ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

epilógus

3 évvel később

Villen Aisa

Nehéz volt az elmúlt pár év. Viszont annyi jó dolog is történt. Nem terveztünk még egy jó darabig gyereket vállalni Charlessal, viszont mégis összejött a dolog. Így 2024-ben, abban az évben amikor végre Charles világbajnok lett, megszületett a kislányunk, Eleonor ,,Lulu" Leclerc. Azóta vettünk egy családi házat Monacoban. Lando szerzett egy kutyát és hozzánk közel költöztek. Nem gondoltam, hogy több gyereket szeretnék, de persze drága férjem győzködött, hogy vállaljunk be még egyet. Teljesült Charles három gyerekes álma, hiszen lett egy fiú ikrekünk. Hosszú vita után dőlt el, hogy egyikük a Milo másikuk pedig a Koda nevet kapja. De ennek is már egy éve. Szóval igazi kis család lettünk.

-Anya! Anya! Anya!- rohant a konyhába Lulu.
-Igen szívem?- kérdeztem miközben vissza raktam a tejet a hűtőbe.
-Megjött Lando bácsi és Muppet- mondta ugrándozva a kis szemem fénye.
-Jó napot kis család- lépett be az említett fiú is a konyhába.- Hogy vagytok?- mondta és elkezdte kiszolgálni magát.
-A fiúk most egy kicsit nyűgösek, de ennyi- adtam választ. -Te hogy vagy?
-Megvagyok. A munka leköt, mint mindig. A versenyzésen kívül pedig Max újabb projekteivel foglalkozok. Szóval van mit csinálnom- örültem, hogy kezd egyenesbe jönni.
-Tudod. Bármi van szólj!
-Persze tudom.

Amíg mi beszélgettünk addig Lulu a kutyussal játszott a nappaliban. Miután Lando is ivott egy kávét kiültünk mi is a kanapéra. Nem sokkal később Charles jött le az emeletről kezében a két fiúval.
-Drágám Koda az anyukáját kéri- jelentette ki és várta, hogy átvegyem.
-Na és miért?- csodálkoztam hiszen a kisfiúnk teljes csendben volt és csak mosolygott.
-Mert szerintem kimondottan neked hagyott meglepit a pellusában- vigyorgott a férjem mire csak átvettem Kodát.
-Látod babám. Apukád egy félős nyuszi- simiztem meg a kicsi fejét és elindultam vele a lenti szobába.

Amikor már mindenki teljesen tiszta volt visszamentünk a többiekhez.
-Lando már százszor elmondtam- bosszankodott Charles- Ha idehozod a kutyád legalább fürdesd meg. Összejárkálja nekem a kanapét, mindenhol ott a szőre, utánna meg a fiúk mindent a szájukba vesznek.
-Nem tehetek róla. Ő egy kutya. Tudom, hogy te vagy a háziasszonyok gyöngye, de a gyerekeknek jót tesz egy kis kosz- mondta Lando és már másra figyelt.
Én csak álltam és nevettem. Lehet, hogy a drága apuka egy kicsit túlságosan is félti a gyerekeit, de ő így aranyos. Ilyenkor amúgy sem kell komolyan venni. Ezek csak olyan pillanatnyi fellángolásai. Most is másodpercekkel később már koronával a fején ült a kis asztal mellett.
-Apa te leszel a tündérkirálynő. Lando bácsi, te leszel a varázstörpe- mondta Lulu és elrohant Charles dolgozószobájába, ahol a sisakjai voltak.
-Én pedig Villám Mcquenn leszek- kiabálta az apja egyik sisakjával a fején.
Hát igen. Le se lehet tagadni a rokonságot.
-De miért pont varázstörpe?- nyavajgott Norris amin csak jót nevettem.
-Ez illik hozzád- szólalt meg a tündérkirálynő.

Miután mindenki elfogadta a szerepét elkezdődött a teaparti. Én a két picivel a szőnyegen játszottam, Muppet pedig a kanapén feküdt.

Nem pont így képzeltem el anno a jövőmet. Vagyis inkább a jövőnket. Hihetetlen belegondolni mi mindenen mentünk keresztül Charlessal, mégis itt vagyunk. Örülök a családomnak, hiába nehéz ha a férjem éppen távol van. Pascale mindenben segít, amiért hihetetlenül hálás vagyok. Landoval sokat beszélgetünk, mert szeretném ha minél jobban lenne. Ő is a család része és az is marad. A testvéreimmel azóta se beszéltem, de nem bánom. Nincs rájuk szükségem. Megtaláltam az életben a legfontosabb dolgot, mégpedig az igazi családom. Értük élek minden nap és ők a motivációm. A gyerekeim, a férjem és a barátaink. Ami pedig a veszteségeket illeti, őket sem fogom soha elfelejteni. Velem vannak mindig és ez így is marad. Szeretlek titeket!

VÉGE

Ennyi lett volna Aisa és Charles története. Köszönöm mindenkinek a támogatást és a sok pozitív visszajelzést❤️. A kezdetekben nem így gondoltam a befejezést. Hihetetlen, de a szereplők alakítottak a sztorin. Csodás volt megírni. Gyakran visszagondolok a kezdetekre, amikor még nehézséget jelentett egy egy rész kitalálása. Ez a folyamat miattatok nem szakadt félbe. Gyakran gondoltam, hogy abbahagyom, de örülök hogy nem tettem. Mégegyszer köszönöm mindenkinek❤️.