10.rész

592 24 0
                                    

Miután lejárt az évnyitó, az osztálytársaimmal és az oszival felmentünk az osztályunkba. Én és Harper hátulra ültünk, az ablakfelöli padsorba. Én betelepedtem belülre, és mellém pedig Harper. Elénk ültek Ameliáék. Elém Amelia, Harper elé pedig Nancy. Elővettem a telefonom és küldtem anyának egy képet amin Harperrel vigyorgunk bele a kamerába. Miután az oszi is bejött némileg elcsendesedtünk de még így is volt egy kis zaj.
-Rendben gyerekek. Négy évig én leszek az osztályfőnökötök. Akinek nem lenne világos én vagyok a rajztanárotok is. Teljes fegyelmet szeretnék, és szeretném ha büszke lehetnék rátok. Nem akarok sok panaszt hallani a kollégáimtól. Kiosztom az órarendeteket, ami alapján foktok már holnap reggel érkezni? Világos?
-Igen. -szólalt meg az osztály.
-Szeretném még elmondani, hogy iskolánk számos programot ajánl a tanulok számára. Minden második hétvégén lesz valami program. Ezen a hétvégén nem, hanem a jövőhéten, lesz egy kirándulás, egy csapatösszerázó kirándulás. De ezt még ismertetem veletek.

Miután minden lényeges dolgot elmondott, engedett, hogy menjünk utunkra. Mikor kiléptünk a termünkből egyenesen a szobánk felé vettük az irányt, és megbeszéltük a lányokkal, hogy nyolc órakor találkozunk az iskola kapuja előtt.
Harperrel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni és felfedezni a környéket.
-Baker. Felhívom a keresztapám videócseten. Gyere te is.
-Oké.
Elővettem a telefonom sétálás közben, és felhívtam Samet. A második csörgésre felvette és vigyorogva hajolt bele a kamerába.
-Szevasz Tőrpe? Mi a helyzet? Milyen a suli? Vertél már meg valakit?
-Helló Sam. Nagyon jó a suli. Esküszöm már tetszik. Jövőhét utáni héten lesz egy csapatösszerázó program. És nem meg nem vertem meg senkit, csak egy gyereknnagyon kívánta a pofont.
-Apádéknak már mondtad, a kirándulósdit?
-Nem még nem. Amúgy itt van velem Harper.
-Az ki?
-A szobatársam. Akit tegnap is említettem.
-Jaa mostmár emlékszem. A cuki nagyszáju kislány, aki mindekinek elakarja tőrni az állát.
-Igen ő.
-Csókolom Harper vagyok. Hallottam már önről. Maga a cuki keresztapa?
-Igen. És légyszi ne magázz kislány, mert lehányom a telefon képernyőjét.
-Fasza. Úgysem megy nekem ez a tiszteletteljes kislány szerep.
-Hé Taz! Csípem a szobatársad.
-Én is. Sam mondhatok valamit?
-Jah.
-Ma este lenne egy buli.
-És?
-Elmehetek?
-Most frankón ki akarsz lógni a koliból és el akarsz kérezni?
-Igen. Csak gondoltam, hogy szólok, hogy legalább te tudj rolla.
-Idefigyelj! Ne idd le magad a sárgaföldig, figyelj oda magadra és felőlem oké. Nem szólok apádéknak, és valamit kitalálok, hogy miért ne hívjanak fel este.
-Kösszi Sam.
-A szobatársad is megy?
-Igen. Ő hívott.
-Né hagyjátok egymást magára.
-Oké. Figyelünk egymásra.
-Megígerem Sam, hogy egesz este együtt maradunk.-mondta Harper.
-Jólvan. Amikor haza értetek akkor is hívjatok fel videócseten ha nem tudtok állni a lábatokon. Jah. Jut eszembe. Figyeljetek oda az italotokra, hogy nehogy valaki belekeverjen valamit. Ne fogadjatok el senkitől semmi italt, se cigit. Ha valamit isztok mindig tegyetek bele jégkockát és ha azt látjátok, hogy a jégkocka nem lebeg akkor öntsétek ki, és inkább menjetek vissza a szállásra. Világos kölykök?
-Igen.-mondtuk egyszerre Harperrel.

Miután letettük a telefont visszamentünk a kolihoz, hogy álljunk neki készülni.

E❤

2022.07.30.

A Rose LányWhere stories live. Discover now