A Rose Lány

9.rész

Reggel a telefonom ébresztőjére ébredtem fel. Kikászálódtam az ágyból, felvettem a futó cuccom és felköltöttem a szobatársam, hogy ne egyedül kelljen elmenjek futni.
-Hé Harper, kelj fel. Megyünk futni.
-Mivan? Megvesztél? Feküdj vissza!
-Nem! Gyere, ne kelljen egyedül menjek!
-Hány óra van?
-Hat.
-Anaszt most ugye csak viccelsz velem?
-Nem. Én mindig ilyenkor kelek.
-Oké elmegyek veled, mert már sikeresen kiverted az álmot a szememből.
-Na végre. Akkor gyorsan öltözz fel. Igyekezz!
-Jólvan már!
Tíz perc múlva Harper teljes harcidíszben állt előttem. Megtöltöttem mind a kettőnk kulacsát, majd lesétáltunk a koli elé.
-Oké. Akkor előbb melegítsünk be, és utána egy fél óra futás, hogy még vissza érjünk és tudjunk elkészülni.
-Black. Ezért jössz nekem egyel.
-Hát persze.
Gyorsan bemelegítettünk és elindultunk. Nekem nem volt fura, hogy ilyen korán keltem és, hogy futással indítom a napom. A szobatársamnak annál inkább. Tíz perc múlva a térdére támaszkodva állított meg.
-Hé Black. Lehet, hogy te egy istenverte terminátor vagy, és bírod, de baszki én nem szoktam ilyenkor kelni, es főleg nem szoktam reggelente futkorászni. Basszus fusson az aki rá van szorulva.
-Baker fejezd be a hisztit. Még van húsz percünk futni. Igyál és gyere.
-Jolvan Taz. De cserébe eljössz velem az évnyitó buliba. Az egyik tizenegyedikesnél lesz egy buli, és lesz ott pár ismerősöm akinek bemutathatnálak.
-Még meggondolom.
-Na ne csináld, hogy kiakarsz hagyni egy ilyen bulit?
-Nem tudom Baker. Még soha nem voltam buliba, azt sem tudom, hogy kik lesznek ott. Nem ismerek senkit.
-Én ott leszek Taz. Engem ismersz. Na gyere. Kérlek. Ne kelljen egyedül elmenjek. -mondta amit nem rég én neki.
-Jó! Oké! De most futás.
-Azaz tesó. Na szenvegyünk még egy sort.
Húsz perc múlva izzadtan álltunk meg a koli bejáratánál. Hét óra, vagyis van elég idő letusolni és elkészülni. Fasza.

Mikor felértünk a szobánkba Harper végigfeküdt a kanapén.
-Mész tusolni előbb, vagy mehetek?
-Menjél nyugodtan Black. Én szerintem most itt meghalok.-legyintett.
Elvettem a ruháim amit mára készítettem elő, majd bevonultam a kics fürdőszobába. Húsz perc alatt kész lettem, igy száraz hajjal és elkészülve léptem ki a fürdő ajtaján. Harper még mindig ugyanott, ugyanúgy feküdt, ezért elgondolkodtam azon, hogy lehet tényleg kinyuvadt. De hallottam, hogy nyöszörög. Remek. Akkor nem kell elásnom a kertbe. Oda sétaltam és megráztam.
-Mehetsz tusolni. Addig csinálok kávét.
-Az első jó ötleted mára.
Tíz perc múlva készen lépett ki a fürdőböl amir csodálkozva figyeltem. Ezt, hogy csinálta?
Megállt a pult előtt és várta a kávéját ami odatoltam elé.
-Honnan van kávé?
-Lefutottam a boltba az autómatához.
-Remek. Kössz.
Tíz perc múlva egymás után léptünk ki egy egy felsővel az ajtón. Hasonlóan voltunk öltözvel. Fekete feszülős farmer, fekete poló és fehér pulcsi. Rajtam fehér cipő volt, míg rajta fekete. Nem siettünk, mert nem voltunk késésben. Egymás mellett sétáltunk az iskola épülete felé. Mostmár jóval több ember volt, mint amikor legutoljára voltunk lent.
Mindenki kissebb nagyobb csoportokba rendeződve várta, hogy elkezdődjön az évnyitó. Mindenféle diák volt. Voltak hangosabbak, csendesebbek. A nagyok egy egy kiesebbet szívattak, röhögtek, de volt aki érdeklődve figyelte az újakat. Vagyis minket. Én és Harper egymásra néztünk és megfogtuk egymás kezét. Hogy még véletlenül se váljunk el a másiktól. Tovább nézelődve láttam, egy csoportot ahol zenéltek, voltak sportolók, voltak elég dekoratív lányok, akik valószínüleg a mai napon át is kell öltözzenek, csak lássa meg őket az igazgatóhelyettes.
-Black, én nem gondoltam, hogy ilyen rohadt sok ember lesz itt.
-Én se.
-De mondjuk szarok rájuk.
-Engem se nagyon izgatnak, amíg hozzám nem szolnak. -vontam meg a vállam, majd a tömegbe kiszurtam az oszit ezért odahúztam Harpert. Az oszibácsi egy pár ember tarsaságában áldogált, és amikor megérkeztünk felénk fordultak.
-Sziasztok. B-sek vagytok?
-Igen.
-Megtudhatom a neveteket?
-Én Anasztázia Ross Black vagyok.
-Én Harper Baker.
-Rendben. Én vagyok az osztalyfőnökötök, és a rajz tanár. Nikolas Clark.
-Szaisztok. -fordult felénk egy szőke lány.
-Nancy Morton vagyok, ő a barátnőm Amelia White.
-Sziasztok. Én Anasztázia Ross Black vagyok, de csak simán Zia.
-Én pedig Harper Baker.
A további időben míg vártuk az évnyitó kezdetét ezzel a két lánnyal beszélgettünk. Megtudtuk, hogy ők is mennek este a buliba. Annyira várom, mint a fogorvosi programálasom. Vagyis semennyire. Az osztályom elég jó fej társaság, jól ellehet beszélgetni velük. Azt hittem, hogy egy ilyen iskolába majd csak sznob öntelt emberek lesznek de nem. Persze van az is. Sőt. De ha leállsz beszélgetni az emberkékkel, találsz olyanokat akikkel tudsz azonosulni. Az osztályommal egy fiúbanda előtt álltunk meg, amikor elkezdődött az évnyitó. Az első tíz percben nem volt baj. Nancy és Amelia elmentek a mosdóba ezért mikor vissza jöttek, hátrébb kerültek mint mi. Én és Harper pár fiú osztálytársunk társaságában álltunk, és próbáltuk visszahúzni a lányokat a társaságunkba de nem engedték vissza a helyükre. Aztán az a fiú banda egyik nagyon "mókás" tagja aki már nem bírt magával és kanos volt, egyfolytában ért hozzá Amelia karjához, a hajához, véletlenül a fenekéhez. Amelia tűrte egy darabig, de aztán rászólt a srácra, hogy férjen el tőle.
-Harper!
-Mond.
-Odamegyek Ameliáékhoz, a srác nagyon nem fér el tőle.
-Oké. Én is figyeltem. Most akartam szólni, hogy megyek, s pofánverem a csávót. Megyek én is.
-Jó.
A mellettünk lévő emberkéket kikerülve léptünk oda a lányokhoz. Lehet hülyeség volt, de minek edzettem szaros korom óta ha még csak a barátaim sem tudom megvédeni. Apa pedig azt mondta mindig, hogy soha ne hátráljak meg semmitől, és mindig legyek bátor. Harperrel átfurakodtunk azon a pár emberen akik az utunkba álltak és megálltuk mellettük. Amikor megálltunk a szőke gyerek pont akkor akarta megcsapni Amelia fenekét de gyorsan odanyúltam és megfogtam a kezét. Amelia hálásan nézett rám, míg a fiú meglepett és ideges tekintettel vizslatott.
-Vigyázz a kezedre, rossz helyekre nyúlkál.-mondtam nyugodtan miután elengedtem a kezét.
-Te ki a faszom vagy? De ha még egyszer hozzám érsz nem érdekel, hogy lány vagy, olyat rúgok beléd, hogy többet nem kelsz fel! Világos kislány?
-Anasztazia Ross Black vagyok személyesen. És nyugodtan próbálj meg megütni, azt remélem észreveszed, hogy rohadtul nem érdekel, hogy mit mondasz. Nem félek holmi kanos nagylegénytől aki abban nyeri örömét, hogy lányokat molesztál. És akadj le a barátnőmről, mert legközelebb lefejellek.
-Ó de harapós kislány érkezett hozzánk fiúk.
-Ne beszélj rolla így te nagyon hülye, mert nem kutya. És legközelebb miután ő lefejelt én úgy állba baszlak, hogy eltörik.
-Azta a kislányoknak mostanába mekkora szájuk lett. Kíváncsi lennék, hogy még mit tud csinálni az a száj.
-Elküldeni az anyádba.-mosolygott rá Harper én pedig vigyorogva álltam mellette.
-Na jólvan, jól elbeszélgettünk, gyertek lányok.-mondtam majd még egyszer ránéztem arra a gyászhuszárra és visszamentünk az osztályunkhoz. Azthiszem érdekes dolgok fognak még itt tőrténni.

E❤

2022.07.29.