Csepp a múltból

..Epilógus..

Majdnem egy órán keresztül repültük be Sárkányvárat, és bár mindketten tisztában voltunk vele, hogy Rion húzza az időt...minden jónak vége szakad egyszer. A Freya barlangját rejtő szikla mohával borított tetején landoltunk és magunkba szívtuk az őszi erdő tiszta illatát, a nap melegét és az újonnan érkezett boldogság utolsó cseppjeit. Orion rám nézett, acélos tekintetében a ragyogás alábbhagyott.

- Megegyeztünk...Kérdezz és válaszolok!

Lemondón elmosolyodtam.

- Véletlenül sem akarsz több információt kiadni, mint amennyi szükséges, igaz?

- Nem erről van szó, csak...

- Rengeteg...kérdésem van, Orion - vágtam a szavába. - És megismétlem: ha nem kapok kielégítő válaszokat, egy másodpercig sem fogok gondolkodni azon, hogy maradjak-e vagy sem. Világos?

Hosszan állta elszánt tekintetem, megdörgölte borostáját és mélyet sóhajtott.

- Hol kezdjük? - kérdezte.

- Az elején. Milyen háborúban vettél részt? 

Zsebre tette a kezét és a messzeségbe meredt.

- Tizenhét évvel ezelőtt Reinada királya a szövetségem kérte, hogy segítsek nekik, ha háborúra kerülne sor Vellir királya ellen, mert az veszélybe sodorta a mágiát, hacsak nem sokkal többet. Mindenki odaveszett volna, akinek bárminemű mágia csörgedezett az ereiben. - A fejét ingatta – Nemet kellett mondanom.

A homlokomat ráncoltam.

- Miért?

Orion felhorkant.

- Az idióta egyezmény miatt, azért. Apám területszerző hadjáratait inkább neveztem volna kivégzőtúráknak és atettei Zulon történelmébe ivódtak...képtelenség kitörölni és igazából nem isakartam, hogy feledésbe merüljenek a szörnyűségei. Bárcsak megtettem volna! Egy szűk látású, hataloméhes emberré vált, senkit nem hagyott életben és tekintve, hogy miféle mágiával rendelkezett, nem is kellett komolyabban erőt fitogtatnia...Odamentek, felégettek mindent és mindenkit, aztán tömött zsebekkel távoztak és Zulon határa a térképeken hónapról hónapra nőtt. A halála után a koronázásomat ahhoz a feltételhez kötötték, hogy nem szállhatok be egyetlen háborúba sem, mert...

- Mert azzal bármelyik félnek egy személyben hoznád meg te a győzelmet - fejeztem be helyette, mire bólintott. - De te megszegted az egyezményt!

Rám emelte feketével keretezett tekintetét.

- Tudtam, mik lennének a következmények, én álltam a jó oldalon és birtokomban volt az az erő, amivel megakadályozhattam a katasztrófát. Hetekig őrlődtem...hetekig bizonygattam magamnak, hogy a sors majd eldönti helyettem a világ alakulását. Újra meg újra a kezembe vettem Demir király levelét, amiben kifejtette, hogy egy nincstelen srác, meg egy árva lány küzdötték fel magukat odáig, hogy több száz fővel nézzenek szembe Vellir királyával és tudtam, hogy egy igazi, gusztustalan senki vagyok, ha távol maradok. Gyűlöltem magam, amiért elutasítottam őket, de végül meghoztam a döntést. Odamentem...egyetlen zulonit sem akartam ebbe belekeverni, habár Collen és Soren tudtak róla és foggal-körömmel hadakoztak, hogy visszatartsanak. Arra számítottam, hogy majd hosszú tárgyalások során kell megbékéltetnem mindenkit, amiért megszegem a szavam és végső soron nem is tévedtem nagyot. A kedélyek akkor lecsillapodni látszottak.

- Akkor hogyan fajultak eddig a dolgok? - kérdeztem, miközben széttártam a karom és Sárkányvárra mutattam.

Rion némaságba burkolózott és az arcán ülő fájdalomból arra következtettem, hogy pontosan azokat az emlékeket idézte fel magában, amiket Zillah mesélt nekem.