14.rész

533 26 0
                                    

A mai napon, megtudtam, hogy az iskolánknak van edzőterme, és állítólag nagyon jó és felszerelt.

Gondoltam, hogy megnézem,ezért Harpert karon ragadva indultunk el tanítás után.
Egy párszor kértünk útbaigazítást, de eljutottunk végül a célunkhoz.

Én egy fekete melegítő nadrágot és egy fekete toppot vettem fel, míg Harper egy szürke melegítőt és egy fehér toppot.

Egy fél órája lehettünk ott amikor Harper mellett ismerős arcok tűntek fel.
-Te mit keresel itt Harper?-kérdezte Ashton, a bátyja.
-Ziát kísértem el. Megakarta nézni ezt a helyet, és hívott magával.
-Így már érthető. Na jó mi lépünk.
-Harper ma még menjünk el sétálni itt a suliudvarán.
-Mért? Én többet ma nem. Te mehetsz ha akarsz.
-Jólvan akkor megyek egyedül.

Fél óra mulva fáradtan indultunk vissza a szobánkba.
Mind a ketten letusoltunk, ő lefeküdt aludni, én meg elindultam sétálni.

Sétálás közben volt alkalmam gondolkodni. Egy hónapja vagyok itt a suliban, és ilyen rövid időn belül megszerettem a helyet. Persze ezt nagyrészben a barátaimnak köszönhetem. Ha ők nem lennének, akkor valószínüleg már kikönyörögtem volna a szüleimtől, hogy más iskolába mehessek.
-Mostmár magányos farkas vagy? Merre hagytad a kis Bakert? Vagy a többi lányt akikkel lógni szoktál?- szólalt meg a hátam mögül egy idegesítő hang.
-Semmi közöd Daniel.
-Ja, hogy te megjegyezted a nevem. Mondanám,hogy én is, de nem vagy olyan érdekes személyiség.-ért mellém, és így már egymás mellett haladtunk.
-Na akkor miért is beszélgetünk? De ha már megemlítetted. Akkor te hol hagytad az idősebb Bakert és a bandátok többi tagját?
-Épp hozzájuk megyek.
-Hát persze.
-Na szevasz. Unalmas személyiséged van.
-Ez van.
-Ezzel hozzáállással soha nem fogsz magad mellé egy palit kapni, aki még meg is tűr.
-Jólvan majd szólok ha érdekel a véleményed, addig ne pazarold a levegőt amit a felesleges szavakra használsz el. Mondanám, hogy írd le inkább, de egy, nem vagyok benne biztos, hogy képes vagy rá és kettő, csak pazarolnád a lapot és sajnáljuk az erdőket amiket kivágnak.
Daniel elröhögte magát, majd a férfi koli irányába fordulva ott hagyott.

Mikor vissza értem elővettem a telefonom és a fényképeket megnyitva rajzolgatni kezdtem. Előszőr lerajzoltam a suli épületét, majd a kerítést. Pontosan rajzoltam. És a képek alapján nekiálltam bejelölgetni a kamerákat és mozgásérzékelőket. Minden kamera közé odaírtam, hogy mekkora távolságra van a mellette lévőtől. Majd berajzoltam a látóhatárukat is amit az interneten néztem meg, hogy mekkora. Mivel ma csak az iskola egyik felén sétáltam, ezért csak félig voltam készen, de már haladtam.

Utána megcsináltam a házit, tanultam spanyolból, és lefeküdtem aludni.

E❤

2022.08.09.


A Rose LányTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang