𝐄𝐌𝐏𝐓𝐘 • 𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 || ✓

ʚ２１ɞ

𝙼𝙸𝙽𝙷𝙾

Udvarolj neki, majd akkor sikerül elnyerned a szívét – mondta ezt nekem Felix.

Aha. Egy hete futkározom össze-vissza a hülye post itokkal, s nagy reményekkel firkantok rájuk olyan mondatokat, amelyeket legszívesebben mondanék neki.

Felix is segített az elhelyezésükben, megszerezte nekem az órarendjét is, innen tudtam, mikor, milyen terembe kell mennem. Elkerültem Jisungot, ahogy kérte, de a post itokkal azért még vele lehettem valamilyen szinten. Azt hittem, jól esnek neki, azonban most kiderült, hogy az összeset kidobta, és idegesíti.

Rengeteget törődtem vele, mindig azon voltam, hogy tökéletesek legyenek a napjai, mégsem akar beszélni velem. Nem is értem. Miért csak Jeongin szemszögét hallgatta meg? Az enyémet miért szarja le?

Leguggolok az elejtett tányérért, s a szendvicset is felkaparom a földről. Tudom, hogy szereti. Ezért is kínáltam meg, és csinálok neki minden reggel kettőt. Azok általában elfogytak, ezért gondoltam, hogy van esélyem megközelíteni.

Miután felszedtem az ételt, bemegyek a szobámba, s az íróasztalra rakom. Elment az étvágyam.

Jó volt látni Jisungot egy teljes hét után, de az egészbe belerondított a goromba viselkedése.

„Igazán idegesítő folyamatosan összegyűrni és kidobni, ezzel pedig pazarolni a papírt" – hallom Jisung hangját a fejemben.

Bőrömbe marok. Tisztában vagyok azzal, hogy bénán próbálkozom, és vannak nálam sokkal nagyobb csajozó/fiúzó gépek. Azonban ezeket a post itokat szívből írtam – hangozzon ez akármilyen nyálasan is.

Nem gondoltam volna, hogy Jisung ennyire nem értékeli őket.

Vajon azt is összegyűrte, amelyiket a huszonhármas teremben hagytam? – gondolkodom el, de végül elhúzom a szám. – Valószínűleg.

Talán még ki is röhögött, meg megmutatta Jeonginnak, milyen szánalmas üzenetet hagytam.

Nem is tudom, miért írtam le azokat a szavakat. Úgy gondoltam, ezzel könnyebben megértetem vele a szándékaimat.

Ezek szerint nem sikerült. Vagy talán leesett neki, csak nem kér belőlem.

Elfeküdve az ágyon töprengek el az elmúlt egy héten. Én tényleg mindent megtettem. Nem jött be. Ilyenkor mi a teendő?

○○○

Zümmögés, hangos ricsaj riaszt fel mély alvásomból. Szanaszét álló hajjal, nehezen nyitódó szemekkel kapkodom fejemet. Még előttem van a tengerből kiugráló delfin, és a verekedő kenguru, de az idegesítő éles hang egyre inkább kirángat az álmomból.

Az ablakon beszűrődik a felkelő nap sugarai, s az íróasztalon lévő digitális óra reggel fél hetet mutat, a mellettem lévő rezgő telefon pedig folyamatosan zenél. Kikapcsolom az irritáló hangot, majd felállok, hátha állva könnyebben észhez térek.

Nyújtózkodom, s a másodpercek teltével egyre jobban kitisztul a fejem. Álmosan pislogva bámulok magam elé, míg egy véletlen pillantással meglátom a tegnap elejtett szendvicsemet, a látvány pedig eszembe juttatja az összes emléket.

Fújtatok.

Elegem van. Úgy gondolom, eleget futottam Jisung után. Szerintem bőven kiérdemelnék egy beszélgetést, szóval én végeztem.

Kissé felbőszülve készülődőm az iskolába. Elrakom a tankönyveimet, az uniformisomat felhúzom, s idegesen próbálgatom bekötni a nyakkendőmet, azonban a tizedik próbálkozás után sem járok sikerrel. Felmordulva nézek farkasszemet a tükörképemmel, és inkább hagyom a francba.