ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

huszonkettedik fejezet

Villen Aisa

Ele most nem jött velem Mexikóba, amiért most egész hétvégén Lando nyafogását hallgathatom. Persze bírom Kidot, de akkor is.

Pierre hozott el a reptérről és nagyon féltem, hogy a szálloda felé szóba jön Charles. Szerencsémre Gasly csendben vezetett. Amikor megérkeztünk a szállodához kivettem a csomagom és megvártam a francia fiút is. Bementünk az épületbe és gyönyörű volt. A hal tágas és fényes volt. Minden azonos színekben pompázott. A recepcióhoz sétáltunk és átvettük a szobáinkhoz tartozó kártyákat. Amikor kiléptünk a liftből még gyorsan elköszöntem tőle és külön irányba indultunk el.

A 189-es szoba volt az enyém. Oda érintettem a zárhoz a kártyát és már nyílt is ki az ajtó. Picit beléptem a szobába és egy idegen fiúval találtam magam szembe.
-Öhm szia- nézett bambán rám a szőkehajú fiú.
-Hali- hirtelen nagyon összezavarodtam.
-Ami azt illeti szerintem rossz szobában vagy- mondta és egyre furcsábban nézett rám.
-Szerintem te vagy rossz helyen. Én most kaptam meg a szobát- mondtam.
-Hát az nem lehetséges mert ez a szoba az enyém- mutatott az üveg asztalon heverő kártyára. -Biztos ezt kaptad?
-Nem vagyok hülye. Ismerem a számokat- forgattam meg a szemem látványosan.
-Akkor valamit elronhattak. Lemegyek a recepcióra szólni- indult el a folyosó irányába.
-Én is jövök- követtem.
Beszálltunk a liftbe és pár másodperc múlva már az előtérben lévő pultnál álltunk.

-Sajnálom. Valami összekeveredett a rendszerben. - mentegetőzött a barna hajú nő.- Máris keresek egy másik szobát önnek- fordult felém, majd újra a monitort kezdte el bújni.
Nem sokkal később újra ránk nézett.
-Nagyon sajnálom, de nincs több szabad szoba. A verseny miatt teltház van- de jó márcsak ez hiányzott.
Kicsit gondolkodtam, hogy oldjam meg a helyzetet. Persze a mellettem álló fiú tanácstalanul nézett rám és várta a megoldást.
-Rendben akkor Lando Norris szobájába kérnék még egy plusz ágyneműt ha lehetséges.- néztem a nőre aki hevesen bólogatni kezdett.
Vissza adtam a kártyát és kaptam egyet a Lando szobájához.
-Örültem a találkozásnak- biccentettem oda a szőke srácnak és már indultam is Kido szobájához.

-Imádom, hogy ahova mentek ott káosz uralkodik- dőltem le a kanapére miközben Norris a tükör előtt áldogált.
-Ilyen az élet a legjobbak között- nevetett és befejezte a haja igazgatását.
Éppen vacsorázni készültünk. Felvettem egy szürke ruhát és egy sima vans cipőt. Lando egy rózsaszín ing mellett döntött. Csak a szálloda éttereméig mentünk mégis nagy volt a nyüzsgés. Egy hátsóbb azstalhoz ültünk, ahol már Yuki és Pierre várt minket. Később csatlakozott még George is hozzánk. Már pont rendelni akartunk, amikor egy számomra már ismerős szőke fiú lépett az asztalhoz.
-Sziasztok- köszönt a többieknek.
-Hali. Nem ülsz le?- mutatott Russell a mellettem lévő üres székre.
-Nem terveztem itt vacsorázni, de ha már így felajánlod. Miért is ne?- mondta majd helyet foglalt.
Én inkább csak ignorálni akartam és Yuki felé fordultam, aki buzgón mesélt valamit. Miután elfogyasztottuk az ételt felálltam és elindultam a mosdóba. Kilépve az ajtón újra a szőkébe botlottam.
-Nem mutatkoztam be eddig tisztességesen. Oscar Piastri vagyok- nyújtott kezet amit kicsi habozás után elfogadtam.- jelenlegi Alpine harmadik és jövőbeli Mclarennes- osztott meg további infót magáról és egyből be is ugrott ki is ő.
-Te vagy az aki helyett Gasly lesz jövőre Alpinenos? Hallottam már rólad.- nevettem fel a saját asszociációmon.
-Igen az egy egész hosszú sztori- kezdte el dörzsölni a tarkóját és látszott zavarba hoztam.
-Egész hangos megérkezés a forma 1-be az biztos- csak mosolygott egyet és elindultunk vissza az asztalhoz.

Lando fel alá járkált a szobában és közben a telefonját bújta.
-Biztos elrontottam valamit- akadt ki.- Hogy cseszhettem el valamit ennyire??
-Na jó. Kezdjük előről! Mit mondtál pontosan Elenek?- próbáltam rájönni a kirohanás okának.
-Elrontottam mindent. Megkérdezte mik vagyunk mi, erre azt mondtam még meglátjuk. Nem úgy gondoltam. Randira akartam ezután hívni, de nem válaszolt azóta se az üzeneteimre. Annyira elbasztam mindenr. Nekem nagyon fontos. Tudod te is mennyire szeretem őt. - nagyon aranyos volt, ahogy idegeskedett.
-Nyugi. Nem azért írt mert haragszik rád- próbáltam megnyugtatni és igazából tudtam Ele oldaláról is a történetet.
-Most azonnal felhívom és mindent helyre hozok- mondta és leült az ágyra.
Néhányszor kicsengett mire felvette Eleonor.
-Figyelj ide. Nem úgy gondoltam. Tudom mik vagyunk. Én szeretlek és te is engem. Remélem. Kérlek bocsáss meg. Ez csak egy elbaszott randira hívás akart lenni. Könyörgöm édesem bocsáss meg- mondta és szóhoz sem engedte jutni a lányt.
Én csak ültem a kanapén és halkan kuncogtam. Természetesen Norris egyből rám förmedt.
-Ne nevess! Te nem tudod milyen jó életem van Ele mellett- mondta majd hozzám vágott egy párnát.
Pár perc könyörgés után Eleonor elismerte, hogy egyáltalán nem haragszik csak apró bosszút állt rajta a múltkori ijeszgetés miatt.
Egy idejig még hallgattam a románcukat, de végül inkább elindultam felfedezni Mexikó városát.

Minden annyira hangulatos volt. Körbejártam az apróbb utcáktól kezdve a forgalmasabb helyeket. Minden ki volt világítva és olyan kellemes látványt nyújtott. Mindenhol ott volt Checo valamilyen formában, mint hazai hős. Jó volt látni mennyire szeretik az emberek, hiszen ő tényleg nagyszerű és csodálatos személy. A munkám miatt is néha találkozunk és nagyon közvetlen személynek ismertem meg. Teljesen a csapat érdekeit nézi és minden döntésüket próbálja támogatni. Tökéletesen kompenzálja Max jellemét.

Pénteken nagyon kapkodós napot zártunk, ezért este inkább sehova nem mentem. Picit átmentem Yukihoz, aki éppen játszott és beszélgettünk. Késő este keveredtem csak vissza a brit szobájába, de ő már nagyban aludt. Hajat mostam és én is ágyba bújtam.

Szombaton a telefonom csörgésére keltem. Pierre hívott és éppen valami egyáltalán nem sürgős kérdéssel bombázott. Próbáltam minél összeszedettebben válaszolni, de nem igazán sikerült. Egyáltalán nem voltam már fáradt ezért inkább felöltöztem és elindultam reggelizni. Elvettem a svédasztalról egy piritóst és egy kocka vajat. Leültem egy két személyes asztalhoz és elkezdtem reggelizni.

-Jó reggelt senorita- ült le velem szembe Carlos Sainz.
Biztos voltam benne, hogy valami hátsó szándéka van. Ha nem Lando akkor Charles uszította rám valami okkal. Persze semmi lényegi infóval nem akarok egyiknek sem szolgálni. Leclerc leszart szóval így járt. Norris meg túl kíváncsi.
-Szia- néztem rá és vártam, hogy kibökje mit akar.
-Hogy aludtál?- kedzte a bájcsevelyt és belekortyolt a bögréjébe.
-Nagyon jól. Köszönöm a kérdésed. Na és te?- mosolyogtam rá amolyan térj a lényegre stílusban.
-Egész jól, csak tudod ez a sok edzés lefáraszt. Tudod minekünk ferrarisoknak nagyon naprakésznek kell lennünk. Barátnőd hogy van?- könyökölt az asztalra és állát a tenyerére támasztotta.
Á, hogy ferrarisok? Megvagy Charles.
- Carlos Sainz Vazquez de Castro Cenamor Ricón Rebollo Birto Moreno de Aranda de Anteriuraga Tiapera Deltún! Bökd ki végre mit akarsz! Ha pedig Charles küldött akkor jobb ha még most elmész- szóltam rá.
-Na jó én félek tőled. Nem tudom honnan tudod az egész nevem, de nem is akarom. Még apa se képes ilyen szintű fenyegetésre mint te- nézett rám nagy szemekkel és látszott mennyire összezavartam. - Nem Lord Perceval küldött. Magamtól jöttem, mert ő semmit nem akar mondani rólatok. De ahogy látom te sem akarsz róla beszélni. Ennyire összekaptatok?
-Nem kaptunk össze. Csak ő rontotta el a dolgokat- néztem mélyen Carlos szemébe.
Egyáltalán nem terveztem megbocsátani és nem is fogok. Leclerc elvágta magát tőlem. Akkor rúgott belém amikor a legjobban fájt és ezt sose fogom elfelejteni. Nem érdekelnek az okok. Csak tovább akarok lépni.