ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

tizenhatodik fejezet

Villen Aisa

A buli óta nem találkoztam Charlessal. Beszélni beszéltünk, de nem túl sokat. Mind a ketten elfoglaltak vagyunk mostanában. Nekem elég gyorsan kellett költöznöm Olaszországba. Próbáltam persze beosztani az időm, de nap végére márcsak egy zombi voltam, aki aludni akar. Így volt ez tegnap este is, amikor az utolsó dobozt hoztam fel az új otthonunkba.

Belépve még mindig varázzsal töltött el a látvány. Az egész passzolt hozzám és Elehez. Egy nagyobb lakást vettünk Faenzában. Nem volt túl nagy választék, de nem is bánom hiszen ez a tökéletes. A bejárati ajtó egy hatalmas nappaliba nyílik. Innen van külön egy konyha és étkező, továbbá innen nyílik a fürdő és a két szoba. Tartozik még a nappalihpz egy nagyobb erkély, ami persze első látásra a szerelmem lett. A falak fehérek és tökéletesen kompenzálják a színes bútorainkat. Elenek is nagyon tetszett, hiszen a falon egy csomó olyan dekorációs elem van, amit ő is körbe tud tapogatni.

Miután kipakoltam az utolsó bőröndünk ledőltem az ágyra és a telefonom ért nyúltam.

Neve nincs: Szia! Milyen az idő Monacoban?

Pötyögtem be a szavakat és nem kellett sokat várnom a válaszra.

Bajnok: Hát egész borús, de ki lehet bírni.

Nagyon sokáig irogattunk, annak ellenére, hogy hulla voltam. Igazából nem tudom mi van köztünk. A csók nem ismétlődött meg a party óta. Nem azt mondom, hogy csak barátok vagyunk, voszont nyíltan még semmi nem dőlt el. Szerintem elég sok mindenen keresztül mentünk már együtt és ez is összeköt minket. Valahogy ő más, mint a többi fiú akivel eddig voltam. Olyan különleges nekem. Amikor meghallom a hangját egyszerűen minden gondom elszáll és már nem is emlékszem rájuk. De az a baj, hogy utánna napokig nem is beszélünk. Egyszerűen nem jön ki rá a lépés. Főleg , most hogy Ele bepasizott még nehezebb. Mindig a nevetésétől hangos a ház, mert éppen Landoval beszél. Már alig várom, hogy Szingapúrban az ő nyakán lógjon és végre nyugodtan tudjak dolgozni.

Charles Leclerc

Leszállt a gépem és már indultam is a szállodába. Még csak csütörtök volt, de már nagy volt a nyüzsgés mindenhol. A szálloda a csapatok tagjaitól volt hangos. Nagyon akartam találkozni Aisával, de sajnos ma megbeszélése van. Nem tudom mi van köztünk, de még nem érzem, hogy tisztáznunk kellene. Elfoglaltam a szobám és gyorsan lezuhanyoztam mielőtt még Andreaval és Carlossal vacsorázni mentünk volna. Egy közeli éttermet választottunk. Igazából jó kis hely volt. Persze nem élvezhettem a finom ételeket, mert a diétát tartani kellett, de azért ígysem panaszkodhatok.

Már korán kint voltam a pályán. Gondoltuk ma hamarabb bejárjuk, hogy utánna még maradjon időm egy kicsit kikapcsolni. Már majdnem végeztünk a körrel, amikor az Alpha Tauri garázsa mellett haladtunk el. Éppen a kiállást gyakorolták, miközben az egyik mérnök stopperrel mérte az időt. Picit nézelődtem, amikor egy ismerős lányt vettem észre, aki valamilyen papírokat bújt.
-Hali!- kiálltottam oda neki mire felkapta a fejét.
-Szia- mondta, letette a mappát és elindult felém.
Ahogy oda ért szoros ölelésbe vontam.
-Jól van megfojtasz- nevetett és kibújt a karjaim közül- Szívesen beszélgetnék veled, de egyenlőre még tanulnom kéne a szabadedzésig- mondta és letörölte az arcomról a mosolyt.
-Nem rázhatsz le ilyen könnyen. Így is este találkozni fogunk. Csak úgy közlöm- fenyegettem meg játékosan és hagytam had menjen a dolgára.
Az első két edzés nagyon jó volt. Jól éreztem magam a kocsiban és úgy tűnt most esélyem van a dobogóra. Miután letudtam minden interjút vissza mentem a hotelbe. Már a pályán ettem, úgy hogy nem akartam lemenni vacsorázni. Inkább kiültem az erkélyre és néztem a város fényeit.

A bámészkodásból a szomszéd erkélyről jövő csattanás zökkentett ki. Ahogy odanéztem neve nincsel találtam magam szembe, aki már majdnem fulladozott a nevetéstől.
-Mi olyan vicces- kiálltottam át.
A lány már a földön ült és nem bírt meg se szólalni. Gondoltam akkor saját szememmel nézem meg. Felkaptam a szobakulcsom is indultam is át a mellettem lévőbe. Ahogy beléptem nem értettem mit látok. Az erkély ajtó a földön hevert. Aisa kint ült és még mindig nevetett, pedig az arca már csupa könny volt.
-Te meg mit csinálsz?- léptem oda hozzá.
-Véletlen letörtem az ajtót- nézett rám- Csak én lehetek ilyen szerencsés.
-Hát az biztos. De hogy sikerült letörni egy ajtót?- nem értettem még mindig a helyzetet, de közben nagyon is jól szórakoztam.
-Ez túl kínos ahoz hogy elmeséljem- magyarázta, de nem hagytam magam.
Kicsit még noszogattam mire elkezdte.
-Az úgy volt, hogy kimentem és véletlenül kizártam magam. És vissza akartam jutni a szobába és erre észrevettem, hogy a szomszédba vagy. Nem akartam, hogy lásd ahogy kiragadtam ezért lendületből nekiugrottam az ajtónak. Erre kiderült, hogy csak beakadt a függönybe és azért nem nyílt ki. De már késő volt, mert leszakadt az ajtó - magyarázta el mire hangos nevetésben törtünk ki.
-Na hívd fel a recepciót és add nekik is elő a történeted.
Így is tett. Ahogy telefonált az arca egyre pirosabb lett, hiszen eléggé szégyellte magát. Néhány perc múlva kicsit mérgesebben fordult újra felém.
-Miért van az, hogy egy ilyen drága szállodában is órakat kell várni a szerelőre? Addig pedig nem tudnak másik szobát biztosítani. Na akkor most aludhatok ajtó nélkül- morogta magában és a szekrényben kezdett matatni. Elővett egy melegítő alsót és egy pulcsit.
-Hideg az őszi levegő- mondta és már húzta fel az újabb rétegeket.
Nem sokat gondolkodtam a helyzeten.
-Aludj nálam. És nem ellenkezhetsz- határozott kijelentésem hatásos is volt. Nem sokkal később már az én szobámban ültünk az ágyon.
-Akarsz filmet nézni?- kérdeztem.
-Inkább nem. Hosszú napom volt- válaszolta és szorosan mellém bújt.
Egy apró csókot leheltem ajkaira mire félig felült és a mellkasomra támaszkodott.
-Mi vagyunk mi?- nézett mélyen a szemeimbe és egyszerűen elvarázsolt.
-Mik legyünk?- néztem én is egyenesen rá.
-Nem vagyunk barátok. Nem lehetünk csak barátok- mondta ki gyengéden a szavakat.
-Legyél a barátnőm- jelentettem ki és látszólag kicsit megleptem.
-Tényleg ezt akarod?- én csak hevesen bólogattam. - Rendben.
Olyan boldog voltam, de mégis vissza kellett fognom magam. Nem akartam elsietni semmit.

Az este után a harmadik szabadedzésen szárnyaltam. És nem panaszkodok, hiszen az időmérőn is pole pozíciót szereztem. Már csak a verseny volt hátra.