𝐄𝐌𝐏𝐓𝐘 • 𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 || ✓

ʚ３２ɞ

𝙼𝙸𝙽𝙷𝙾

A csap feletti kistükörben saját magammal állok szemben. Oda se nézve kidobom a véres zsepiket, melyeket még délután hagytam a mosdókagyló szélén, miután letöröltem a verekedés nyomait.

Nemrég értem vissza a szállásra Jisunggal. Legalább két órán keresztül voltunk együtt a Han folyónál, s a legtöbb időt a parton ülve töltöttük, összetapadva. Ő a lábam között ült, hátát a mellkasomnak nyomva, én pedig szabadon összefonhattam karjaimat körülötte, minél közelebb préselve magamhoz. Játszottam a hajával, miközben mesélte, hogyan készült fel erre a versenyre, és mit fog máshogy csinálni a jövőben, ha ismét eljutnak Mrs, Shinnel ide.

Csak beszélt, beszélt és beszélt. Be nem állt a szája. Én pedig mosolyogva hallgathattam Őt.

Néha én is megszólaltam, akkor sikerült megnevettetnem. És amikor kuncogott, a szívem bal kamrája majdnem felrobbant. De komolyan. Úr Isten, mit tud művelni velem csupán a nevetésével... Annyira szeretem.

Aztán megkaptunk mindketten egy üzenetet Mrs. Shintől, hogy legkésőbb kilencre érjünk vissza a kollégiumba, mert szeretne néhány szót szólni a csapathoz, illetve ismertetni a tervet, miszerint most az egyszer elenged minket várost nézni. Szót ejtett az eredményhirdetésről is; valamiért csak holnap lesz, így nyugodtan félrerakhatjuk az izgulást vagy tizenkétórára.

– Úgy látszik, nem lesz nyolckor eredményhirdetés – mondta a telefonját zsebébe visszacsúsztatva Jisung.

– Úgy látszik – bólintottam. – Mit akarsz csinálni ma? – kérdeztem, miközben lágyan a hajára simítottam.

– Hmm – gondolkodott el, majd feltekintett rám mosolyogva. – Bármit, csak veled akarok lenni.

A szívem kihagyott egy ütemet. Egyszer tényleg muszáj lesz kardiológushoz mennem Jisung miatt...

– Akkor is, ha kirabolok egy bankot? – biccentettem félre a fejemet kissé.

– Naná.

– De akkor rendőrök elől kell majd futnunk.

– És? Rutinos vagyok benne, nem emlékszel? – emlékeztet az ominózus napra vigyorogva.

Hyunjin hangja ránt vissza az emlékből.

– Figyi, elég para, hogy csak úgy állsz ott. Mozdulj már, szeretnék készülődni – lök arrébb, mint valami rongybabát.

Szúrósan tekintek rá, miközben helyet adok neki. – Ezt szebben is lehetett volna mondani. – Észreveszem Hyunjinon a fekete ingjét, meg fekete nadrágját, és megállapítom, hogy elég elegánsan néz ki. – Mész valahová? – érdeklődöm.

– Igen.

– Hová?

Hyunjin a gallérját fogdosva rám sandít. – Egy szórakozóhelyre. – Folytatja önmaga csinosítgatását, de aztán ismét rám néz. – Esetleg... szeretnél velem jönni? – ajánlja fel, mire meglepődök.

– Félek, hogy annak is verekedés lenne a vége – nevetek fel, mire Hyunjin is elmosolyodik.

Visszafordulva a tükörhöz folytatja a beszélgetést, én pedig az ágyamhoz sétálok, hogy ledobhassam magamat rá. – Ha verekedés lesz, akkor ezúttal kiverem belőled a szuszt is – hallom a hangját a kis fürdőszobára hasonlító helységből.

– Az lehetetlen – rázom a fejemet vigyorogva. Kezem ügyébe veszem a telefonomat, s valahogyan Jisung Instagram oldalán lyukadok ki.

Még mindig csak három posztja van, és ezerszer láttam már, de most is ugyanúgy nézem meg őket, mintha csak először látnám.