ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

tizennyolcadik fejezet

Villen Aisa

A nap enyhén szivárgott be a függönyön keresztül, így megvilágítva a mellettem fekvő fiú arcát. Áradt belőle a nyugalom és nagyon aranyosnak  tűnt. Haja kócos volt. A paplan csak a derekától lefelé takarta el a testét, így látszott tökéletes felső teste. Illata átjárta a szobát. Egyik karja a fejem alatt volt, amíg a másik a csípőmön pihent, ezzel is megakadályozva a menekülésem. De minek is akartam volna otthagyni? Közelebb húzódtam hozzá, mire egy picit megébredt, de nemsokára újra békésen szuszogott.

Mielőtt bárki azt hinné nem történt semmi köztünk az éjszaka. Csupán feljöttem a szobájába és összebújva még filmeztünk egy kicsit. Nem igazán érdekelt a film amit néztünk, de őt sem így hamar az alvás mellett döntöttünk.

Úgy gondoltam még picit szundítok, szóval jobban magamra húztam a takaróm. Nagyjából egy fél óra múlva pittyent az ajtó és Charles edzője és az öccse jelent meg. Értetlenül néztek rám és én is hasonló reakcióval ültem fel az ágyon. Szerencsére rajtam volt a fiú egy pólója, ami mindent takart. A középső Leclerc egyből felébredt és nem értette a helyzetet.
-Csak szólni akartunk, hogy kelj fel mostmár mert ideje a reggeli futásnak- magyarázkodott Andrea és a feje egyre vörösebb volt. Szegény nagyon zavarba jött és már mentegetőzött is volna tovább, ha a mellette lévő fiú nem szólal meg.
-De úgy látom van aki megedzen- röhögött Arthur, mire a bátyja és én is megdobtuk egy-egy párnával.
-Mi az a csoportos erőszak ellenem? Nem látogathatom meg kora reggel a tesóm a szobájába, miközben a barátnőjével ölelkezik és szerelmeskednek? Ez teljes diszkrimináció az irányomba. Kikérem magamnak ezt a viselkedést. Imádkozzatok, hogy ne vigyem el a párnáitokat- duzzogott és fel vette a földről az említett dolgokat.
Vissza se nézett, hanem egyenesen kiment a szobából.
-A párnákat majd vissza szerzem. Te pedig 15 perc múlva legyél kész- mondta Andrea Charlesnak és már el is ment.
Amint újra kettesben maradtunk hangos nevetésben törtünk ki.
-Ez mi volt?- töröltem le a könnyeim.
-Nem tudom, de nagyon ciki volt- mondta Charles és hanyatt dőlt az ágyon, csak párna híjján lefejelte a háttámlát.
-Jól vagy?- húzódtam közelebb.
-Ezért még megverem Arthurt- mondta és a tarkóját kezdte el dörzsölni.
-Na! Nem bántjuk a kisebbeket- védtem a tesóját mire csak sértett fejet vágott.
Persze ezt sem bírta tovább pár percnél és újra közelebb húzott magához.
-Amúgy jó reggelt- súgta bele a fülembe.
-Neked is- nyomtam egy puszit a szájára.- Ideje elkezdened készülődni. Mindjárt mehetsz futni- szabadultam ki az öleléséből és a fürdő felé vettem az irányt.
-Ez nem fair- kiáltott utánnam.

Pierrel és Yukival reggeliztem, majd együtt mentünk ki a pályára. Nagyon elfoglalt voltam, így Ele hatodik hívását tudtam csak felvenni.
-Hali- szóltam bele a telefonba miközben valami ebéd félét kerestem.
-Na mesélj milyen volt a randi?- kérdezte és a hangján is hallatszott mennyire kíváncsi.
-Találkoztam a családjával- mondtam és már a szendvicsemmel a kezembe sétáltam vissza az irodába.
-Komoly?? Jézusom!! Milyenek? A tesói helyesek? Na és az anyukája? Ugye kedves nő? Mindig is kedves nőnek képzeltem el- olyan sok kérdéssel rohamozott meg, hogy kellett pár másodperc, hogy akármit is felidézzek.
-Igen- adtam egyszerű választ.
-Mi igen? Kérdeztem vagy húsz dolgot- dünnyögte, majd hamar témát váltott- Landoval mi van? Hogy megy? Találkoztál már ma vele?
-Jelenleg annyi időm nincs, hogy elmenjek a mosdóba. Szerinted a Mclarenre pont jut?-mondtam mire benyitott a helyiségbe egy szerelő- Na le kell tennem- már bontottam is a hívást és újra csak a munkámra koncentráltam.

A szabadedzések nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna. Mind a két pilóta kicsit el is volt keseredve az eredményeik miatt, de úgyis csak vasárnap osztanak pontokat. Összepakoltam minden holmim és már indultam is Yukival vissza a szállodába.
-Beszéltél Pierrel?- néztem rá de ő csak az utat figyelte.
-Igen. Nem sokat, de már ez is valami- mondta még mindig az útra meredve.
-Már ez is haladás. Majd ha látja Nyckkel milyen jól kijössz feltékenykedhet- nevettem és ő is  mosolygott egy picit.
Nagyon rossz így látni Yukit. Kívülről nem mutatja, de belül mindig ezen rágódik és ez felemészti. Néha nagyon kijön a sodrából pont e miatt. Biztosan tudom, hogy fél mit hoz a jövő. Pierre neki egyfajta támasz, hiszen eddig ő volt a biztos pont. Viszont ezek után úgy érzi mint ha kihúzták volna a szőnyeget a lába alól. Annyira próbálok neki segíteni, de nem lehet pótolni egy ilyen kapcsolatot, mint ami nekik van és volt.

Az út hátralevő részében inkább zenét akart hallgatni, amit persze hagytam. Kiszálltunk a kocsiból és egy Charles került velem szembe.
-Ne menj a szobádba, mert bátorkodtam átvinni a cuccaid az enyémbe- mondta és várta a reakcióm.
-Rendben- csókoltam meg és újra Yuki felé fordultam.
-Jaj de nyálas- mondta és fintorgott egyet. 
-Rendben leszel?- kérdeztem mire csak bólintott egyet és már el is ment.

Charles Leclerc

A vasárnap nagyon kapkodós volt. Második helyről indultam, ami egész jót jelent. Amikor felálltam a rajtrácsra próbáltam mindent kizárni, de nem ment. Éreztem, hogy remeg a kezem és a gondolataim csak úgy cikáztak. Jules balesete ugrott be újra és újra. Nem nem lehet! Parancsoltam rá magamra ami egy kicsit segített. Mindig is féltem Suzukától. Ez beleégett az emlékeimbe és sose fogom tudni kitörölni. Az a nap borzalmas volt. Látni, ahogy mindenki aggódik és sír. És ami utánna jött az tönkre tett engem és a családom. Ma is csak egy dolog hajt. Azt akarom hogy büszke legyen rám apa és Jules. Szóval ma megcsinálom. Miután eldöntöttem kialudtak a lámpák és elindult a futam.
Mikor célba értem harmadikként nagyon boldog voltam. Tudtam, hogy fentről mindig figyelnek és velem vannak.

Az ünneplés után elindultam a paddockban megkeresni neve nincset. Éppen Landoval beszélt valamiről.
-Sziasztok- csatlakoztam be a beszélgetésbe és egy csókot nyomtam Aisa szájára.
-Hali- fogot kezet Norris- Jól mentél.
-Igen nagyon jó voltál. Akartam menni már hamarabb is gratulálni, de volt még pár dolgom- kulcsolta össze az ujjainkat a lány.
-Hát Lando te sem panaszkodhatsz. Szereztél pontot egy Mclarennel- kötözködtem a brittel amin csak jót nevetett.
Egy darabig még beszélgettünk amikor Aisa telefonján egy üzenet jelent meg, amit egyből megnyitott. Az egyik testvére küldött neki egy híradó részletet. A lány szemébe egyből könnyek szöktek, de én nem tudtam mit is kapott valójában, mert magyarul volt.
-El kell mennem- mondta zokogva, amitől csak még jobban megijesztett.

Nagyon köszönöm, hogy olvassátok a történetem, továbbá nagyon köszönöm a pozitív visszajelzéseket is❤️❤️