Csepp a múltból

..1.fejezet..

A körzeteink egy része két szabad estét kaptak. És hogyan ereszti ki a katona a hetek óta tartó, folyamatos munkának fáradt gőzét? Tábortüzet rak az első nyári, csillagos égbolt alatt és mellette jókat eszik, beszélget, de főleg iszik a többiek társaságában. Így tettünk mi is. Már túl voltunk a vacsorán és jó néhány kör sörön, majd, amikor mindenki végzett a kontrázással, kinek volt nehezebb és kimerítőbb dolga... kiröhögték magukat a szemöldököm feletti zúzódáson, mert ezúttal lefelejtem a szekrényemet, kisebb körökbe gyűlve folytak az egyre fesztelenebb beszélgetések az alkohol felszabadító hatása miatt.

Garrennek is a fejébe szállt már az ital, hirtelen ötlettől vezérelve hangosabban annyit mondott:

- El kéne néznünk Sárkányvárba! - vetette át karját Wylan vállán, mire az lesápadt és egyszeriben nagyon is józannak tűnt.

Nem volt vele egyedül.

- Te megőrültél! - felelte Wylan.

- Sárkányvár a tiltólista elején van Garren! Kizárt, hogy odamenjünk! - vágta rá Celine és maga mellé tette korsóját a farönkre.

- Pontosan miért is? - kontrázott Garren. - Mutassatok rá, miért nem szabadna odamennünk és talán meggondolom magam. Konkrétumokat akarok!

Nos konkrétumok...hát azok nem igazán voltak senkinek a birtokában. A parancs nem a katonaság szintjén volt érvényben, hanem Zulon egész népére vonatkozott és maga a király rendelte el. Kizárólag ő kezelte ezt az ügyet, hogy elsőként gondoskodhasson a biztonságunkról. Azután hozta ezt a döntést Emrys király, hogy egyre több megcsonkított holttestet találtak heverni a vár vagy inkább az erőd fala előtt közvetlenül. A testek azoké a férfiaké voltak, akik azzal a mondattal indultak el otthonról, hogy kirándulnak egyet Sárkányvár elhagyatott falai közé. Mint kiderült, a hegyek között álló épület Zulon délkeleti határán egyáltalán nem volt lakatlan. Viszont senki nem tudta, mik, kik és milyen indok miatt ölhették meg a férfiakat. Ha egyáltalán ők tették valójában...én sokkal inkább hittem abban, hogy egy Rasvelg fészkelte be magát az erődbe és az okozta a halálukat. Egy oroszlántestű, sasfejű, szárnyas ragadozó, ami az éj leple alatt támad és kibelezi az áldozatait. Rettegett lény volt, amit olyan ritkán láttak a beszámolók alapján, hogy már inkább csak monda volt a létezése. Egy dolgot tudtunk biztosra: Sárkányvárat tilos volt megközelíteni. És hát mit szült a tiltás? Garren féléket.

- Mert...mert ez a parancs! - hebegte végül Celine, majd rámutatott - Te meg a király katonája vagy, szóval eléggé ajánlott lenne betartanod!

- Nézzenek oda! Ma éjszaka különösen nagy kupacban hordta össze a szél a gyávákat. - gúnyolódott Garren, majd arca elkomorodott - Tudni akarom, mi az a fene nagy félelem azzal a hellyel kapcsolatban, ti talán nem? Csak belesünk az udvarra. Nem lesz semmi baj!

- Talán hallgatnunk kellene a többiekre Garren! - jegyeztem meg halkan, nehogy meghallja bárki a társalgásunk témáját a tábortűznél.

Bár elnézve az ködös arcokat...hamarosan a banda fele kidőlt, a másik meg inkább lelécelt, mielőtt a felettesük hajtotta őket aludni, hogy a szolgálatban józan fejjel legyenek.
Garren ittas, hitetlenkedő tekintetétől inkább befogtam a szám és éppen annyira csóváltam csak a fejem, hogy ő ne lássa. Én magam sem tartottam jó ötletnek, de azt sem tagadhattam, hogy engem is régóta furdalt a kíváncsiság.

- Gyerünk már srácok! Lóháton pár óra alatt megjárjuk, senki nem fog észrevenni semmit. A mai napot megkaptuk kimenőnek. Használjuk már ki! Odamegyünk, átnézünk a falon és mielőtt a Nap felkelne, mi már rég az igazak álmát alusszuk majd. - csapott a térdére, felállt és várta, hogy csatlakozzon hozzá valaki.