzám.
-Mit akarsz Austin? Aludnék.-szóltam oda az ajtóban álló férjemnek.
-Kifárasztott az éjszaka? Csak gondoltam szólok, hogy indulok. -mondta olyan arcal, mintha még ő sem hitte volna el, hogy tájékoztatott a dologról.
-Mész? Kivel? Hova?-néztem a kezében tartott táskára.
-Van egy ügy amit el kell intéznem. Amerikába megyek pár napra.- mondta mire kiültem az ágy szélére.
-Miféle ügy ez Austin? Mit kell elintézz? És mond, miért csak most tudom én ezt meg? Nem azért, de társak vagyunk! És most nem a házasságra vagy a nem létező kapcsolatunkra gondolok! Ki megy veled? Nem is olyan ügy igaz amiben én is kellenék? Megint egy ribanchoz mész?
-Nyugi Taz. Nem ribanchoz megyek. Egy beszállítóhoz megyeg. És nem. Nem jöhetsz velem, mert maximálisan oda kell koncentráljak és ha ott vagy nem tudok. És ez nem hazai terep, és veszélyesebb is egy fokkal mint amit itt oldottunk meg. Az én embereim jönnek velem természetesen és nem lesz bajom. Tudod Amerikában életem amíg ide nem jöttünk.
-Nem érdekel, hogy lesz-e bajod. Nyugodtan ölesd meg magad ha akarod. -mondtam a szemébe nézve.
-Akkor megyek. -mondta és el lépve az ajtómból elindult le.

Nem nagyon értettem, hogy mi ez az egész. Társak vagyunk. Mindent együtt oldottunk meg. Ha egyedül megy akkor nem tudom fedezni és nem tudok vigyázni rá. Nem tudom lebeszélni ha valami extrém hülyeséget akar csinálni. Hirtelen elöntött a kétségbeesés és felállva az addigi helyemről utána szaladtam. Amikor kiértem akkor gurult ki a kapunk az autó amiben helyet foglalt.
-Bassza meg.-mondtam magamelé egyedül álldogálva az udvar közepén. Nem tudtam eldönteni, hogy hazudott vagy nem. De volt egy olyan érzésem, hogy most kivételesen nem hazudott a szemembe.

∆•∆•∆•∆

Miután sikerült pihennem, a házban próbáltam lefoglalni magam. Apa igazolta Austint, hogy tényleg egy beszállítóhoz megy, mivel nem érkezett meg pontosan egy szállítmány. Az járt a fejemben amit utoljára mondtam neki. Azért ne haljon meg jó?

∆•∆•∆•∆

Öt nap telt el amióta Austin elment.
Azóta semmi hírt nem kaptam felőle ami kezdett így ennyi nap elteltével kicsit aggasztó lenni.
Így úgy döntöttem, hogy átmegyek Kenetthez, hogy tud-e valamit a fiáról. Nem azért mert annyira érdekel, csak nem szoktak így elhúzódni az ilyen ügyek.

Délben indultam el, és fél óra múlva megálltam Kenett háza előtt.

Az ajtóhoz sétálva becsengettem, mire Kenett házvezetőnője nyitott ajtót és engedett be. Tájékoztatott, hogy az apósom a dolgozószobájában van, és magamra hagyott fontos munkára hivatkozva.
A lépcsőn felsétálva végigmentem a folyósón, az utolsó ajtónál megálltam majd bekopogtam, és beléptem miután apósom kikiáltott egy igent.
-Szia Kenett.
-Szia Anasztázia.
-A fiad miatt jöttem.-tértem egyből a lényegre miután leültem vele szembe.- Nem tagadom, hogy utálom az egész házasságos dolgot a fiaddal együtt. Viszont. Nem hallottam öt napja róla semmit. Nem azért mert aggódom érte vagy valami ilyesmi de nem szoktak az ilyen ügyek ennyire elhúzódni. Így gondoltam, hogy atjövök megkérdezni, hogy tudsz-e valamit a fiadról?
-Figyelj Anasztázia. Őszinte leszek veled, mert nem szeretem amikor kerülgetünk valamit. Lénygre törő leszek.
-Kenett ezzel a felvezetéssel is csak húzod az időt. Tőrtént valami?
-Két napja nem tudunk semmit Austinról. A harmadik napon kellett volna jöjjön haza, de eltünt, egy lövöldözés után.
-Kenett. Azt mondod, hogy két napja nem tudtok semmit Austin hol létéről és nekem még basztatok szólni? Az is lehet, hogy meghalt és nekem nem szólsz?
-Egy kicsit válogasd meg a szavaid ha kérhetem. Utolsó információink szerint Austin eljött az embertől, de utána mentek és rájuk lőttek. Jeleneleg csapatok indulnak el Austin után és majd akkor tudunk biztosat ha odaérnek.
-Én is megyek.
-Nem. Egyfelől apád nem engedné, a másik pedig Austin is ha jól tudom nem akarta, hogy vele menj, vagyis maradsz szépen.
-Kenett ezt te sem gondoltad komolyan.
-De igen. Figyelj megértelek, hisz a fiamról van szó, és a férjedről. Viszont nem mehetsz oda. Mint tudod rengetegen megakarnak ölni téged. Ott nem ismered a terepet és elmenekülni sem tudsz, ha úgy sülne el a dolog. A legjobbakat küldtük Austin után és reménykedünk a legjobbakban.
-Ja szóval reménykedünk a legjobbakban miközben lehet, hogy már nem él?-kérdeztem a kiborulás szélén állva, idegesen Kenettet.

E❤️

2023.04.26.