ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

harmincnegyedik fejezet

Villen Aisa

-Nagyon örülök, hogy itt voltatok- ölelt meg Pascale.
-Nem nagyon volt más választásom- nevetett Charles és már nyúlt is a pulton heverő kulcsaiért.
Már csak mi hárman voltunk a nappaliban. Arthur már rég elvonult a szobájába és Lorenzoék is alváshoz készülődtek. Eredetileg nem akartunk sokáig maradni mi sem, de hát ilyenek az ünnepek.
-Mikor jösztök legközelebb?- nézett kérdőn a fiára.
-Hát most egy darabig nem. Majd újév után hazanézek esküszöm- adott puszit az anyja arcára.
-Vigyázzatok nagyon magatokra- mondta a nő mielőtt beszálltunk volna az autóba.

Az elmúlt napokat főleg a Leclerc házban töltöttük. Imádtam minden pillanatát. Látszott mennyire  szeretik egymást. Pascale a lelkét kitette, hogy a fiai kedvében járjon. Próbáltam segíteni itt ott a konyhában, de lehet inkább csak akadály voltam. Végül Lorenzo csak Karácsony első napján, azaz ma hajnalban érkezett meg a csodaszép barátnőjével, így az ajándékozás is csúsztatva lett. Ennek csak Arthur nem örült, hiszen fontos tervei lettek volna. Be akarta mutatni azt a lányt akivel mostanában találkozgat, de végül nem jött össze a dolog. Ennek ellenére is a hangulat tényleg jó volt. Mindenki nevetett és kiskori történeteket elvenített fel. Végül Pierre sem esett be, ami jó hírt jelentett.

-Mit tervezel szilveszterre?- kérdeztem Charlest aki már egy jó ideje nem hajlandó ezt velem megosztani.
-Majd megtudod drágám- mondta és leparkolt a lakás előtt.
-Ez nem fair. Tudod, hogy kiváncsi vagyok- akadtam ki és elindultam be.
-Pont ezért élvezem ezt az egészet- a hangján is hallatszott tényleg nagyon jól szórakozik rajtam.

Miután levettem a kabátom és a cipőm felmentem a fürdőbe. Kivettem a karika fülbevalókat a fülemből és lemostam a sminkem. A hajam egy egyszerű, de nagyszerű kontyba fogtam és megmostam a fogam. Amikor végeztem, a hálóba mentem, ahol Charles fogadott. Az ágy szélén ült és kezeit a háta mögé rakta. Tudtam, hogy valamiben sántikál, csak éppen fogalmam sem volt, hogy miben.
-Tudod, járt nálam a Jézuska és hagyott neked valamit- állt fel, de a kezeit még mindig rejtegette.
Én csak csendben álltam és vártam mi fog ebből kisűlni.
-Boldog Karácsonyt Bogyó!- mondta és a kezembe adott egy dobozt.- Na nyisd ki!
Engedelmeskedtem és kinyitottam.
-Nagyon szépen köszönöm. Szeretlek! - mondtam a kis nyaklánc láttán és egy csókot nyomtam a fiú ajkaira.
Tudom, hogy butaság, de nekem akkor is mindennél jobban tetszett a nyaklánc, amin egy medál volt, ami egy libát ábrázolt. Ez egy ilyen furcsa dolog nálam, de imádom őket olyan aranyosak. És kérlek senki ne nézzen hülyének emiatt.

-Én neked tudod olyan unalmas karácsonyi bögrét vettem- poénkodtam mire csak nevetni kezdett.
Amúgy tényleg készültem ajándékkal neki. Csináltam neki egy saját válogatást a kedvenc zenéiből, kapott tőlem még egy üvegben 150 kis üzenetet, ha rossz kedve lenne vagy ilyesmi. És a személyes kedvencem egy pici autó motor. Tudom ez sem hangzik valami nagy dolognak és igaz. Az egész mindössze csak tenyérnyi, de mégis nekem sokat ér. Még a kórházban csináltam abból amit találtam. Persze a nővérek is segítőkészek voltak, mivel ez lett volna a határidős diploma munkám és akkor úgy nézett ki, hogy sürgős a dolog. Amikor készítettem annyi mindent elrontottam rajta Charles miatt. Már akkor nem tudtam kiverni a fejemből és ezért mindig elkalandoztam. Mivel nem lett jó ki akartam dobni, de végül valamiért megtartottam. Úgy éreztem, hogy sokat jelent számomra és ezért nem tudtam tőle megválni. Már értem miért. Ez jelképezte neked Őt.

-Na feltehetem a nyakadba a nyakláncot?- kérdezte miután mindenki megkapta az ajándékát.
Egy bólintással válaszoltam és már vette is elő az ékszert. A hátam mögé állt és úgy próbálta becsatolni a kicsi csatot. Hosszabb szerencsétlenkedés után sikerült is neki.
-Nagyon szép- mondtam amikor tükörbe néztem.
-Mint a viselője- suttogta a fülembe amitől akaratlanul is kirázott a hideg.
Ezt észre is vette és finom csókokkal kezdte behinteni a nyakam és a vállam. Egészen addig amíg valahogy már szemben álltunk egymással. Újra összesimultunk, majd az ágyra döntött. Innen a többi már történelem.

Reggel csodás érzés volt a szerelmem mellett kelni. Nyugodtan szuszogott és haja borzos volt. Egyik keze a feje alatt volt, amíg a másik a derekamnál. Azon gondolkodtam vajon mit álmodhat, amikor megmozdult. Valami köszönés félét dünnyögött, de vissza is aludt. Nem akartam felébreszteni, ezért inkább nem másztam ki az ágyból, hanem mellette maradtam. Már javában délelőtt volt, amikor végre mind a ketten felkeltünk. Ő vállalta a reggeli készítést, amitől eléggé tartottam, úgyhogy inkább konyha közelben maradtam. Persze nagyon ügyesen megoldotta a dolgot és csak kicsit égett oda a tojás. Ezután felhívtam Elet, mert addig nem volt rá időm.

-Na akkor áll a szilveszter- kérdezte tőlem a lány mire értetlen pofát vágtam.
Charles pont ekkor lépett be az ajtón és meghallotta miről beszélgetünk.
-Ele ezt nem kellett volna kikotyognod!- vette ki a kezemből a telefont.
-Bocsi nem tudtam, hogy ez meglepetés- mentegetőzött Eleonor.
Én még mindig értetlenül ültem és vártam, hogy valaki felvilágosítson.
-Na megkérdezted áll a buli?- csatlakozott Elehez Lando is, mire Leclerc már teljesen kiborult.
-Ti nem tudjátok mi az a titok??- kapott újabb agyvérzést és leült mellém az ágyra.
-Ja! Hogy ez titok volt? Nekem Carlos ezt már nem mondta- folytatta tovább Norris, mire Charles még jobban elveszett.
-Valamit még nem akarsz elárulni??- förmedt rá a dilis párosra.
-Bocs haver. Ez Carlito Papa hibája. Ő a rossz informátor.
-De te zseni. Én is felhívtalak vagy négyszer és elmagyaráztam a helyzetet.
-Ha jól ismernél, tudnád, hogy az nem elég.
- Na jó nekem kell egy xanax- mondta a párom és rájuk rakta a telefont.
Kérdő tekintettel felé fordultam és vártam valami féle magyarázatot.
-Elmondanád, hogy ez mi volt?