15.rész

550 26 0
                                    

Ma végre Harpert is eltudtam ráncigálni sétálni. Elmondtam neki, hogy miért megyünk, hogy mi a célom a fényképezgetéssel, és lás csodát egyböl belement. Jó lehet ha megemlítettem, hogy így könnyebben kitud lógni ha akar.
Nagyon lelkesen készítette a fotókat. És nem csak a kerten. A suli falain is vannak kamerák amiknek megnéztük a pontos helyét. De ott már egy fokkal nehezebb volt. Így beszöktünk a kapus szobába ahol nézik a kamerákat és letudtuk jegyezni, hogy mit lát és meddig. A kapust pedig bezártuk a kazánszobába. Nem volt egyszerü, mert nem nagyon akart elmenni. Így bevontuk Ameliát is. Harper és Amelia nagy színészi képességeiknek hála a kapust sikerült átvágni. Amelia elcsalta a kapust a kazánszobába mondván, hogy a karbantartó hívatja. Eközben Harper lenyúlta a kulcsokat a karbantartótól és miután a kapust bezárták a kazánszobába és a karbantartó elment ebédelni, én bementem a kapus szobába és lejegyeztem mindent amire szükségem volt. Nem látszódtam a felvételeken, mert tömegben mentem és a kamerák nem szúrtak ki ahogy bemegyek. A kazánháznál pedig nincs kamera és így Harperék sem kerültek bajba.

-Van egy nagyon fasza klubb a környéken. Valamelyik nap akarok menni. És te jössz velem.-ezzel az ötlettel állt elő Harper. Amióta megvan a rajz Harper, Amelia és Nancy mindig amikor lehet kiszöknek éjjel bulizni. Én pedig, mint hűséges barátnő, falazok nekik, hogy ne kapják el. Mindig hívtak engem is, de én inkább maradtam. Jobb nekem így. És apáéknak igazuk is lehet. Akárki, akárhol megláthat engem, és ha alkohol befolyása alatt állok, és nem tudok tisztán gondolkodni, vagy egy egyenesét ütni akkór bármit csinálhatnak velem.
-Harper. Én nem megyek.
-Miért?
-Apám a múltkori miatt úgy berágott rám, hogy még most is tart. Pedig a suli első napján volt. Egy fél éve!
-Ajj ne már Anaszt. Ne legyél ilyen unalmas. Annyira jó bulik vannak ott, hogy el sem hinnéd. És annyi jó pasi. Gyere már.
-Harper kérlek.
-Figyelj! Egyezzünk meg! Eljössz velem a buliba.
-Már nem jól kezdődik.
-Hagyd, hogy befejezzem! Szóval eljössz velem a buliba és ha nem tetszik akkor vissza jövünk. Na mit szólsz?
-Azt, hogy akkor fölösleges is elmenjünk.
-Meglátod, hogy jó lesz.
-Harper egyezzünk meg abban, hogy átgondolom.-mondtam, hogy higyje azt, hogy van valami esély erre, és ne nyaggason.
-Oké. Na akkor induljon a nap.- mondta és kocogni kezdtünk.

Fél óra múlva vissza mentünk a szobánkba.
-Méssz vagy menjek?-kérdezte H.
-Tusolj előbb. Én felhívom apát.
-Oké.
Miután Baker bement a fürdőszobába én leültem a pult mellé, és rácsörögtem apura facetimeon.
-Jó reggelt Apu!
-Neked is Taz.
-Hova mész?-utaltam arra, hogy épp vezet. A szokásos szerlése volt rajta, mint mindig, mikor dolgozik, vagy megy valahova. Fehér ing, fekete nadrág, vagyis gondolom, hogy fekete nadrágja volt, mert mindig olyat hord, és fekete elegáns cipő.
-Lesz egy tárgyalásom korán reggel, új ügyfél. Utána pedig be kell néznem még pár helyre, s utána pedig megyünk anyáddal sétálni, mert megígértem.
-Értem.
-Na jólvan. Le teszlek Taz, mert hívnak. Majd még beszélünk.
-Oké, akkor szia apa.
-Szia.
Miután letettük felhívtam anyát is.
-Jó reggelt Anyu!
-Jó reggel Kicsim! Mi a helyzet?
-Semmi sok. Nem reg értünk vissza a futásbol, Harper tusol, s gondoltam, felhívlak. Veled?
-Én is megyek futni, utána gitározok egy kicsit amíg apád hazaér, s utána megyünk sétálni.
-Akkor jó.
-Tényleg! Amúgy mikor jössz haza legközelebb. Legutoljára Karácsonykor voltál.
-Anya két hete jöttem vissza. A héten lejár ez a szemeszter és akkor tudok menni.
-Oké. Na szia Taz. Szeretlek.

A karácsony és a szilveszteri vakációt a szüleimmel tőltöttem. Elmentünk az Alpokba és egészen addig amíg vissza nem kellett jöjjek ott voltunk. Sam Liával töltötte az ünnepeket ezért nem tartott velünk, amit egy kicsit bántam, de örültem, hogy együtt vannak. Apával akkor rendeződtek a dolgok. Nagyot csalódott bennem, pedig szerintem nem is vetettem akkora nagy hibát. Bár azóta is van, hogy még meg említi, de már nem nagyon.

Mikor letettük anyával is Baker kilépett a fürdőböl átadva a helyét.

Húsz perc múlva készen léptem ki és mehettünk órákra.
Az első órám rajz volt. Szeretek rajzolni, csak utálom a rajz órákat és a tanárnő is utál engem.
-A mai napon ember alakot fogunk rajzolni. A gyengébbek kedvéért nem kell arcot rajzolni, csak egy mozdulatot kell lerajzolni. Mindenki modellt fog állni. Egyesével jösztök ki. Kezdje mondjuk Black kisasszony, legalább nem kell anyit dolgozzon, amit annyira utál.
-"Én nem dolgozni utálok, én magát utálom!"-igen. Legszívesebben ezt mondtam volna de nem mondtam, helyette inkább ezt:-Azonnal asszonyom!

-Utál téged a tanárnő.-jelentette ki miután kicsengettek.
-Na ne mond H. Esküszöm ha nem mondod észre sem veszem. De legalább kölcsönös az egymás iránti szimpátiánk.
A nap zene órával, majd a kedvencemmel a történelemmel, utána spanyol, tesi és már szabadultunk is.

-Na mit mondasz Taz? Jössz bulizni? Mi ma mennénk.
-Nem tudom.
-Kérlek gyere el velem. Vigyázni fogunk, és nem tudja meg apád. De kérlek!
-H!
-Légyszí! Azért dolgoztál annyit azzal a szárral, hogy te ne is vedd hasznát?
-Harper ez nem ilyen egyszerü. Az apám úgyis megfogja tudni és nem tudod, hogy milyen érzés amikor látom, hogy csalódott bennem. Évekig azért dolgoztam, hogy büszke légyen rám, de ha megtudja akkor lehet, hogy kivesz ebből a suliból.
-Ó ne már. Az egész életedben nem fogsz semmit random csinálni, mert egyszer arra gondolsz, hogy mit gondolna rolla apu? Ugyan már? Mikor fogsz ilyeneket csinálni, ha nem most? Nem hiszem, hogy apád is olyan minta gyerek lett volna, s soha nem lógott a suliból. Ne maradj ki kérlek!
-Harper esküszöm én neked ha ebből nekem valami bajom lesz akkor kibelezlek. Világos?
-Azaz. Tudtam én, hogy megtudlak győzni.
-Kik jönnek még?
-Hát jön Nancy, Amelia, Daniel, Nick, Avery- vel találkozunk kint, mivel ő ugye nem ide jár, ő még hoz egy havert. És nagyjából ennyi.
-Jólvan. Segíts kiválasztani, hogy mit vegyek fel. Esküszöm ha valaki nekem jön, megkönyököl vagy leönt én eltöröm az orrát.
-Oké Taz. Jó lesz. Ígérem!
-Ajánlom is.

E❤

2022.08.12.

A Rose LányWhere stories live. Discover now