ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

tizenhetedik fejezet

Charles Leclerc

A verseny reggelén egyedül érkeztem a pályára. Ele Landoval utazik, Aisa pedig már korán eljött a szállodából valami ügy miatt. Nagyon oda teszi magát, hogy megmutassa van helye az Alpha Taurinál.

Kiszálltam az autóból és elindultam a beléptető kapu felé. Miután lecsippantottam a kártyám már úton is voltam a Ferrari garázs felé. A telefonom rezgett, szóval azt kezdtem el bújni. Egszer csak egy emberbe ütköztem. Felnéztem és egy csodás szempárral találtam szembe magam.
-Vártam mikor veszed észre, hogy előtted állok- nevetett mire elraktam a telefonom.
-Jó reggelt- nyomtam egy puszit a homlokára és nem érdekelt ki lát.- Hogy megy a munka?
-Yuki nyavajgása lefáraszt- mondta és tényleg megviseltnek tűnt. Fekete karikák díszelegtek a szeme alatt.
-Mikor keltél?
-Nem tudom. Olyan fél három körül, de így is többet aludtam pár szerelőnél. Azt akarja mindenki hogy a mai nap jó legyen. - magyarázta egyre hevesebben.
-Jó jó nyugalom- fogtam meg a vállát.
-Igen te könnyen beszélsz pole pozícióból- tudom, hogy nem rossz indulatból mondta, hanem csak a fáradtság miatt.

-Fogadjunk. Ha legalább a második helyen végzek el jössz velem egy randira. Akkor és oda ahova én akarom. És nem ellenkezhetsz- igazából már régebb óta elakartam vinni végre egy normális randira és pont itt volt az alkalom.
-Ez hülyeség- forgatta meg a szemeit.
-Csak beszari vagy- csipkelődtem vele.
-Jó legyen. Úgy sincs mit vesztenem. Maximum elviszel direkt valami borzalmas helyre. Na de mostmár mind a kettőnknek mennie kell. - ránéztem az órámra és igaza volt.
-Találkozunk a verseny után- nyomtam egy újabb puszit a homlokára és már futottam is tovább.

Andrea még azért a futam előtt kicsit megnyúzott. Egy két adatot még megnéztem és már indultunk is ki a rajtrácsra. Miután csak az autók maradtak teljesen a nagy díjra koncentráltam. Kizártam az egész külvilágot és semmi más nem számított. Nehéz verseny volt. Nagyon küzdöttem a helyemért, de végül Checo ért elsőként célba. Kicsit le voltam törve, de így is második lettem szóval nincs okom panaszkodni. Carlos harmadik lett, ami végképp nagy boldogság a csapatnak. Dupla pódium csakis jót jelenthet. Miután megvolt a szokásos pezsgős ünneplés gyorsan átöltöztem és indultam Aisát megkeresni. Nem volt nehéz. Találkoztam Pierrel és egy hosszabb beszélgetés után megkértem, hogy hívja ki nekem a lányt. Miután a francia elment, meg is érkezett Ő. Nem volt jó kedve és ez látszott rajta. Yuki nem tudta befejezni a verseny és ez kihatott a csapatuk hangulatára.
-Na gyere ide- húztam közelebb magamhoz egy ölelésre- Na így jobb már?
-Sokkal- mondta majd elszakadt tőlem.- Nagyon izgultam érted. Ügyes voltál. És el ne kezd nekem magyarázni a fogadást, csak mond hol és mikor!- már egy kicsit mosolygott aminek nagyon örültem.
-Majd megtudod. Gyere visszaviszlek a szállodába.
-Hozom a táskám és mehetünk- mondta és el is tűnt újra.

Villen Aisa

"Csütörtökön hétre legyél kész, mert vacsorázni megyünk"
Ez volt Charles utolsó utasítása a randinkkal kapcsolatban. Nem tudtam, hova visz és persze esze ágába se volt elmondani. Ez már a csomagolásnál is egy apró gond volt, viszont amikor megérkeztem Suzukába akkor tűnt fel az igazi probléma a ruhaválasztással kapcsolatban. Ele most kivételesen nem kísért el erre a hétvégére így teljesen tanácstalan maradtam. Végül egy egyszerű fekete tapadós farmer és egy fehér blúz mellett döntöttem. A hajam csak kiengedtem és nem vittem túlzásba a sminket sem. Hét óra előtt pár percel kopogtak és egy Charles állt az ajtóm előtt.
-Nagyon pontos vagy- mondtam és elindultam összeszedni pár holmim a táskámba.
-Te meg nagyon csinos- nagyon próbáltam nem elpirulni, de végül nem sikerült és szép lassan éreztem, ahogy arcom forrósodik.
-Hova megyünk?- indultam a lift felé.
-Ismerek itt egy jó éttermet- mondta és összekulcsolta az ujjaink.

Néha még elég furcsa a közelsége. Természetesen jó értelemben. Apránként haladunk, de nem is bánom. Nem kürtöljük világgá, hogy együtt vagyunk, de nem is rejtőzünk el. Úgy gondoltuk majd úgyis rájönnek az emberek. Aki megkérdezi annak szívesen válaszolunk, de amúgy meg nem hozzuk fel.

Egy eldugottabb helyre érkeztünk. Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és már mentünk is be. Igazi családias vendéglő volt. Nem volt tömeg mégsem volt kihalt. Egy hátsóbb asztalhoz ültünk. Nem sokkal később egy pincérnő már fel is vette a rendelésünk és újra kettesben hagyott minket.
- Elet otthon hagytad?- kérdezte és átnyúlt a kezemért az asztalon.
-Igen. A családja Olaszországba utazik, hogy meglátogassák az új lakásunk.
- Ha már család. Itt érkezik az enyém- pattant fel az asztaltól és én is az ajtó felé kaptam a fejem.
Egy nő és két férfi lépett be. Valamiről beszélgettek, amikor észrevették a középső Leclerct.
-Hát ti mit kerestek itt?- kérdezte Charles és egy szúrós pillantást vetett az anyjára.
-Nem tudtam, hogy itt leszel. Azt mondtad randid van, de nem azt hogy hol- mentegetőzött a nő.
-De gondolhattad volna, hogy ide hozom. - fojtatta tovább.
-Ha akarod elmegyünk- mondta a fiatalabb fiú.
-Már mindegy- a fiú újból felém nézett.- Szóval Aisa ők itt a családom. Lorenzo, Arthur és anyu azaz Pascale- mutatott be mindenkit.
-Nagyon örülök- biccentettem és már foglaltak is helyet.
Mellém a fiúk édesanyja ült velünk szembe pedig a két fiú. Charles az asztalfőre került. Ők is rendeltek maguknak és megkezdődött az ismerkedés. A három fiú egymást cukkolta és hangosan nevettek.
-Tudod Suzuka egy nehéz verseny a fiamnak. Sok emlék köti ide még Julessal kapcsolatban. Vannak olyan dolgok, amiken szerintem soha nem fog tudni tovább jutni. Ezért is jött az egész család. Támogatni őt. Hogy érezze nincs egyedül. Nagyon örülök, hogy talált valakit magának végre. Sokat mesélt a megismerkedésetekről és nagyon sajnálom ami veled történt. Hogy vagy?- kérdezte Pascale.
-A történtekhez képest már sokkal jobban vagyok. Persze még nem tudtam mindent feldolgozni, de rajta vagyok ezen az ügyön is- válaszoltam egyszerűen, hiszen nem akartam olyan dolgokba is belemenni amiről még én sem tudom, hogy tudnék beszélni.
Sokat megtudtam a fiúkról és Charles gyerekkoráról. Látszott mennyire szereti a családja és mennyire fontos nekik. Az öccse, Arthur nagyon hasonlít rá. Ő is a forma 1-be szeretne kerülni. Lorenzo, a legidősebb Leclerc nagyon kedves és figyelmes. Próbálja Arthur útját egyengetni amennyire tudja.

-Nagyon csodás családod van- mondtam már a kocsiban ülve.
Éppen a szálloda felé tartottunk.
-Tényleg szerencsém van velük, de azért sajnálom, hogy elrontották a randinkat- mondta és bekanyarodott a parkolóba.
-Nem rontottak el semmit.
-Ha így van akkor van esély arra, hogy velem aludj?