ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

tizennegyedik fejezet

Villen Aisa

Éreztem, hogy a szék amin ülök másodpercről másodpercre kényelmetlenebb lesz. A tárgyaló fehér ajtaját bámultam és próbáltam a légzésemre figyelni. Egyszerre éreztem magam izgatottnak és hihetetlenül idegesnek. Már túl voltam az interjún, csak az eredményre vártam. Nem akartam magam elbízni, mégis úgy érzetem jó voltam. Néhány perc múlva egy jól öltözött nő állt meg előttem. Kék kosztümöt viselt. Szemüveg volt rajta.
-A főnök úr akarta önt értesíteni, de sajnos fontos dolga akadt. Ezért én szeretném elsőként üdvözölni a csapatunknál.- mondta és kezet fogott velem.
-Köszönöm a lehetőséget- majd kiugrottam a bőrömből és már indultam is megkeresni Pierret.
Nem kellett sokáig kutatnom. A kávézóban terült el egy bőrkanapén és a telefonját nyomkodta. Megálltam mellette és ekkor egyből rám nézett.
-Na?- úristen, de lényegre törő kérdés.
-Mi na?
-Mostmár te raksz jó kocsit Yuki segge alá?- olyan természetességgel kérdezte, hogy azt színészeknek tanítani kellene.
-Igen. Szóval bánhatod hogy az Alpinehoz mész- kötekedtem vele, mire csak megölelt.
-Gratula- mondta és elszakadt tőlem- Na most hívj fel mindenkit, mert Yuki már vagy egy órája engem basztat minden szarral.
Így is tettem. Először Tsunodának újságoltam el a hírt, mert tudtam hogy az Elellel való beszélgetés hosszabb program lesz. Ezután a lányt is kikerestem a névjegyzékemből és már nyomtam is a hívás gombot. Párszor kicsengett mire végre felvette.

-Szia. Mi volt az interjún?- szólt bele a telefonba az ismerős férfi hang.
-Ele merre van?- kérdeztem, hiszen mindig nála van a telefonja.
-Csak egy pohár vízért ment- mondta Charles.
-Ne engedd neki- kiáltottam rá, de már késő volt.
A háttérben egy hangos csörrenést hallottam.
-Te mit csináltál?- vette át a telefont Ele idegesen.
-Én próbáltam szólni Charlesnak, hogy a poharakat máshova tettem, mert féltem hogy kicsi Pit leveri. Bocsi. Összetört valami?- igen tudom, hamarabb kellett volna jeleznem, hogy a poharak és az edények helyet cseréltek.
-Nem csak majdnem agyon vágott egy fazék- mondta és hallottam, hogy Leclerc az egész szituáción csak jót nevet.
Végül tegnap este haza utaztak, hogy Eleonor ne a szállodát okádja szét. Amikor reggel beszéltünk még ramatyul volt. Most sokkal jobb volt a hangja és a kedve. Még párszor elátkozott és utánna hagyta had újságoljam el a mai napom.
-Úristen ez csodálatos. Haza jössz erre iszunk- magyarázta Ele nagy hévvel.
-Add ide- szólt rá a fiú.- Gratulálok neve nincs. Máris rettegek, hogy fogtok győzni. És igaza van a macskás nőnek. Ezt meg kell ünnepelni. Ha holnap haza jössz így készülj. - mondta és újra a lány kezdett magyarázni a költözésről.

Este Pierrel és a csapatból pár emberrel vacsoráztunk. Pontosan elmondták mit kell majd tennem. Megválaszolták pár kérdésem a versenyekkel kapcsolatban. Egész későn értünk vissza a szállásra és már teljesen hulla voltam.

Charles Leclerc

Az elmúlt pár nap elég érdekesre sikeredett a spanyol lánnyal. Amikor Aisa ott hagyott vele nem is tudtam mit kellene tennem. Hagytam Ele had irányítson. Kijelentette, hogy még aznap este vissza jövünk Spanyolországba és természetesen teljesítettem a kérését. Túl ijesztő volt ilyen betegesen. Igaz ő alapból is elég fenyegető, de nyűgösen még rosszab volt. Amikor megérkeztünk a lakásba ő egyből a mosdóba rohant és újra kiadott magából mindent, így egyedül körbevezettem magam. A konyha és a nappali egybe volt nyitva. Ezen keresztül vezetett a folyosó a két szobához és a fürdőhöz. A bal oldali szoba volt Eleonoré, ezt sikeresen kiderítettem a lány két hányása között. A jobb oldali neve nincs szobája volt. A hatalmas ablakon keresztül nagyon sok fény áramlott be. Minden színes volt, de nem rikitóan hanem stílusosan. Olyan volt, mint a tulajdonosa. Különleges. A falon mindenféle kép Eleről és ahogy ki tudtam venni a családjáról is volt egy. Különböző tervrajzok hevertek az íróasztalán és várták, hogy valaki befejezze őket. Az egész helyiséget belengte az az édeskés illata, amit már sose tudok elfelejteni. Meg egy kicsit nézelődtem a könyvespolcán lévő kötetek között és elindultam megnézni, hogy mit csinál a beteg.
Éppen a fürdőszoba padlóján ücsörgött és dúdolt.
-Ne hidd hogy ilyen jó kedvem van. Inkább csak szenvedek- mondta és neki dőlt a falnak.
-Na gyere haldokló. Feküdj le az ágyadba- mondtam és felsegítettem a földről.
Be kísértem a szobájába és ágyba zavartam. Még adtam neki egy pohár vizet és egy vödröt a legrosszabb esetekre. Mondjuk úgyse tudna nagyon belecélozni, de megadtam az esélyt.
-Aludj Aisa szobájába. Jobb az ágya mint a kanapé- dünnyögte.
-Jó nekem a nappaliban- már indultam ki, de elkapta a kezem.
-Szó sem lehet róla. Alszol a szobában és kész- termetéhez képest egész erős és ez mégjobban megijesztett.
-Jó- mondtam és most tényleg ott hagytam.
Lezuhanyoztam és picit rendet raktam a lány után. Felvettem a szokásos póló gatya kombót és már feküdtem is az ágyba. Egyszerűen körülvett és magába zárt az illata és minden aprósága. Az éjjeli szekrényen ott maradt fésű. A széken heverő pulóver. Egy pár papucs az ajtó mellett. Mindenhol ott volt és ekkor éreztem igazán otthon magam.

Elellel együtt álltunk a reptér várójában.  Mint mindenki más, mi is vártunk valakire. Aisa gépe pár perce érkezett meg. Megígértem neki, hogy ma meg ünnepeljük az új munkáját. Kitaláltam egy kis segítséggel, hogy egy jó hírnevű nevű bárba megyünk. Meghívtam pár barátunkat. Meg még jó pár embert. Igazi bulit fogunk csapni.

Egy kis várakozás után megjelent a lány kezében a bőröndjével.
-Megjött- súgtam oda Elenek aki egyből fülelni kezdett.
-Szia. Jobban vagy?- ölelték meg egymást.
-Igen. Szóval készen állok a lerészegedésre- mondta Ele mire csak megforgattam a szemem.
Ha ezt egy félórával ezelőtt mondja rendesen kinevettem volna. Ő meg a jól lét két külön fogalom. Mondjuk inkább azt, hogy már nem hányja el magát 10 percenként.
-Szia- ölelt meg engem is neve nincs.
-Végre itt vagy- mondtam és szép lassan elvált tőlem.- Már megőrjít ez a nő.- jelentettem ki a nyílvánvalót mire csak felnevettek.
-Menjünk haza- mondta Ele és kézenfogta Aisát.
-Majd én hozom- vettem el tőle a csomagját.
A lakásig Aisa élménybeszámolóját hallgattuk. Minden apróságot körül írt Eleonornak, hogy ő is el tudja képzelni  Ez nagyon aranyos tőle és figyelmes. Leparkoltam az autót és már ki is szálltunk. Ahogy felértünk a lakásba a legfontosabb dologgal kezdtem.
-Legyetek készen nyolcra. Oké?- fontos a nőkkel szemben leszögezni egy időpontot.
Így is csoda, ha csak fél órát fogunk késni.