Veszély

93 8 2
                                    

*Kaszás szemszögéből*

A templomban történtek után, biztonságosabbnak láttam ha egy ideig Adele nem mozdul ki a lakásából. Biztos voltam benne, hogy egyre több természetfeletti lény járja az utcákat embernek tettetve magát. Azokon a napokon, amikor többször magára hagytam Adele-t, valójában szövetségeseket kerestem. Olyan természetfeletti lényeket akik tartoznak nekem, vagy kaphatnak valamit cserébe, amire szükségük van. Nem igazán tölt el jó érzéssel, hogy az alvilághoz tartozó szörnyetegekkel kell bebiztosítanom magamat. Míg szövögettem a kis tervemet, egyre jobban úgy éreztem, hogy több bűnt követek el. De már nem volt vissza út. A jelenlegi legfontosabb célom az az volt, hogy életben tudjam tartani a lányt. Mégha el is kapnak, és forró láncra vernek mint egy kutyát, az sem érdekel többé, ha tudom, hogy Adele életben maradhat. De mivel nem akartam elhagyni a lányt, így mindent bevetettem, hogy a lehető legtöbb időt töltsek vele, és legtovább védelmezzem. 
A ház előtt felbukkant a már várva várt időzítő, aki a 2-es típusba tartozott. Gondolhattam volna, hogy egy érzelemmentes kegyetlen személyt fognak küldeni, aki nem fog meghátrálni. 

- Nem szívesen vagyok itt. - nézett le rám a férfi, aki a lépcsőfokon állt. - Nem értem, hogy miért engem osztottak ki erre a feladatra. - sóhajtott. - Már ígyis elég sok kegyetlen dolgot műveltem. - folytatta.

- Ez esetben lehetőséget adok, hogy elmenj, úgyanis amíg én itt vagyok nem kapod meg a lelkét. - mondtam határozottan. Ha kell, kész voltam felvenni a harcot vele. 

- Ez itt a probléma. Nem fogok elmenni. - mondta komoly hangvétellel, és lassú léptekkel lejött a lépcsőről, amíg elém nem ért.

- Nem akarlak bántani. - mondtam. Úgyanis, minden időzítő valójában egymás testvére. Mivel a Teremtő teremtett minket, nem csak egy fajhoz tartozunk, de még testvériségen is osztozunk. 

- Én sem. De muszáj lesz. - mondta nagyot sóhajtva. 

- Te döntöttél így. - feleltem, és készen álltam, hogy megvédjem a lányt. 

- Kerül amibe kerül elviszem a halandó lelkét. - mondta egyhangún, és fehér fényesség jelent meg körülöttünk. Erősebb voltam, mint ő. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb erő birtokába kerülünk. Mivel én már 250 éve voltam időzítő, ő mégcsak 100 éve, így már tudtam a végkifejletet. Kinyújtottam a karom, amivel a másik időzítőt próbáltam megfosztani az erejétől, ezáltal sérülést okozva neki. Nagy nehezen visszatámadt, de sokkal gyengébb volt, mint képzeltem. A térdei megbicsaklottak, és a hideg kőre térdelt. 

- Sajnálom. - mondtam és a kezemet a vállára tettem, aminek hatására végleg eltűnt. Megöltem egy testvérem. Ezek után, már sokkal kegyetlenebb büntetést adnék saját magamnak is. Összeszorult szívvel visszamentem a lány lakására, aki elkerekedett szemekkel bámult. Valószínűleg látta a megtörtséget az arcmon. Nagy eséllyel tudta, hogy mit tettem épp ebben a percben. 

-  Minden rendben? - nyelt nagyot és az irányomba sietett, az arcomra akarta tenni a kezét, de elhajoltam. Szörnyen éreztem magam. Ugyanolyan szörnyeteg voltam, akár csak a démonfajzatok. Semmivel sem voltam különb náluk. Adele csalódottan pásztázta az arcom minden szegletét, majd leeresztette a karját maga mellé. - Annyira sajnálom. - suttogta. - Talán, ha most feladom magam... - kontrázott.

- Ha most feladod magad, a másik időzítő halála elveszti az értelmét. - szakítottam félbe dühösen. Nem az miatt aggódtam, hogy ha feladja magát akkor felesleges volt egy testvér halála, hanem ha már ilyen messzire elmentem érte, akkor semmiképp sem tehette ezt velem. 

- Rendben. - mondta elszorult torokkal. Hallottam, hogy a szívverése egyre hevesebb lett. 

- Jól vagyok. - mondtam egyhangúan, ettől a mondattól azt vártam, hogy talán megnyugszik, de nem így lett. 

- Nem vagy jól. - válaszolt lágyabban. 

- Ugyanolyan szörnyeteg lettem, mint az a démonfajzat. 

- Ez nem igaz. - ellenkezett hevesen. 

- De így van. - mondtam ellenállást nem tűrő hangon, amire egy kissé összerezzent. 

- Csak engem védtél. - könnybe lábadt szemekkel vizslatott. Nem válaszoltam neki. Percekig csak bámultuk egymást. Undorodtam magamtól. Egy démon fajzatnak éreztem magam. Legszívesebben ebben a pillanatban a Teremtő elé álltam volna, hogy büntessen meg. A lány apró léptekkel még közelebb jött, és pipiskedve szorosan átkarolta nyakam. Megcsapott a magnólia illatú patfümje, illetve, az édes illata. A melegsége kizökkentett az önutálatból. 
- Szeretlek. - suttogta a fülembe. Ez az egy szó olyan érzelmi vihart váltott ki a testemben, hogy abban a pillanatban felfaltam volna. A testem emberi érzelmeket kezdett mutatni, az izmaim megfeszültek, az elmém elborult, és nem volt többé önkontrollom. Akartam Adele Brookot itt és most. Sóvárogtam érte. A lány kimászott az ölelésemből, míg én hirtelen indulattól vezérelve neki estem. Vadul az ajkaimat a lány meleg cseresznye piros ajkaira tapasztottam, míg mohón vágytam a testére. Adele egyáltalán nem volt elutasító, sőt úgy nézett ki, hogy tetszett neki a jelenet.
A csípőjét szorosan magamhoz szorítottam, közben durván beletúrtam a hajába. Nem tudtam gyengéd lenni. A lelkem és a testem felforrósodott. Végre azt éreztem, hogy volt értelme a létemnek. Adele mohón csókolt vissza, míg abban a pillanatban felkaptam és az ágyra dobtam. Se perc alatt lehámoztam róla a ruhákat amik a parkettán kötöttek ki. Mégegyszer megcsodáltam meztelen testét, és apró csókokkal kényesztettem. Hátára fordítottam, az ujjaimat beborította a nedvessége. A merevedésemet a forró, lüktető hüvelyébe toltam, amire hangosan felnyögött. Egyre vadabbul mozgattam a csípőmet, míg nem ő rászorított. Kéjes nyögései beborították a hálószobát. Az kipirult arca a párnába lapult, és azt nyögdécselte, hogy ne hagyjam abba. Ettől még inkább elfogott a szenvedélynek mondható érzelem. Belmarkoltam a fenekébe, és keményebben mozogtam benne. Adele nagyokat sóhajtozott, addig amíg el nem ért a csúcsra. Belül még jobban elöntötte a férfiasságomat a nedvesség, így én sem tudtam már tovább tartani. Miközben átjárta a testem az orgazmus, egy csókot leheltem az arcára, majd leszálltam róla. 

- Nem fogok tudni sétálni. - nyödécselte. 

- Nem is kell. Majd viszlek a karjaimban. - húztam mosolyra a szám, majd felkaptam a pille könnyű testét, és a fürdőszoba felé indultam vele. Megendgedtem a langyos tust, míg ő a csempének feszült háttal. A hátammal felfogtam a hideg vizet, ami még a csőben volt. Apró jeges vízcseppek csapódtak a vállára, amire felszisszent. A csempére tapasztottam a tenyerem, és mélyen a szemébe néztem. Még mindig égtem a vágytól. 

- Valóban tüzes vagy. - jegyeztem meg pimaszul elmosolyodva.

- A nyilas a csillagjegyem. - suttogta. 

- Akkor megvan a magyarázat. - feleltem, és egy szenvedélyes csókot leheltem a szájára. Mosolyra húzódtak az ajkai, innentől már hagytam, hogy a langyos víz elárassza a testünket, azt kívánva, bár örökké magamhoz láncolhatnám a testét és a lelkét. 

Halál sötét zúga - A KaszásWhere stories live. Discover now