19.rész

576 29 0
                                    

Reggel ébresztő nélkül is megébredtem. Elmentem a vécére, és utána megpróbáltam még egy kicsit pihenni.

-Zia. Én most indulok!- Ébredtem meg Harper hangjára.- Bocs, hogy felköltöttelek.
-Örülök, hogy felköltöttél. Hány óra?
-Tizenegy.
-Akkor tényleg jó, hogy felköltöttél. És remélem nem akartál köszönés nélkül lelépni.
-Nem. Nem akartam. Na de mostmár indulok.
Kikászálódtam az ágyból és magamhoz szorítottam Harpert, aki ugyanígy cselekedett velem.
-Vigyázz magadra H.
-Te is Zia. Majd beszélünk.-mondta, majd elengedtük egymást ő pedig az utazó táskáját felkapva kiment az ajtón. Tegnap este Sam felhívott, hogy ő jön értem, és mondta, hogy olyan nyolc körü elindul, ergo most valamikor kell érkezzen.
Gyorsan odaléptem a szekrényemhez, kivettem az utazótáskám majd beledobáltam pár cuccom. Elvettem a laptop táskám, beletettem a laptopom, a tőltőjét és a telefonom tőltőjét. Gyorsan kiszedtem a szekrényemből egy fekete farmert egy szürke rövid ujjú pólót, és a fekete adidas-os pulcsim.
Épp a kávém töltöttem a termoszomba amikor csöngött a telefonom, és a kijelzőn Sam neve villant fel.
-Ciao Sam!
-Szavasz Kislány! Itt vagyok a suli előtt. Jössz?
-Persze. Indulok!

Becsavartam a termoszom, elvettem egy bögrét majd a hátizsákomba beledobva őket a tárcám és a fejesem mellé, felvettem az utazó táskát a földről, felvettem a laptop táskám a kezembe és a hátizsákot a hátamra kapva kiléptem a koliszobám ajtaján. Magam után gondosan bezártam az ajtót és elindultam a parkolóban várakozó Sam felé.
-Indulsz?
-Aha. Te is?
-Ja. Még rengeteg idő míg haza érek és nem akarom húzni az időt. Segítsek vinni?
-Nem kell, kösz.
-Jólvan Boszorka. Találkozunk majd szünet után. Addig is kibulizom magam, kiélvezve, hogy nem vagy ott.
-Legutóbb se basztam el a bulid.
-Ja. Vagy mégis.
-Mivel Daniel? Mivel tudtam szétcseszni a bulid ha egész éjjel hozzád sem szóltam?
-Annyi pont elég volt, hogy ott voltál.
-Menj a picsába Parker.
-Ha megmutatod merre van akkor azonnal. Na viszlát Boszorka. Ne keverd magad bajba amíg otthon vagy, mert nem leszek ott, hogy megmentselek.
-Igyekszem. Te is vigyázz magadra, nehogy fogjon az átkom, amit a megismerkedésünk óta szórok rád.-mondtam, mire elvigyorogta magát, hátat fordított majd beült a kocsijába.
Mikor odaértem a kocsihoz Sam elvette tőlem a cuccokat, és miután bepakolta a csomagtartóba felém fordult és kitárta a karjait.
-Sam! Annyira hiányoztál.
-Nekem is hiányoztál Tőrpe.-mondta engem szorongatva.
-Lia néni, hogy van?
-Alig várja, hogy hazaérjünk. Addig anyáddal traccsolnak.
-Akkor induljunk. -Átszaladtam az anyósülés felé, és beültem.
Miután Sam is beült bekötötte magát, mire én is így cselekedtem, és elindultunk haza.
-Ki volt az a gyerek akivel beszélgettél?
-Ó ő egy nagyon idegesítő ember. Kölcsönösen utáljuk egymást. Harper bátyjának a legjobb barátja, Daniel Parker.
-Vágom. Nekem is volt olyan csajom, hogy előszőr utáltuk egymást.
-Izgalmas sztori lehet. Kár, hogy nem érdekel. Na de mesélj. Milyen volt a Karácsonyotok Leilával?
-Nagyon jó. Én mondom neked Kislány, hogy életem legjobb döntése volt az a nő. Egy gyönyörű helyen volt a szállásunk. Mindent hó fedett. Eszméletlen volt. Első nap elmentünk szánkózni és sétálni, másadik nap, filmeztünk. Karácsony estélyén elvittem vacsorázni. Mivel tudom, hogy nem nagyon bírja a sablonos éttermes randikat, ezért első nap, miután megerkeztünk, kérdeztem a recepcióstól, hogy tud-e ajánlani valami romantikus helyet ahova elvihetném. Mondta a faszi, hogy ha meg kinnebb megyünk a hegyen akkor van egy kis faházikó. Ezért Karácsony estélyén fogtam és elvittem oda. Elképesztően boldog volt.
-Sam te undorítóan szerelmes vagy Leilanénibe.
-Tudom, kislány. Majd amikor te is megtalálod életed szerelmét, akkor majd én is azt mondom, hogy undorító. Na de. Leilának annyira tetszett a hely, hogy kibéreltem és egész végig ott maradtunk. A szilvesztert is ott töltöttük. Rengeteghez szórakoztunk. Olyan szoros lett a kapcsolatunk, azalatt a pár hét alatt, mint még soha.

A Rose LányWhere stories live. Discover now