Halál sötét zúga - A Kaszás

Nélküle

*Adele szemszögéből*

1 évvel később...

Az aznapi szörnyű éjszaka után mikor felébredtem, tudatosult bennem, hogy nem álom volt. Az időzítő nincs többé. Nagyon nehéz volt elfogadni a tényt, hogy többé nem érezhetem a teste melegét. Sőt, még mindig nem voltam képes elengedni őt. Tudtam, hogy nem halt meg. De gyászoltam őt. Gyászoltam a kapcsolatunkat. Minden egyes éjszaka a nyaklánccal a kezembe aludtam el. Nem folytattam ott az életemet, ahol abbahagytam. Nem voltam többé színésznő. Így a tartalékomat is kezdtem felélni. Hogy lefoglaljam a fájdalmasan sajgó szívemet, önkéntes munkára jelentkeztem az idősek otthonában. Emily szerint szánalmas volt amit csinálok. Természtesen nem az önkénteskedés volt rossz dolog, hanem, hogy megtiltottam magamnak, hogy újra boldog legyek. De még ha nem tiltottam volna meg, akkor sem tudtam volna boldog lenni. Minden reggel keserű szájízzel keltem fel, és minden este a hiányérzettel aludtam el. Természtesen az önkéntes munkák nem terelték el a figyelmem sokáig. Bevallom, bennem volt a tudat, hogy talán mégis újra látom. Az idősek otthona olyan volt akárcsak egy kórház. Több elhalálozás volt itt, ami folyton esélyt adott arra, hogy láthassak időzítőket. De ő sosem bukkant fel. Mindegy, hogy reménykedtem, hogy felbukkanjon, sosem történt meg. 

Elijah természetesen továbbra is a szomszédban lakott, ezért többször megfordult a fejembe, hogy talán elköltözök. De mindhiába lett volna, mert úgyis megtalált volna. Mindig is úgy éreztem, hogy megszállott volt velem kapcsolatban. Az egy év alatt nem sokszor beszéltünk. Próbált kedves szavakkal nyugtatni, közelembe férkőzni, de azok elutasításra leltek. 

Egy nap Emily próbált kizökkenteni az önsajnálatomból, miszerint tartsunk csajos estét. Őszintén szólva, elég silány ötletnek tartottam, főleg, hogy mostanában semmi ilyesmi nem érdekelt. 

- Hívtam pár sztriptíz fiút. - vigyorgott fülig érő szájjal. 

- Hogy mit csináltál? - néztem rá mérgesen.

- Tudod, leadnak egy kis szexi tánckoncertet. - kontrázott.

- Szerinted nekem erre van szükségem? - keltem ki magamból.

- Jól van nyugi.. nem halhatsz meg öreglányként. - vékonyodott el hangja. 

- De. Öreglányként tervezek meghalni, szóval légyszíves mondd le őket. - mondtam dühösen.

- Én nem akarok öreglányként meghalni. Már pedig, ha veled töltöm az időmet, akkor az fog történni. - szólt vissza szintén dühösen. 

- Akkor menj nélkülem. - vágtam rá.

- Már késő. - vigyorgott, mikor megszólalt a csengőm.

- Jézusom. - forgattam meg a szemeim, és inkább a konyha felé vettem az irányt, hogy egydeül élvezze a műsort. 

3 kidolgozott felsőtestű férfi lépett be. Nem mondom, hogy nem voltak helyesek, de akkor sem tudtam volna rájuk nézni úgy.

- Gyere már. - vonszolt karomnál fogva a nappaliba. Amint a show elkezdődött, a narancslé amit békében terveztem volna meginni, hirtelen kiköptem és szönyegen landolt a folyadék. A csippendér fiúk ledobták a polójukat, és egy fecske nevezetű alsónadárgban táncoltak. Megbotránkozva a konyha felé indultam, hogy letöröljem a narancslét a számról. Még hallottam Emily kuncogását és élvezetes sikoltozását a "műsornak" köszönhetően.

Én megtámaszkodtam a konyha pulton, és légzésgyakorlatokat próbáltam csinálni, azt kívánva, hogy minél hamarabb legyen vége ennek az őrületnek. 
Fél óra múlva Emily belépett a konyhába, és a 3 férfi távozott.