ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

tizenötödik fejezet

Villen Aisa

Az estére egy ezüst ruhát választottam. A háta eléggé kivágott volt, de nem zavart. A hajam befontam, hogy ne zavarjon és egy kicsit erősebb sminket tettem fel a szokásosnál. Segítettem Elenek is elkészülni. Ő egy kék lenge koktélruhát választott és hozzá a kedvenc tornacipőjét vette fel. Charles időközben elment valahova, de mire vissza jött már készen is voltunk.
-Csinosak vagytok- mondta és finoman végigmért minket.
-Te sem nézel ki olyan rosszul- igazam volt. Nagyon jól állt neki az öltöny.
Egy apró fekete táskát vettem magamhoz és már indultunk is.

A város olyan részéhez mentünk, ahol még sohasem jártam. Egy drága, de azért kisebb bár szerűségnél parkoltunk le. Mikor bementünk észrevettem milyen hangulatos. Mindenhol égősorok voltak felakasztva. Csak mi voltunk hárman, amíg elő nem ugrottak a barátaim. Ott volt Carlos és Isa, Alex és Lily, természetesen Yuki, Pierre és Lando.
Tsunoda egyből a nyakamba ugrott és hosszasan megindokolta miért lesz jó nekem a csapatnál. Norris Elellel beszélgetett, és néha rám nézett nem e bánom e.

Charles Leclerc

Meghozták az első kör italt és mindenki egyből le is húzta. Jól éreztük magunk. Amíg Aisa Yukival beszélt, addig én Pierrel és Carlosékkal voltam.
-Mi újság van veletek?- mondta a spanyol és fejével neve nincs felé mutatott.
-Újra ismerkedünk- válaszoltam.
-És mi lesz ennek a vége?- kérdezte Isa.
-Nem tudom. Nem akarom elbaszni megint.
-Na barátom tényleg nagyon figyelj. Az a két nap alatt jól megismerhettem és nem érdemli meg hogy megbántsd- fejezte be végül Pierre.
-Na most nem fogom- ittam még egy kört és elindultam a lány felé.
Yukival nevetett. Nem akartam megzavarni őket, de ez van.
-Táncoljunk- léptem oda hozzá, mire Tsunoda kettesben hagyott minket.
-De hát senki nem táncol- mentegetőzött.
-Hát valakinek el kell kezdeni- mondtam és összekulcsoltam a kezeink.
Arrébb húztam az asztaltól és már táncoltunk is. Nem vagyok valami profi táncos és mázlimra pont valami olyan latin zene ment amire nem tudtam hogy kéne mozognom. Hála Carlosnak és Isának mégsem égtem be. Ők is táncolni kezdtek és tőlük ellestem pár mozdulatot. Már mindenki élvezte a zenét, de mi lassan kioldalaztunk a tömegből.

-Minden rendben?- kérdeztem és aggódtam, hogy nincs jól.
-Persze. Minden oké. Csak beszélgetni akartam- szerintem látszott mennyire megnyugodtam, mert egy aprót mosolygott.- Nagyon köszönöm az estét.
-Véletlen nem köszönsz túl sokszor meg dolgokat?- nevettem.- De amúgy szívesen. Egy igazi élmény volt a macskásnőre vigyázni.
-Na látod én vele élek- olyan szép amikor nevet. Kis gödröcskék jelennek meg az arcán és egyszerűen ragyog.
Úristen Charles nem érezheted megint így. Nem szabad. De túl nagy volt a kísértés. Lassan közelebb hajoltam hozzá és amíg az egyik kezem a derekán pihent addig a másik gyengén az arcára simúlt. Picit magamhoz húztam és ajkaim az övéhez érintettem. Nem húzódott el tőlem. Inkább karjait a nyakam köré fonta. Éreztem, ahogy a teste egy pillanatra beleremeg a csókunkba. Majd lassan elvált tőlem és teljes pánikba estem. Ugye nem rontottam el megint.
-Sajnálom. Nem akartam- mondtam és az agyamra teljes köd telepedett.
Nem akartam újra eltaszítani magamtól. Már egy másik bolygón jártam, amikor apró teste az enyémhez simúlt és ölelésbe vont. Fejem a fejére hajtottam és újra az orromba szökött az illata. Így álltunk egy darabig amíg Ele közbe nem szólt. Igaz nem láthatta mi történik, de én akkor is pár szúrós pillantást vetettem rá.
-Aisa elkísérsz a mosdóba?- mondta mire mégjobban kiakadtam.
-Nyugalom, mindjárt visszajövök- súgta alig hallhatóan a fülembe és már el is szakadt tőlem.
Miután eltűntek Lando csatlakozott hozzám.
-Le lettünk pattintva- én csak bólintottam egyet.
-Na mizu van veletek?- de imádom ezt a kérdést. De most még annyira se tudtam válaszolni, mint a csók előtt.
-Megcsókoltam. Nem tudom mit tettem igazából, de persze nem bánom. Veled és Eleonorral?- próbáltam terelni a témát, amiben szerencsére Norris is benne volt.
-Ez bonyolult. Nagyon fárasztó minden apró mozdulatára figyelni, de persze érte megteszem. Nem akarom, hogy bármikor is kellemetlenül érezze magát miattam. Szeretném boldoggá tenni, viszont ez nagyon nehéz. Mindig azt mondja örül az apróságoknak, de úgy érzem többet érdemel és én ehez nem vagyok elég. Akarom, hogy működjön ez a dolog köztünk, de félek is. Ő máshogy éli meg a dolgokat. Ilyen különleges lánnyal még sosem találkoztam. Én... én...-egy nagyot sóhajtott majd kimondta  a legjelentősebb szót. -Szeretem. Tényleg szerelmes vagyok belé- nagyon boldognak tűnt, addig amíg valaki meg nem szólalt a háta mögött.
-Lando Norris te pont elég vagy nekem- mondta ki halkan a szavakat a lány.
A brit olyan lendülettel fordult hátra, hogy örülne ha az autóval ilyen gyors lenne. Egyenesen egymás szemébe néztek és rendesen harmadik keréknek éreztem magam, úgyhogy kettesben hagytam őket. A bárpulthoz sétáltam ahol Aisa állt. Megtámaszkodtam mellette és vártam, hogy megszólaljon.
-Szerinted meddig lesznek így együtt- utalt Elékre.
-Lando szereti szóval a macskáson múlik- mondtam és egy szemforgatást kaptam cserébe.
-Ha nem baj mi megyünk- lépett oda hozzánk Alex.
-Menjetek csak. Már úgyis hajnali 2 van- mondta a lány és megölelte a távozókat.
Kis idő múlva már csak mi és Norrisék maradtunk.
-Ideje befejezni a bulit- mondta Ele.
Kisétáltunk a parkolóba és megvártuk amíg a hős szerelmes fiú elbúcsúzik. Beszálltunk az autóba és már mentünk is haza.

Eleonor hamar kidőlt, hiszen elég sokat ivott. Amíg neve nincs fürdött lassan összeszedtem a dolgaim a szobájából és már indultam is a kanapéhoz. Kényelmesen elhelyezkedtem és már majdnem elaludtam amikor valaki megállt mellettem.
-Nem kell itt aludnod- nézett rám komoly fejjel a lány.
Egy leggins volt rajta egy nagy pólóval. Haja vizesen hullott a vállára. Arcáról lekerült a smink és így még csodálatosabb volt.
-Nem akarok zavarni. Jó nekem itt kicsi Pittel- simogattam meg a mellettem heverő macskát.
-Na gyere. Nem ajánlom fel még egyszer- mondta és már vitte is magával a takaróm.
A párnámmal a kezembe követtem és inkább nem ellenkeztem. Lehajította az ágyra a takarót és már feküdt is a helyére. Én is így tettem és mellé feküdtem. Picit hozzám bújt és pár perc múlva már nyugodtan szuszogott. Összekulcsoltam ismét a kezünk, majd engem is elnyomott az álom.

Tudom már egy ideje nem volt rész. Bocsi. Remélem tetszik a történet alakulása. Még azért sok izgalmas dologgal készülök.