Bosszú

72 9 0
                                    


*Kaszás szemszögéből*

- Elintéztem neked. De többet ne merj fenyegetni AZZAL kapcsolatban. - lépett közelebb Elizabeth. - Nem is tudod, mibe fájt ez nekem. - húzta el a száját. 

- Ez az utolsó esélyed, barátom. - vágott közbe Gabriel. - Ha ezek után bármilyen hibát követsz el, nem lesz több esélyed. A létezésed örökre megszűnik. - mondta komoly hangvétellel. E közben a testemet újra átjárta a természetfeletti erő, a bőröm lassacskán kihűlt, a vérkeringésem megszűnt. És végre, újra élőnek éreztem magam. Milyen irónikus. Főleg, hogy valójában még kevésbé voltam élő. 

- Sosem felejtem el, amit értem tettetek. - mondtam gyengéden. 

- Többször nem menthetsz meg egy halandót sem. - válaszolt parancsolóan. 

- Tisztában vagyok vele. - feleltem egyhangún. Gabriel felszívódott, így egyedül maradtam Elizabethel.

- Még van egy kis dolgunk. - húzta ördögi mosolyra ajkait. 

- Sosem gondoltam volna, hogy valaha közös vadászatra indulunk. - mondtam szarkasztikusan

- Az élet teli van meglepetésekkel, nem igaz? - vigyorgott az időzítő. 

***

Kopogás nélkül Elijah lakásába bementünk, majd fel-le sétáltunk. A pokol fajzat nem volt otthon, így, még távol volt a célpontunk, addig körül néztem a sötét, zord energiával teli helyiségbe. A hálószobába lépve megrökönyödött a tekintetem egy fényképen. Egy szőke kisfiú volt rajta, egy szintén másik gyerekkel, aki rendkívül hasonlított Adele-ra. Pár perc gondolkodás után összeállt a kép. A gyermek a képen valóban Adele volt. Egyre nagyobb düh fogott el, hogy a démon már kisgyermek kora óta üldözi a lányt. Megfogtam a képet, majd összegyűrtem és a földre ejtettem. Megszállott. A szobát fekete selyem függöny borította, az ágynemű is sötét volt. A bútorok szintúgy. Ideális egérlyuk egy fajzatnak. A fiókokban bilincset találtam, és különböző erotikus újságokat. Grimaszolt tekintettel kiléptem a privát helységből, majd Elizabethre pillantottam, hogy ő is érzi-e a démon energiáját. Halkan bólintott. De nagy meglepődésemre nem csak a démon energiáját éreztem a közelben, hanem Adele-ét is, ami még jobban összezavart. Mégis miért lenne ő itt? Mikor világosan megmondtam neki, hogy maradjon ott Rosmeryvel ahol van. 

A bordó műanyagajtó kinyílt és Elijah lépett be rajta, a lelkitársamat magához szorítva. Egy kést szorított a torkára, és úgy vonszolta be a lakásba mint egy rongybabát, majd az egyik lábával berúgta az ajtót.

- Tényleg azt gondoltáltok, hogy ilyen hülye leszek és biztosítás nélkül jövök ide? - húzta ördögi mosolyra ajkait. Adele-lal összetalálkozott a tekintetünk. Kétségbeesett és aggódalommal próbálta mondani, hogy sajnálja, de a démon nem hagyta beszélni, mert még erősebban a torkához nyomta kést, aminek hatására kibuggyant a vöröslő folyadék. Már futásnak indultam, hogy letépjem a rohadék fejét, de ekkor még szorosabban nyomta a kést a bőréhez. A lány felnyögött a fájdalomtól. Elizabeth kitárta a karját, megállt parancsolva nekem.
A pokolfajzat közelebb hajolt a nyakához, és az érdes nyelvével lenyalta róla a vért. A lány összerezzent a félelemtől, és könnycseppek áztatták az arcát. Az izmaim megfeszültek a látványtól.

- Ne félj, kedvesem. Tudod, hogy nem foglak bántani. - suttogta a fülébe és még egy utolsót csókot lehelt a nyakára, majd fel pillantott rám, várva a reakciómat ördögi mosollyal fűszerezve. 

Ha most ember lennék, már neki estem volna. De mivel újra visszanyertem régi mivoltom, tudtam kontrollálni magam. De a testem továbbra is megfeszült. Legszívesebben azzal kezdtem volna, hogy kivágom a nyelvét, és apránként kínozom meg. Milyen kár, hogy ez nem volt opció.

- Most is bántasz. - sziszegte a lány megvetően. 

- Csak bebiztosítom magam. Remélem megérted. - nevette el magát a démon.

- Élőpajzsként használsz, te gyáva féreg. - nyögte ki lenézően. Ezt kihasználva, míg Adele tovább hergelte a szőkeséget, lejjebb lankadt a figyelme, és Elizabeth közelebb tudott férkőzni hozzá. Egy fekete ostor szerű fegyverrel kirántotta a démon lábát, így megborult az egyensúlya, aminek köszönhetően Adele kitudott szabadulni a szorításából. Abban a pillanatban magamhoz szorítottam a lányt, aki remegő testtel bújt bele az ölelésembe. A sebes nyakán végig simítottam az ujjamat. Szerencsére egyáltalán nem volt vészes és később is el lehetett látni. 

A szőkeség mögött kapásból két másik démon is termett, gusztustalan alakjukat felöltve. Elizabethel összenéztem, aki a két démon elleni harcra készült, míg én Elijah-t akadályoztam meg a meneküléstől. A hibrid valóban nagyobb erő birtokában volt, mint egy egyszerű sima démon. Támadásba lendült, melyet visszavertem, de egy pillanatra lebecsültem, és az öklével találtam magam szembe, amire fájdalmasan felszisszentem. Hogy harcoljak vele, ember alakot kellett öltenem ami tovább szívta az erőmet. Adele ijedten felsikított. Oda kaptam a számhoz, ami felrepedt. Nem is kellett több, a démont a falhoz szorítottam a nyakánál fogva, aki végül valahogy utána kiszabította magát a szorításomból, és hasba rúgott. Éreztem, hogy elszorul a mellkasom, és még jobban elborul az elmém. Adele közelebb kezdett lépkedni hozzám.

- Maradj ott! - parancsoltam rá, és egy mély lélegzetet vettem majd újra felegyenesedtem. Elizabethnek is meggyült a baja a két démonnal, így az egyik pont háttal állt, ami nekem kapóra vált, úgyanis kicsavartam a nyakát, és elpusztulva esett össze, majd hamuvá vállt. A másik időzítő hálás tekintettel pillantott rám. Visszafordultam Elijahoz.

- Úgy tűnik egy kiskutyádnak lőttek. - ironizáltam. És egy mellkasi rugással neki esett a falnak, majd onnan csúszott le, vért köhögve fel. - Félig ember vagy, és ez sebezhetővé tesz. - feleltem egyhangún és leguggoltam a szörnyeteg elé. A nyálát összenyűjtötte a szájába és arcon köpött, majd ördögien vigyorgott.  Felkarommal letöröltem az undorító folyadékot, és se perc alatt a kezemet a nyakára vontam, és addig fújtottam, míg el nem sápadt. A kezeivel a kezeimet mardosta, és próbálta leszedni, miközben levegőért kapkodott. 

- Ezt azért kapod, mert hozzá értél, ahhoz ami az enyém. - mondtam fenyegetően és egy hatalmasat a szabad kezemmel az arcába ütöttem. Az állkapcsa eltört, de még ígyis gúnyos mosolyra próbálta húzni az ajkait. 

- Ő sem különb nálam. - nyögte Adele irányában. A vállam felett átnézve a lányra pillantottam, aki most az egyszer nem tűnt magabiztosnak. A tekintetében félelelem suhant át. Még sosem látta ezt az oldalam. Ránéztem Elizabethre, aki tudta, hogy mit akarok. Finoman megfogta Adele karját és kivezette a lakásból. 

- Megleszel? - nézett rám utoljára a sötét hajú. 

- Igen. 

Visszafordítottam a tekintetem Elijahra, aki már a haldoklás szélén állt. Talán már belsővérzése is volt. 

- Visszaküldelek a pokolba, és ott is rohadsz meg. - feleltem fenyegetően. 

- Hidd el, visszatérek, és úgy fogom megdugni Adele Brookot, hogy azután már csak az én nevemet lesz képes kimondani. - nevetett fel obszcén kijelentésén. A mondatot hallva elöntött a düh, és a kezemet erőteljesen rátapsztottam a homlokára, aki felkiáltott a fájdalomtól, és apránként kezdtem elégetni a testét. A bőre lángra kapott, miközben fájdalmasan szenvedett. Addig kínoztam ameddig csak lehetett. Végül, teste elporladt és a lelke visszaszállt a pokolba az idők végezetéig. 

Elégedetten néztem a vissza a hamura, ahogy kiléptem a lakásból. 

Ennyi maradt a hibridből. 

Halál sötét zúga - A KaszásWhere stories live. Discover now