𝐄𝐌𝐏𝐓𝐘 • 𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 || ✓

ʚ４８ɞ

Undorodás, kiabálás, gyűlölködés, felháborodás, hibáztatás, számonkérés – álmaim képzeletében csupán ezeket használtam a forgatókönyv elkészítésekor. Se többet, se kevesebbet. Nem tudtam mást elképzelni ezeken kívül, ugyanis abszurd lenne, ha ezek közé egyetlen pozitív történés is sűrűlne.

Az a kedves kéz, ami egykor kiskamasz fejemen is simogatta sötétbarna hajtincseimet, most újra felbukkant. Kezébe vette a tollat, majd azonnali hatállyal újraírta a fejemben készülődő könyvet. Olyan változatot hozott létre, ami nem is hasonlított az eredetire. Ég és föld a kettő.

Pislogás nélkül nézek magam elé, szorosan fogva a mellettem álló szerelmem puha kezét. Ajkaimat szigorúan összeszorítom, mert nem engedem, hogy az elmém tartalmába egy pillanatra is belátást nyerjen a fekete, szoknyás ruhában, és magassarkú csizmában álló nő. Ha meg is tehetné nem látna sokmindent – a „sajnálom" szó szinonimái duplázódnának folyamat, és térdre borulva esedeznének Neki: A nőnek, aki egy kicsi bánatot sem érdemelt. Aki sosem részesülhetett volna ekkora fájdalomban miattam.

Mr. Cha – a rendőrúr – magyaráz valamit Hyunjinnak, meg néha felém is pillant, ám a hangját elnyomja a fejemre esett koszorú, amelyen a szögek mélyen belém fúródnak, elviselhetetlen mennyiségű bűnbánatot pumpálva húsomba.

Fekete, hosszú, egyenes haját füle mögé tűri, mielőtt ajkai halvány mosolyra húzódnának. Diszkrét sminkje nem takarja el természetes szépségét, s arcának ragyogását. Közelebb lépve hozzám le sem veszi rólam a tekintetét. A közeledése megijeszt. El akarok menekülni messze, magam mögé sem nézve, azonban a barna padlóba gyökerezett a lábam. Lélegezni sem bírok, nemhogy megmozdulni.

A keze egyszer csak a bőrömhöz ér, amely már egyáltalán nem érzékeli a szerelmet. Pedig megígérte, hogy végig fogni fog.

Reszkető valóval nézem a nő szemét, amelynek sarkaiban nevető ráncok rejtőznek.

– Szia – szólal meg elsőként, visszarántva a hallásom eredeti állapotát. Az agyam felpofoz, hogy válaszra ösztönözzön; s sikerrel is jár. Éppen már remegő ajkakkal nyitnám a számat, hogy visszaköszönjek, amikor Heejin gyengéden magához húz – hamarosan meleg ölelésében érzem magamat, amely végett az önutálatom egy újabb szintre lép. Hol marad a pofon? Hol marad a kiabálás? Hol maradnak azok a dühös, undorodó mondatok, amiket érdemlek? Talán az arcom kifejezéstelen, ám belül úgy zokogok, mint egy kisgyerek, amikor elhagyja a kis játékát, amivel egész délután játszott.

Heejin megsimítja a lapockámat ölelés közben, annak ellenére, hogy én úgy állok, mint a cölöp. Meg sem mozdulok, de nem tűnik úgy, mintha Heejin zavartatná magát emiatt. Kissé hátralép, miután végzett az öleléssel és ragyogóan mosolyog.

– Jó újra látni titeket – mondja, miközben körbenéz. Tekintete megállapodik Jisungon, de a kérdő pillantása el is iszkol, amint végignézi, hogy Jisung gyorsan megfogja a kezemet és közelebb bújik hozzám, akár egy kiscica. Elmosolyodik a látványon, majd meghajol Jisung előtt. – Veled még nem találkoztam. Seo Heejin vagyok. Örvendek a találkozásnak – mutatkozik be udvariasan.

Jisung egyből rám kapja tekintetét afféle „mármint AZ a Seo?" nézéssel, mire aprót bólintok. Jisung teljesen elképed, és mélyen meghajol.

– Han Jisung vagyok. Nagyon örülök, hogy láthatlak! – hadarja, amin Heejin kuncog egyet.

Jisung halványan elpirulva hozzám bújik – nem hibáztatom őt. Heejin szépsége még egy meleg srácot is zavarba tud ejteni, a bája pedig páratlan. Bárkit elvarázsol egy pillanat alatt.

Hyunjin kicsit félénken szintén megöleli Heejint, és súg valamit a fülébe, amire halkan felnevet a lány. Az ausztrál, szeplős barátunk megilletődve áll egyhelyben, és nem igazán tudja, mit tegyen. Heejin segít a helyzetén, és bátorítóan kitárja mindkét karját, ölelésre invitálva Felixet, amit természetesen könnyes szemekkel azonnal elfogad. Felix szipogva öleli magához Changbin nővérét, és a legtöbb szót nem értjük, amit sírva mond, azonban a „nagyon hiányoztál" mondat teljesen érthető. Megesik a szívem Felixen, mert el sem tudom képzelni, milyen érzés lehetett a sógornőjével hirtelen megszakítani a kapcsolatot – ugyanis Heejin és Felix nagyon jó kapcsolatot ápoltak mindig is. Pár másodperc múlva Heejin is enyhén könnyes szemmel néz Felixre és nyom egy apró puszit a feje búbjára.