ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

negyedik fejezet

Villen Aisa

Éppen ültem a padon amikor valaki megérintette a vállam. Felnéztem és egy japán fiút láttam meg. Bő farmer volt rajta egy fehér pólóval.
-Leülhetek?- kérdezte mire csak bólintottam egyet.
-Miért szomorkodsz?- gondolkodtam válaszoljak e vagy sem, de úgy éreztem megbízhatok a fiúban szóval elmeséltem neki mindent a támadástól kezdve.
Ezután pár percig beállt közénk a csend. Lehet sokkoltam egy kicsit. Nem szerettem volna rázúdítani túl sok mindent, de ezt éreztem helyesnek. Néhányszor pittyent a telefonja és ezért azt kezdte el bújni. Néhány másodperc múlva újra rám nézett.

-Van kedved este piálni egyet?- nem tudtam eldönteni jól hallom e a kérdést.
Egy tök vadidegen fiú elhív csak úgy inni. Nincs sok veszíteni valóm szóval bólintottam egyet.
-Amúgy Yuki vagyok- nyújtott kezet.
-Aisa- mutatkoztam be én is.
-Szóval Aisa gyere. Szerzünk neked valami rendes ruhát- fogta meg a kezem és a parkoló felé húzott.
-Ha figyeltél volna tudnád nincs nálam semmi pénz- közeltem mivel nem akartam kínos helyzetbe kerülni.
-Tudom- mondta játszi könnyedséggel.

Amint beültünk a kocsijába megparancsolta, hogy keressek a telefonján egy ruha boltot. Nem akartam kihasználni a helyzetet szóval egy turit válaszottam. Nem hittem hogy itt van ilyen, de mégis meglepetésemre találtam egyet. Az autóban egész úton egy pillanatra volt csend. Yuki mindig felhozott valami idióta témát amin pár percig jól elnevettünk. Rövid ismertségünk alatt is már rájöttem hogy ami a szívén az a száján. Nagyon őszinte ember és igazán jó társaság. Megtudtam, hogy forma 1-es pilóta ami igazán meglepett. Én sose követtem az autósportok világát. Mesélt kicsit az alapvető tudnivalókról a sportban. Igazán megvalva csak minden második szavát ha értettem, de nem zavart. Ő örömmel mesélt én meg ugyanolyan örömmel hallgattam.

Leparkoltunk a kisüzlet előtt és bementünk. Természetesen alig volt bent valaki, így nyugodtan tudtam nézelődni. Persze a fiú is segített és minden darabról elmondta az őszinte véleményét. Végül egy magenta koktélruhára esett a választásunk.

A vásárlás után Yuki felajánlotta, hogy lezuhanyozhatok nála. Nem tudom miért, nem volt kínos elfogadni. Mire indulni készültünk a buliba már olyan volt mintha régóta legjobb barátok lennénk.

Amint kiszáltunk a kocsiból egy fiatal férfi lépett oda hozzánk. Yukival lepacsizott és már rám terelődött a tekintete.
-Pierre Gasly vagyok- mosolygott rám.
-Aisa- válaszoltam én is akaratlanul mosolyogva.
-Menjünk mert már így is késtünk- szólt Pierre és elindultunk az épületbe.

Gasly ment elől utat törve utánna Yuki majd én zártam a sort. Egy hátsóbb asztalnál foglalt helyet a társaság. Körbe néztem és egy ismerős arcot vettem észre. Fekete farmert és inget viselt. Örültem, hogy végre valaki aki nem teljesen idegen. De tévedtem.  Rezzenéstelen tekintettel mért végig majd fojtatta a beszélgetést egy George nevű fiúval. Hirtelen olyan volt mintha tőrt döftek volna a szívembe. Mondjuk mit is vártam? Lando mindenkinek kért még egy kör italt és tovább beszélgettünk. Én nem ittam alkoholt. Még nem szabad, de nem is hiányoltam. Időközben jól elcsevegtem Lilyvel, Alex barátnőjével és igazán jóba lettünk. Amikor már volt a fiúkban pár kör pia George táncolni hívott, de csalódottan lépett el tőlem, amikor közöltem, hogy a műtét miatt nem lehet. Yuki eléggé becsicsentett mert Pierrel elnyomták Adele létező összes számát.

Hajnal felé úgy döntöttem ideje hazavinnem a japán fiút még mielőtt kárt tesz valakiben. Kisegítettem a kocsihoz és beültettem az anyós ülésre. Abban a pillanatban el is aludt. Már szálltam volna be én is amikor valaki megszólalt a hátam mögött. Egyből a hang irányába fordultam és egy zöld szempárral találtam magam szemben.
-Ugye nem ittál?- kérdezte.
-Nem képzeld el nem- mondtam és nyitottam a kocsiajtót.
-Yukival mi van köztetek?- dobta oda mire a vérnyomásom az égbe szökött.
-Először is semmi közöd az életemhez. Másodszor barátok vagyunk semmi több és nem is lesz több.
-Aha értem- éreztem egy enyhe flegmaságot a hangjában.
-Tudod ő jó ember. Segít azokon akik nem tudnak magukon és nem fut el.
Ahogy kimondtam már ültem is be. Charles habozás nélkül megfordult és a ferrariához lépett.

Haza vittem Tsunodát és nagy nehezen ágyba dugtam. Lefeküdtem a kanapéra de képtelen voltam elaludni. Túl csúnyán ott hagytam a parkolóban a fiút. Be kell valljam picit bűntudatom volt emiatt.

Charles Leclerc

Neve nincs nagyon jól nézett ki abban a ruhában. Mintha rá öntötték volna. Egész este csak egy dolog érdekelt: Mi köze van Tsunodához? George szerint semmi, de erről nekem kellett megbizonyosodnom. A saját fülemmel akartam hallani a lánytól. Pont haza indultam amikor megláttam a parkolóban. Rákérdeztem és látszólag elég dühös volt rám. Csak úgy ott akart hagyni amit nem bírtam végig nézni ezért kocsiba ültem. Nem is értem mit csinálok. Valamiért akaratlanul Yuki lakása felé vettem az irányt. Leállítottam az autót és elindultam. Mielőtt kopogtam volna mégegyszer átgondoltam kell e ez nekem. A lány nyitott ajtót. Még mindig a magenta ruha volt rajta. Haja kontyba volt fogva. - Gondolom a japán már rég kidőlt. Felkeltettelek?- néztem rá.
-Nem- elég szűkszavúan válaszolt- Nem tudok aludni.
-Van kedved reggelizni?- elég furcsán nézett rám.
-Legyen.
Visszavette a tornacipőjét és bezárta maga mögött az ajtót.

A kocsiban csend volt. Kellemes illata bejárta a teret. Egy éjjel-nappali palacsintázóba vittem. Kikértem a reggelink és beültünk egy boxba.
-Kezdjük az egészet előről- mondta és kezet nyújtott.
-Charles Leclerc- ráztam mosolyogva kezet.
-Villen Aisa- mondta és már a neve is ámulatba ejtett.
-Gyönyörű név- mondtam és sikerült zavarba hoznom.
- Anya választotta.
-Hova valósi vagy?
-Magyarországon születtem, de most Spanyolországban élek- én a spanyol szó hallatán máris nevetni kezdtem.
-Mi annyira vicces?- nézett szúrós tekintettel.
-Semmi csak él ott egy nagyon jó barátom- zártam le egyszerűen a témát.

Evés közben megtudtam,hogy  a legjobb barátnőjével él és szereti a zenét. Én is meséltem magamról egy kicsit. Főleg a családomról, hiszen ők határoznak meg nagymértékben. Reggeli után pedig visszavittem Yukihoz.