Csepp a múltból

..3.fejezet..

Ahogy dörrenve bezárult a vasajtó, a torkom összeszorult és az arcomból kifutott a vér. Odáig tudtam fenntartani a fagyosnak tűnő higgadtságomat. Nem akartam, hogy az legyen a barátaim utolsó emléke rólam, hogy rettegek. Mert rettegtem...

Őket ugyan megmentettem, de magamat feláldoztam. A nagyúr megkérdezte tőlem, bolond vagyok-e? Az voltam. Bolond, őrült, kétségbeesett. Igent mondtam valamire, amiről fogalmam sem volt, mit zúdítok vele a nyakamba. Talán a személyes orgyilkosának feladatára jelentkeztem... Voltam már bevetéseken, sajnos kellett már életeket elvennem, de ez... Arra esküdtem, hogy megvédem az ártatlanokat és most ki tudja, kivel kell majd leszámolnom, legyen is a bűne bármi.

Egek, mit tettem!

A gyomromra tettem a kezem és elmormoltam egy imát, hogy ki ne dobjam a taccsot. Ott ne!
Minden olyan csendes lett ismét. Minden harcos elhagyta a helyszínt, egyedül maradtam a félhomályos teremben azzal a Collen nevű alakkal és a nagyúrral.

- Mondom a szabályokat: - kezdte hűvösen az erőd ura. - Ha megszegnéd az alkut és szökni próbálsz, meghalsz. Ha rátámadsz valakire, ajánlom küzdj az életedért, mert itt senki nem fog megvédeni. Ha tiszteletlen vagy, ne várj szép szavakat. És ha vérét ontod egy emberemnek...

- Csak nem... meg fogok halni?

- Ajánlom gondolkodj, mert ez a hely nem egy olyan játszótér, mint a táborotok! Ha nagy a szád, könnyen beverik és elnézve azt az idétlen kapálózást, amit leműveltél önvédelem terén... - megrázta a fejét - szánalmas.

- Adj egy nyilat és meglátjuk, ki a szánalmas!

Megvetően meredt rám.

- Íjjal a kezedben sem változik rólad a véleményem - tudta be válaszként. - Kísérd fel és gondoskodj róla, hogy ne csináljon hülyeséget! - utasította a harcost, aki karon ragadott és a sápadtságom láttára mosoly terült el azon a beverni való arcán.

- Magamtól is mennek a lépések! Eressz! - kirántottam karom a markából, de a heves mozdulatba belesajdult a vállam és felszisszentem.

- Jól felvágták a nyelved, de fogalmad sincs, mivel játszol, ha ebben a hibbant hisztérika stílusban maradsz - figyelmeztetett az erőd ura.

- Ne merészelj kigúnyolni, te sárkányféreg! - dörrentem rá.

A férfi ujjai a felkaromba mélyedtek, amikor magához rántott, haragosan rám vicsorgott és elővillantak hófehér fogai, amik nem kevesebbet, magát a halált ígérték, ha tovább feszítem a húrt.

- Hallgass ...el! - hörögte. Pupillája körül a vörös kör valósággal fellángolt, a belőle pulzálva áradó erő és harag a mellkasomra nehezedett.

Mindezt figyelmen kívül hagyva, hitetlenül vontam fel a szemöldököm.

- Ez komoly? Vicsorogsz, mint valami vadállat? Tán meg is fogsz harapni? - közelebb hajoltam hozzá, pontosan úgy néztem rá, mint egy zsák szemétre. - Történt már velem ennél szarabb is. Ajánlom légy kreatívabb...nagyúr!

Eleresztett.

- Eddig egyszer sem cáfoltál rá, mit kell várnom a magadfajtától.

Felhördültem.

- Hogy a magamfajtától? Jobb, ha tudod, te mocskos...

- Most már aztán ELÉG! - kiáltott rám a szőke. - Gyerünk, nyomás! - taszigált a jobb oldali folyosó felé, de még mindig annak az undorító alaknak mondtam a magamét.

- Ha nem tartod a szavad és a barátaimnak valahogyan mégis baja esik...

- Nem vagy olyan helyzetben, hogy fenyegess! - válaszolta immár nyersen.