Halál sötét zúga - A Kaszás

1 hét

*Kaszás szemszögéből*

Nem tudtam tovább visszafogni, azt ami bennem volt. Akartam Adele-t, és nem érdekelt semmi más. Nem akartam szomorúnak látni, így nem bírtam fékezni magam. Egyre többféle emberi érzelmet vagyok képes táplálni, és ennek köszönhetően a szeretetem is felerősődött a lány iránt. A nap első napsugarai már megvilágították a bőrét, és cseresznye vörös ajkait. Nem bírtam levenni róla a szemem, de tudtam, hogy nemsokára indulnom kell lelkeket begyűjtenem. A lány apránként pislákolt, majd mikor meglátott, egy halvány mosolyt villantott felém.

- Egész jó így ébredni, ha ilyen látvány fogad. - dünnyögte, és szélesebb mosolyra húzta a száját. Enyhén elmosolyodtam, és egy rövid csókót leheltem az ajkaira.

Attól félek, hogy nem tudok magamnak többé parancsolni. Percek múltán közöltem vele, hogy egy pár órára egyedül kell, hogy hagyjam, de Rosmery itt lesz, ha bármi van. Adele még nem tudott Rosmery létezéséről, de mikor megtudta, hogy egy fekete madárról van szó, se perc alatt beengedte a lakásba az ablakon keresztül.

- Nem muszáj ezt tenned. Kintről is tud vigyázni rád. - mondtam, miközben a lány arcát fürkésztem.

- De nagyon hideg van odakint! Hogy lehetsz ilyen szívtelen? - dörmögte, és megsimogatta a tollas fejét. Rosmery bújt a kezeihez. Az első perctől kezdve szimpatizált az emberlánnyal. Legalább ez miatt már nem kellett aggódnom.

***

- Hogy van a kis barátnőd? - lépett oda mellém Elizabeth. Fekete haját felfogta, és ma is makulátlanul rezzenéstelen arcot vágott.

- Nem a barátnőm.

- Oh, igen ? Pedig a madarak csiripeltek ezt-azt. - húzta gúnyos mosolyra ajkait.

- Nem vagyok ember, így nyilvánvalóan barátnőm sincsen. - mondtam komoly hangvétellel. Nagyon értett hozzá, hogy így idegesíten.

- Akkor szerető? Lelkitárs ? - nevetett fel cinikusan. - Végülis ugyanaz.

- Koncentrálhatnánk a munkára ? - néztem rá ridegen.

- Apropó munka. 6 napod maradt. - emlékeztetett, mintha fogalmam sem lett volna. 6 napom maradt, hogy kitaláljak valamit. 6 napom maradt, hogy összegyűjtsem az erőmet, hogy megbirkózzak a többi időzítővel, és a Teremtő haragjával.

- Milyen kedves, hogy figyelmeztetsz. - mondtam szarkasztikusan.

- Nem igazán áll jól a szénád. - húzta el a száját. - Ja, és szeretném, hogy tudd. A tartozásomat letudtam, így nem fogok segíteni neked. - mondta eltorzult tekintettel, miközben figyelmeztetésül feltartotta a mutatóujját.
Mégha tartozna is nekem, akkor is bűntudat nélkül szúrna hátba, így hát lényegtelen volt.

- Nem is vártam. - néztem rá gúnyosan, és végül ott hagytam mert épp egy férfinek most omlott össze a szervezete a kórházi ágyban, és a lelke elhagyta a testét.
Ha egy időzítő nem érkezik időben, vagy nincs ott mikor a lélek egy idő után kilép a testéből, akkor esélye sincs tovább folytatni az utazását. Földön ragadt lélek lesz, és nem fogja tudni, hogy valójában meghalt. Kegyetlenül szenvedni fog és bolyongani mint egy kíséret.
Még máig nem tudom megszokni ezt azt emberi hangulatot amikor meghal egy szerettük. Keserves sírásba tört ki a lánya aki szorította a kezét. Két orvos rezidens neki látott az újraélesztésnek, de mindhiába.

- Halál pontos ideje 12:35 perc. - mondta a fiatalabbik, amint rá nézett az órára. A fiatal lány nem tűnt sokkal fiatalabbnak Adelenél. Egy pillanatra kizökkentett a munkából. Az orvosok részvételt nyilvánítottak, majd kérték, hogy írja alá a papírokat.
Eközben a lélek megfáradt de szomorú tekintettel nézte a leszármazottját.