Csepp a múltból

..18.fejezet..

Továbbra sem volt teljesen világos az, amit Zillah mesélt és minél tovább gondolkodtam, annál több kérdés merült fel bennem. A király, akiről mindvégig beszélt..., aki szörnyű kínokat állt ki a népe miatt, mindvégig a Sárkányvár nagyuraként emlegetett Orion volt? Az a férfi, aki szavát megszegve vonult egy háborúba, hogy segítse megelőzni a pusztulást? Miféle szerződésszegés vonhatott maga után ilyen brutális következményeket? Kissé megráztam a fejem.

- Valamit még mindig nem mondott el nekem igaz? - Kérdeztem. - Kizárt, hogy csupán egy darab papír miatt tették ezt veletek.

Zillah lesütötte a szemét.

- Már így is túl sokat mondtam olyasmiről, ami nem rám tartozott volna. Ne haragudj!

- Semmi baj! - Szorítottam meg a kezét. - Na és mi lett édesapáddal? - ráncoltam a homlokom, hiszen Zillah sosem említette, hogy ő is Sákányvárban élne.

- Fogalmam sincs - sóhajtott és újabb könnycseppek gurultak le az arcán. - Az utolsó emlékem róla, hogy több férfi társaságában nekiindultak annak az Emrysnek. Aztán itt ébredtem. Attól félek, hogy ő is...

- Nem! - Öleltem magamhoz. - Nem temetünk senkit, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, világos? Kijuttok innen és utánajárunk, ígérem!

Szipogva bólintott. Miközben vigasztaltam szegény lányt, az elmém egy másik része már a következő lépéseket tervezte. Ki kellett szednem mindent Rionból. Elég volt a titkokból.

*

- Hol van a Nagyurunk?

- Nem láttátok a Nagyurat?

- Riont keressük.

- Mi az, hogy fogalmad sincs?

- Nem, nincs semmi baj, de nem láttátok valamerre Riont? Na és Collent?

Megkérdeztünk minden utunkba akadót Zillah-val, miután körbejártuk az egész főépületet, azonban a sokadik nemleges válasz hallatán egyre erősebben élt bennünk a gyanú, hogy valami nincs rendben. Nagyon nincs rendben. Órák óta senki, egyszerűen senki nem látta Riont.

Visszamentünk a lakomázók közé, ahol végre rábukkantam legalább Collenra. Éppen egy méretes csirkecombot tömött az arcszerkezetébe, amikor megragadtam a karját és erősen magam felé rántottam, hogy rám figyeljen. Nem kis meglepettség ült ki az arcára.

- Hol a fenében voltál eddig? Mindenhol kerestelek már - csikorgattam a fogaim közt.

Collen sértődötten elhúzta a kezét és színpadiasan beletörölte a kendőjébe zsíros kezét, jelezve, hogy amúgy baromira nem kellett volna így megzavarnom evés közben. Mit érdekelt engem.

- Neked is szép estét Zya! És még én vagyok a bunkó...- dörmögte az orra alatt, mire vállon bokszoltam, hogy mondja már. - Elég lesz valami felszínes válasz vagy feltétlenül hallani akarod, hogyan, kivel töltöttem az estém?

- Fúj! - ért oda addigra Zillah, tökéletesen fültanúja volt az elhangzottaknak.

Collen felröhögött.

- Irigykedsz, hogy kimaradtál, szépség?

Zillah úgy fejbevágta őt, hogy csaknem lefejelte a tányért.

- Beszélj! Nem tudod, hol van Rion? - sziszegtem és abból, hogy egyikőnknek sem ült mosoly az arcán, végre Collen is megértette. Baj van.

- A délutáni edzés előtt beszéltem vele utoljára. Azon tanakodtunk, feltűnhetett-e már odakint valakinek, hogy eltűnt a kulcs.

- Egyetlen halandó sem járt arra, már mondtam.