20.rész

560 24 2
                                    

Miért akkor tőrténik, minden szar, amikor én otthon vagyok? Én vonzom a rosszat, vagy mi van? Mondjuk a mostani eset teljes mértékben az én lelkemen szárad. Nem megmondtam Harper Baker, hogy nekem ebből még bajom lesz? Hogy nem szívesen megyek ki a suliból? Tudtam, hogy nem kellene ezt csinálnom, de én mégis csináltam. És a családomra és a barátaimra hoztam a bajt. Na de baszki. Ki  gondolta volna, hogy ha elmegyek bulizni, akkor bérgyilkosok és kémek, fogják lesni minden lépésem? Hát én sem! Kiderült, hogy a nagyon jó szívű Andrew aki, annyira jófej volt és szórakoztatott amíg a barátaim alvóversenyeztek, és aki valamit belekutyult a piámba, még rosszabb mint én azt gondoltam. A kedves fiatalember egy kibaszott kém, aki meg akart őlni!
Napokig, hetekig  vagy ki tudja meddig megfigyelt, adatokat gyűjtött rollam és a barátaimról.
Ez mind egy probléma. Jön a következő pofon.
Az apám nem az a jófiú akinek hittem. Hallottatok a maffia megfogalmazásról? Na! Én most tudtam meg, hogy az apám, az egyik ilyen vezére. És nem is akármijennek.  Nem! Az egyik legnagyobbnak. Sokak vére tapad ahoz a kézhez, amely mindig gyengéden bánt velem, amely fogta az én kezem. Amely biztonságot adott nekem. Ugyan azzal a kézzel végzett emberekkel. Család főket, fiakat, anyákat! Egész családokat írtott ki az apám, a keresztapám társaságában, és segítségében.
Ezt pedig, mind meg kellett tudjam, és senki nem foglalkozott azzal, hogy szétesem. Csak azzal foglalkozott, mindenki körülöttem, hogy még több embert őljön meg, hogy megint nyugtunk legyen. Azzal senki nem törődött, hogy megfosztottak attól az egy helytől ami boldoggá tett, ami átlagossa tett, ha lehet azt a sulit annak nevezni, hogy megfosztottak a barátaimtól, az életemtől!  Eltüntem. Mindenki úgy tudja a volt iskolámba, hogy újból  kőltöztünk a családommal, és ezért hagytam ott mindent. Ami a legjobban fáj, hogy nem láthatom többet Harper Bakert, hisz csak így lehet biztonságban.
Az életem visszatért a régi kerékvágásához. Reggel korán kelés, futás, itthon tanulás magántanárral, edzés, tanulás alvás. Aztán ez megint újra és újra és újra és újra.

-Ma megyek a Rose-ba. Ha van kedved akkor jöhetsz. -nyitott be a szobámba apa.
-Oké. Szólj amikor menjek.
Becsukta maga mögött az ajtót és már csak a lépteit hallottam.

Este kilenc óra felé apa benyitott és szólt, hogy készüljek, mert indulunk.
Felhúztam egy fekete rövid nadrágot, egy fekete rövid újjut, egy fekete  cipőt és már mentem is, le apuhoz.
-Sof! Mentünk!
-Oké!-jött valahonnan anya hangja, mire apa kitessékelt maga előtt az ajtón, ki a kocsiba. Meg sem álltunk a Rose bejáratához.
-Ma egy beszállítóval fogunk beszélgetni, aki fegyvereket hozott. Ezentúl minden fontosabb tárgyaláson ott leszel, mert hiába voltál felelőtlen és nem hallgattál rám, egyszer majd te kell átvedd a helyem akármennyire is nem akarom. Szóval hallgass és figyelj jól mindenre.
-Oké apa.

Ugyanott kötöttünk ki, mint amikor legutoljára voltam, csak azzal a különbséggel, hogy most én is maradtam, amikor megjött az ügyfél.
-Rendben! Menjünk ki. És kezdődjön az üzlet része!

-Szóval hol a szállítmány?-kérdezte Sam idegesen egy hatalmas raktárépület előtt.
-Nem tudom.-mondta vigyorogva. Mire mindenfelőről fegyverek néztek rá.
-Mi az, hogy, nem tudod?
-Adam Black. Nem voltam neked egy kicsit sem gyanús? Vagy, hogy én csak a főnököm helyett jöttem?
-Mivan?-horrkantott fel a szőkeség. Értetlenül kapkodtam a fejem az emberek között, miközben apa karját markolásztam.
-Miről beszélsz?
-Kérdezek jobbat. Nem volt gyanús az újoncod, Jhosua aki oly lelkesen segített neked mindenben, és őrízgette a feleséged?-mi van Jhossal?
-Antonyo szerinted hülye vagyok?
-Igen. Nagyon is. Kurva nehéz volt téged átbaszni, hisz rohadtul nem bízól senkiben.-apa óvatosan lenyúlt az övéhez.- De egy pillanatra nem figyelsz, és már meg is tőrtént a baj. Ki ellenőrizte a papírokat? Kitalálom! Joshua. Nem de?
-Mi a célod?
-A feleséged olyan gyönyörű, és védtelen. Kár érte. -mi a fasz?
Apa megfórdúlt megragadta a karom, belökött az autóba. Apa emberei akik távolabbról figyeltek lövődözni kezdtek.
Apa beindította a kocsit, és rohadt gyórsan hajtani kezdett haza felé.
-Nem tudom mi vár otthon Taz. Gondolj mind arra amit tanítottam neked. Anya veszélyben van, és lehet hogy későn érünk haza. Kezd hívni.- elővettem a telefonom és próbáltam hívni, de mind kisípolt.
-Nem veszi fel.
-Bassza meg.-a hátunk mögött láttam, hogy sorra felsorakoznak mögénk apa emberei.

Tíz perc múlva haza értünk. Az őrök a kapunál álltak, és nyitottak a kaput.
Ahogy a kocsi megállt, apa kiugrott a kocsibol és előkapva a fegyverét szaladt be a házba. Én  is kiszálltam, és bementem.
-Sofia!-órdította apa. Elvettem az ajtó mellől egy bézbólütőt és felmentem a lépcsőn. Szinte a szobám előtt voltam, amikor lepillantottam a fődre és vér cseppeket láttam meg.
-Apa!-lassan araszolva mentem el az ajtómig, és lassan nyomtam le a kilincset. Belöktem az ajtót amikor apa megjelent a hátam mögött. Lefagyva néztem az ágyam túl óldalára, apa pedig bennébb taszítva engem szaladt oda a véresen fekvő anyámhoz. Lefagytam. Csak anya volt a szemem előtt. Apa felvette az ölébe és mellettem kiszaladt a szobából. Joshua! Most véged van!

E❤

                                                    2022.08.27.


A Rose LányWhere stories live. Discover now