Halál sötét zúga - A Kaszás

Fekete holló

Miközben leguggolt velem szemben, kérdőn nézett és a válaszomat várta. Itt már a tekintete hüvős volt és követelődző. Egyre jobban kezdett megrémésziszteni a jelenléte. Egyszerre éreztem magam biztonságban, de közben rettegtem.

- Kétszer... - kezdtem dadogni, és próbáltam összerakni a hihetetlen szürreális elméleteimet.

- Mentettelek meg. - fejezte be a mondatom és szónélkül megragadta a csuklóm, majd felhúzott a földről. Az érintése gyengéd volt aminek hatására csökkent a felé irányuló félelmem.

- Mit mondott Wortolux? - véste bele sötét barna íriszeit a szemembe türelmetlenül.

- Worto... ki? - ráztam meg értetlenül a fejem

Mi ez a név?

- Sötétszürke kabát, barna haj, zöld szem, középkorú. - hadarta el.

Oh, hát arra az őrült fickóra gondol? Ismeri? Komolyan már lemerem fogadni, hogy ezek ketten az elmegyógyintézetből szabadultak.

- Igen.. az őrült fura fazon...- kezdtem félénken, de elharaptam az utolsó szót mert a férfi idegesen mormogott valamit, egy érdekes hangzású nyelven amit nem értettem.

- Menj haza. - jelenetette ki parancsolóan és megragadta a csuklóm és elkezdett maga után húzni.

- Nem megyek sehova veled! Nem is ismerlek, szóval most azonnal ereszd el a csuklóm vagy az öklömmel találod magad szembe. - harsantam fel és a lábaimat a földbe gyökereztettem. A férfi megfordult és szigorúan nézett rám.

- Bíznod kell bennem. - mondta és levette a kalapját. A lágy szellő belekapott egy-egy sötét hajtincsébe, és így már jobban kivehető volt az arca. Úgy nézett ki mint akit most szedtek ki egy modell magazin címlapjáról. A sötét íriszei folyamatosan figyelték minden rezgésemet.

- Ez nem valami meggyőző érv. Mellesleg azt sem tudom, hogy hogy hívnak. - mormogtam az orrom alatt. - Figyelj. Nagyon köszönöm, hogy előbb megmentettél attól a fickótól és vissza is fogom hálálni termszetesen, de én most haza megyek EGYEDÜL. - néztem rá komoly tekintettel majd sarkon fordultam.

- Nekem nincs olyanom. - mondta kissé halkabban, de mégis keményen.

- Mármint neved? - pördültem meg a tengelyem körül, és felvontam az egyik szemöldököm. Válaszul egy kicsit bólintott.

Szóval életem megmentője egy amnéziás fura pasas.

Némán álltam vele szemben majd valamit dadogtam arról, hogy akkor én most megyek és elindultam.

- Egy időzítő vagyok. - emelte fel a hangját.

Pont ahogy gondoltam. Neki sincs meg mind a 3 agy tekervénye. Komolyan mi van ma, őrültek napja?

- Az emberek a gúnynevünket szokták emlegetni. Kaszás. - tette hozzá. Igyekeztem nem rá figyelni, és folytattam az utamat, még majdnem elhittem neki valamilyen oknál fogva.

Ez képtelenség. - parancsoltam rá magamra és megráztam a fejem.
Ez hülyeség. Kaszások nem léteznek, maximum a fantasy könyvekben, mellesleg ott jó helyen is vannak. Maradjanak csak a lapok között.

Oldalra fordítottam a fejem és a szememsarkából láttam, hogy követ és komoly tekintettel néz. Nagyot sóhajtva megálltam.

- Ne kövess már kérlek, jó? - néztem rá csüggedten.

- Az emberek ostoba lények. - válaszolta egyhangún.

Mondjuk.. olvastam már halálközeli élményeket sőt még Margaret néni is elmesélte a sajátját. Akkor ez miért ne létezhetne, ha jobban belegondolunk?
Jézusom nem vagyok normális.. ha most valaki látná a gondolataimat egyből bezárnának az elmegyógyintézetbe engem is.