ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

harmincadik fejezet

Villen Aisa

-Tü-tü-tüdü MAX VERSTAPPEN-ordította a tömeg és már mindenkiben jócskán volt alkohol.
A 2022-es világbajnok egy asztalon állt és majdnem le is esett onnan miközben egy újabb pezsgőt bontott.
-Igyunk a forma 1-re. Igyunk a barátokra és végül igyunk az ünneplésre- próbálta túl kiabálni a hangos zenét.
Természetesen mindenki egyből emelte a poharát.

Charles elrángatott táncolni az emberek közé. Próbáltunk mozogni a zenére, de nem voltunk nagyon profik. Persze csodásan éreztem magam vele és ezt nem is lehetett volna letagadni. Egész este nevettem és mosolyogtam. Annyira örülök, hogy végre minden jól megy köztünk. Hihetetlen, hogy a pasim második lett a világbajnokságban. Furcsa belegondolni, de tényleg a pasim. Mi többet kívánhatnék még?

-Hol töltöd a téli szünetet- fordult felém a fiú Lando kérdésére reagálva.
-Igazából nem tudom. Párszor be kell ugranom a gyárba és ennyi- válaszoltam.
-Csodás! Akkor én is úgy szervezem a dolgaim, hogy jó legyen neked- vigyorgott és megint koccintott valakivel.

-Nem akarsz vissza menni a szállodába- súgta a fülembe, miközben hátulról átkarolt.
-Felőlem mehetünk. Úgyis már későre jár- mondtam és szembe fordultam vele.
Egy apró csókot adtam neki és elköszöntünk a többiektől. Charles hívott egy taxit majd elindultunk a szállásra.

-Alhatok veled?- kérdezte amikor kiszálltunk a kocsiból.
-Ha nem rosszalkodsz akkor igen- mondtam mire sértett képet vágott.
-Mikor szoktam én rosszalkodni?- kérdezte és beléptünk az épületbe.
-Mondjuk amikor zavarba hozol- mosolyogtam kedvesen rá.
-De hát na. Nem tehetek róla, hogy minden apróságtól zavarba jössz. Amúgy is olyankor olyan aranyos vagy- nézett rám zöld szemeivel és megnyomta a lift gombját.
-Na jó. Aludhatsz nálam, viszont tényleg csak alszunk. Holnapra úgyis rendesen másnapos leszek- mondtam és komolyan is gondoltam.
-Tudom. Carlos úgyis megmondta, hogy neki nem kell még gyerek- poénkodta el a dolgot és éreztem, hogy újra elvörösödtem.

Miután felértünk gyorsan vettem egy zuhanyt és a fiú is így tett. Egy szál alsógatyában bújt mellém az ágyba és kezével finoman magához húzott. Minél jobban hozzá bújtam és egyszercsak elnyomott az álom.

-Bogyó! Bogyó! Kelj fel- szólongatott az ismerős hang.
Legszívesebben ignoráltam volna, de tovább folytatta.
-Bogyó! Reggel van. Ideje felkelned!- mondta Charles.
-Még korán van és borzasztóan fáj mindenem- morogtam és a fejemre húztam a takaróm.
-Este nagy legény voltál, most is kösd fel a gatyád- mondta és lehúzta rólam a takaróm.
-Naa- nyavajogtam- Hagyj már egy kicsit kérlek!- kérleltem, de nem is figyelt rám.
Kihúzta a függyönyt és egyszerűen megvakított. Egy sor panaszkodás után sem akart nyugton hagyni, így gondoltam valami fontos ügy miatt keltett fel.
-Miért kellett ilyen korán kelnem?- hunyorogtam rá.
-Először is már 8 óra van és az nem valami korai. Másodszor még be akarlak mutatni valakinek. Megbeszéltem vele egy reggelit és ahoz fel kell ébredned.
-Jól van- ültem fel az ágyon.

Egy kényelmes fekete farmernadrágot választottam és egy fehér trikót. A hajamat konytba tűztem és bevettem egy Algopirint.
-De amúgy nem ért volna rá máskorra szervezned a találkozót?- fordultam felé miután elindultunk a megbeszélt helyre.
-Nem. Ez egy különleges alkalom- adott rövid választ és újra az utat figyelte.
Valamiért a paddockba mentünk, ahol már nagyba pakoltak a csapatok a tegnapi verseny után.
Kicsit kellett sétálni a pálya mentén, mire egy megterített asztalhoz érkeztünk.
-Te tényleg az első kanyarban akarsz reggelizni?- kérdeztem értetlenül.
-Igen- mondta továbbra is szűk szavúan.
Egy kicsit még ketten ücsörögtünk, mire megjött a vendég. A férfi fehér inget és rövid farmert viselt.
-Guten Morgen! Bonjour! Ciao!- köszöntött minket.
Napszemüvegét levette és úgy fogott kezet Charlessal.
-Na akkor be is mutatlak titeket egymásnak- szólalt meg Leclerc- Aisa ő itt a hihetetlen és utánozhatatlan Sebastian Vettel. Seb ő pedig itt a mindig gyönyörű kedvesem, Villen Aisa- mondta vigyorogva.
-Annyira örülök, hogy megismerhetlek végre- nyújtott kezet- Ez a Senorita hallgató sokat mesélt már rólad- mondta és közben a monacói felé sandított.

-És hiányozni fog ez az egész?- néztem Sebre miközben oda adtam neki a teás kancsót.
-Igen. Nagyon is. De mostmár ideje váltanom. Sok mindent kell bepótolnom a gyerekeimmel és a feleségemmel. Én már amúgy is elértem az álmaim és most a fiatalokon van a sor- mondta és látszott mennyire szereti amit csinál.- Ki tudja? Lehet holnap reggel már meg fogom bánni a döntésem, de hosszú távon akkor is ez lesz a legjobb- nevetett, hogy a zavarát leplezze.
-Ó hát igen. Már túlkoros vagy és rozsdás- kötekedett Leclerc.
-De legalább nekem van zenei ízlésem- tromfolt rá a német.
Látszott milyen jó kapcsolatuk van. Szerintem Seb pont jókor jött Charles életébe és valami pót apa figura lett.

A közös program után visszamentünk a szállodába és összepakoltuk a csomagjaink. Megbeszéltük, hogy egy hétig Monacoba lesz, amíg elintézek pár dolgot Faenzába. Utánna meg együtt töltjük az ünnepeket valahol. Persze nem mondta el hova akar menni.