ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

ötödik fejezet

Villen Aisa

Mikor visszértem már Yuki is ébren volt. Gondoltam csinálok valami egyszerű reggelit neki. Megvajaztam egy piritóst és már vittem is be neki. Az ágyon feküdt és a fejére egy takarót húzott.
-Nem bírok enni- dünnyögte, mint egy nyűgös kisfiú.
-Jobb lesz ha eszel egy kicsit- mondtam és elvette a tányért a kezemből.
-Van a polcon egy póló meg egy nadrág nyugodtan vedd fel- mondta két falat között.
-Köszi.

Elindultam a ruhával a fürdőbe. Megmostam az arcom. A doki adott még fáslit meg fertőtlenítőt amivel most át törölgettem az oldalamon lévő varratokat. Undorodtam a saját látványomtól. Legszívesebben sírtam volna, de csak pár könnycseppet engedtem el. Gyorsan letöröltem a szemem. Felfogtam a hajam és felvettem a Yukitól kapott szürke pólót és a farmert. A nadrág hosszával nem volt baj hiszen nagyjából egymagasak vagyunk. A konyhában picit rendet raktam és elmosogattam a fiú után. Már egy napja talpon voltam semmi alvással mégis teljesen fittnek éreztem magam. Leültem a kanapéra, mire Yuki is csatlakozott hozzám. Pár percig némán ültünk.

-Akartam mondani valamit- szólaltunk meg teljesen egyszerre.
-Kezd te- ajánlottam fel.
-Nem te te!
-Jó akkor kezdem. Láttam tegnap este hogy néztél Pierre. Van köztetek valami?- kíváncsiskodtam hiszen a japánnak ragyogott a szeme ahányszor ránézett.
-Csak barátok vagyunk. Egyenlőre. Év végén átmegy az Alpinehoz és majd úgyis elfelejt. Veszett ügy. Viszont nekem akkor is a legjobb barátom. Jobban ismer bárkinél és annyi nehézségen segített át. De már nem lesz ott amikor szükségem lesz rá. Nem lesz aki kinevesse a magasságom, aki arréblökjön ha úgy tartja kedve. Nem lesz aki meghallgassa minden butaságom és elmondja túl őszinte vagyok. Nem lesz aki elénekelje velem Adele összes dalát egy csapatbulin. Nem lesz Ő. És ha arra gondolok mennyire hiányozni fog jövőre mindig kicsit meghalok belül- fájdalmas mosoly ült ki az arcára -De soha nem fogom megbánni, hogy hagytam hogy fontos legyen számomra.

-Sajnálom, hogy felhoztam a témát- lesütöttem a szemem, hiszen nem akartam fájdalmat okozni neki.
-Örülök, hogy végre valakivel megoszthattam ezt- mondta és egy őszinte mosolyt villantott.
-Te mit akartál mondani- tereltem vissza a témát a kezdetekhez.
-Ma délután Japánba utazok és ott töltöm a szünet többi részét. Onnan fogok majd Belgiumba utazni. Ha szeretnél maradhatsz a lakásba- mondta de megráztam a fejem.
-Nem dehogyis. Már ma elmegyek. Úgyis terveztem bemenni a bankba, hogy minél hamarabb lezárhassam az ügyet. Nem kell miattam aggódnod megleszek- mondtam és megsimogattam a vállát.

Délelőtt segítettem neki csomagolni. Azt mondta a ruháját megtarthatom. Megebédeltünk és együtt léptünk ki a lakásból. Megígértette velem, hogy amint lesz telefonom hívjam fel. Amúgy is ezt terveztem szóval megadta a számát. Elbúcsúztam és megöleltem. Megvártam amíg elhajt az autójával és elindultam újra felfedezni a várost.

Charles Leclerc

Amikor reggel hazaértem ki is dőltem. Nagyjából délbe keltem fel és rendeltem kaját. Sokadik értesítésre voltam csak hajlandó megnézni a telefonom. A csoportban irogattak valamit.

Yuki: Olyan rosszul érzem most magam.

George: Nem kellett volna annyit inni drága barátom.

Pierre: Tisztázzuk szerintem Yuki San pont eleget ivott, különben egyedül énekeltem volna. Így legalább mind a ketten égettük magunkat.

Yuki: MOST nem a piáról beszélek idióták. Kiraktam a lakásból Aisát.

Lando: Te kajak ekkora fasz vagy??

Yuki: Éppen Japánba utazok szóval nem volt más választásom.

Alex: Szerintem megérti. Értelmes lány.

Yuki: Valaki nem tudja esetleg befogadni?

Sokáig gondolkodtam mit tegyek. Nem hagyhatom az utcán. Amúgy is reggel jól el voltunk és ha minden igaz még mindig az ideiglenes hozzátartozója vagyok. Ha anya megtudná, hogy hagytam az utcán aludni kitagadna a családból minimum.

Charles: Majd én elszállásolom.

Felvettem egy fekete rövidnadrágot és egy fehér felsőt. Nagy nehezen megkerestem a kocsi kulcsom és elindultam Monaco utcáin hátha megtalálom. Yuki lakásától nem messze lévő banknál kaptam el. Lehúzódtam az út szélére és kiszáltam.

-Nálam lakhatsz- szóltam oda neki.
Yuki ruháiban volt. Barna haja fel volt fogva de pár tincs ígyis szabadon lógott.
-Neked is szia- szólt oda és közelebb lépett.
-Akarsz nálam lakni?- nem hagytam a témát.
Amilyen makacs úgy sem hagyta volna magát ha nem zaklatom ezzel.
-Látom Yuki intézkedett- mondta.
-Aggódik érted. Jó barát.
-Tudom. Nagyon jó barát és ember- végre egyett értett velem.
-Na gyere nálam fogsz lakni- léptem elé és a csuklójánál fogva az anyósüléshez vezettem.- Nincs ellenkezés, mert a 160 centis japán terminátor mindkettőnkkel végez!- végre egy mosolyt láttam az arcán.

Engedelmeskedett és beült a kocsiba. Én is így tettem. Hazáig csendben ültünk. Kinyitottam neki a ferrari ajtaját, mint egy igazi úri ember és már mentünk is be.

Villen Aisa

A bejárati ajtón belépve egy fehér tágas tér fogadott. Ez volt az egybenyitott konyha és nappali. A bútorok letisztultak voltak úgy ahogy az egész ház. Az ablaknál egy fehér zongora volt. Nem is tudtam, hogy zongorázik, jó igaz szinte semmit nem tudok róla. Innen vezetett fel egy lépcső az emeletre. Charles lehúzta a cipőjét és el is indult felfele. Követtem mert éppen magyarázta merre van a szobám. Felérve egy kis folyosó fogadott onnan nyílt az ő szobája, a fürdő és egy vendégszoba.
-Itt fogsz aludni. Érezd magad otthon- nyitotta ki előttem a vendégszoba ajtaját.

A helységben volt egy íróasztal, egy ruhásszekrény és egy franciaágy. Az ablak hatalmas volt így egy csomó fény áradt be.
-Köszönöm- fordultam felé mire csak bólintott egyett.
-Lent leszek. Ha akarsz később nézhetünk valami filmet- mondta és el is tűnt.

Picit még nézelődtem ki az ablakon, de nem sokkal később elindultam a nappaliba. Ott ült a kanapén és telefonozott. Annyira kínosan éreztem magam, hogy csak így berontottam hozzá. Felnézett a képernyőről egyenesen rám.
-Na nem jössz? Vagy csak ott fogsz álni és kukkolni?- mondta és maga mellett megpaskolta a kanapé párnáját.
Miután leültem ráhagytam a film választást és igazából nem is tudom mit néztünk, mert hamar elaludtam rajta.

Ennyi lenne ez a fejezet. Köszönöm mindenkinek aki eddig olvassa a történetet.