ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

huszonharmadik fejezet

Villen Aisa

Éppen a paddockban ücsörögtem egy kis kávézóban. Már javában tartott a verseny előtti kapkodás, pont ezért kellett egy kis kikapcs. Pár percig csak túlélik nélkülem is. Kértem egy forró csokit és egy ablak melletti asztalhoz ültem. Mikor megkaptam az italt picit belekortyoltam. Persze nagyon forró volt, de már addigra nem számított. A tabletemen megnéztem pár üzenetet és írtam Elenek is.

Mielőtt felálltam volna a helyemről egy ismerős férfi állt meg előttem.
-Hali- mondta miközben aranyosan mosolygott.
-Szia- viszonoztam és vártam leül e vagy sem.
Nem foglalt helyet ezért elindultunk ki a kávézóból.
-Akartam már tőled kérdezni valamit- látszott zavarban volt. Nagyon reménykedtem, hogy nem Leclerc lesz a téma, mert akkor kifutok a világból. Pont eleget hallgatom Carlostól is.

-Mondjad nyugodtan- néztem rá és vártam végre a kérdését.
-A futam után lenne kedved elmenni valahova? Persze nem kell illemből igent mondanod. Mondhatsz nemet is. Mármint nem úgy értem, hogy nem örülnék ha eljönnél csak nem akarlak kényszeríteni- magyarázta mire csak egy aprót kuncogtam.- Mi olyan vicces?- fonta maga előtt össze a két kezét.
-Csak annyira aranyos, hogy így körbe magyarázod a dolgokat- mondtam mire megérkeztünk az Alpha Tauri garázsához.
Megállt az épület előtt és én is így tettem.
-Na akkor igent mondasz?- kérdezte kíváncsian.
-Igen. És nem kényszerből- megvártam míg reagál, majd lassan bementem a garázsba.

-Hogy hova mész?- fakadt ki Lando amíg én a ruháim között kutattam.
-Randim lesz- vigyorogtam és előhúztam egy sárga ruhát és egy fekete kiskabátot.
-Úristen mi lesz itt ha Charles megtudja?- mondta mire szúrós pillantást vetettem rá.
-Nincs semmi köze ahoz, hogy mit csinálok. Ez van. Ő hagyott ott engem és nem fordítva- mondtam majd elindultam a fürdőbe készülődni.
Miután megcsináltam a hajam is, kiléptem a mosdóból.
-Bocsi. Tudom, hogy jogod van a boldogságra és ha ez Oscarral jön össze akkor hajrá. Leclerc meg egy fasz, de ezt légyszi ne mond el Carlitonak- csak nevettem egyet Kido utolsó mondatán és már húztam is fel a cipőm. Nem sokkal később kopogtak a szobánk ajtaján és amikor kinyitottam a szőke fiú állt előttem. Egy fehér ing volt rajta és egy sötétkék, szinte már már fekete nadrág. Be kell ismerni egész jól nézett ki. Egyik kezében a kabátja volt, másikban pedig egy csokor virág. Felém nyújtotta mire éreztem, hogy egyre vörösebb lesz az arcom.

-Nem kellett volna, de köszönöm- vettem el tőle a csodás virágokat és elindultunk a lift felé.
-Na és hova megyünk?- kérdeztem amikor kiléptünk az épületből.
-Gondoltam elviszlek valami különleges helyre- válaszolta, majd az autójához vezetett.
Kinyitotta az ajtót nekem, majd ő is beszállt. Felbőgött a motor és már ki is gurultunk a parkolóból.
-Nem rossz érzés úgy eljönni egy versenyre, hogy tudod, hogy te nem versenyzel?- kérdeztem és próbáltam valamit kivenni a tekintetéből.
-Igazából amióta tudom, hogy én is küzdhetek jövőre azóta sokkal jobb- mondta és egy pillanatra felém fordította a fejét.- Na de most te jössz! Milyen Lando Norrissal egy szobán osztozni?- kérdezte és mosolyra húzódott a szája.
-Csodálatos- forgattam meg a szemeim.- Olyan mintha minimum egy gyerekért felelnék. Folyton az Elellel való beszélgetéseit hallgatom. Carlos is szinte már a mi szobánkban lakik és lefekvési időtt kellett emiatt kiszabnom nekik. Mindig összekapnak valamin és minimum egy legfelsőbb bírósági tárgyalás kell a megegyezésükhöz. Egyszerűen szólva a válasz, hogy fárasztó - mondtam és elnevettem magam.
-Jaj a Carlando minimum olyan mint egy rossz házasság. Ha nem veszekednek akkor verik egymást.- nevette el ő is magát.
A város egy külső részére érkeztünk. Oscar leparkolt és egy fekete kendőt nyomott a kezembe.
-Bízol bennem?- kérdezte és csak bólintottam.
Segített bekötni a szemem és kiszálltam a kocsiból. Szorosan a karjába kapaszkodtam, mert kínos lett volna elesni. Mindig mondta hova lépjek így egy apró kavicson kívül mindent elkerültem. Éreztem, hogy bementünk egy épületbe. Nagy nehezen felmentem egy lépcsőn majd elvileg megérkeztünk.
-Várj itt egy picit- suttogta a fülembe és elengedte a kezem. Éreztem, hogy már nem áll a közelemben. Ötletelgettem, hol is lehetek, de nem tudtam semmilyen válasszal szolgálni magamnak. Pár pillanat múlva újra ott termett mellettem a fiú.

-Leveheted- mondta és már húztam is le a kendőt a szememről.- Na tetszik?- nézett rám mint valami kisgyerek és szeméből tükröződött a kíváncsiság és a vágyakozás.
-Úristen- forogtam körbe a teremben és alaposan szemügyre vettem a plafont - Ez hihetetlenül szép. - csak ámuldozni tudtam a látványtól.
-Akkor örülök, hogy tetszik. Gyere!- mondta és megfogta a kezem.
A csillagos terem közepére vezetett ahol egy kockás pléd volt leterítve. Mellette egy kisnkosárban mindenféle finomság volt.
-Innen tudod nézni a csillagokat- mondta és már le is ültünk a földre.
Hogy még egyszerűbb legyen mind a ketten a hátunkra feküdtünk és így gyönyörködtünk a látványban.
-Mindig is el akartam menni egy planetáriumba, de nem hittem, hogy ilyen szép. Köszönöm- fordultam felé és ő is így tett.
-A legszebb csillagnak minimum az egész ég jár- mondta és éreztem, ahogy újra zavarba hoz, mire ő csak mosolygott.
Visszafeküdtem és újra nézelődni kezdtem. Oscar elkezdett magyarázni a csillagképekről én pedig figyelmesen hallgattam minden szavát. Ezután másfelé terelődött a téma, de még mindig az eget néztük.
-Mi a kedvenc zenéd?- kérdezte hirtelen.
Elmodtam neki a címet, mire csak aprót bólintott és fel pattant. Arréb egy táskából elővett egy hangszórót és pár pillanat múlva már szólt is a zene.
-Gyere táncoljunk- nyújtotta felém a kezét.
Felálltam a földről közelebb léptem hozzá. Kezeim a nyaka köré fontam. Átkarolta a derekam és lágyan ringatózni kezdtünk amikor elkezdődött a szöveg.

,,I am not the only traveler
Who has not repaid his debt
I've been searching for a trail to follow again
Take me back to the night we met"

Táncunk egy hosszú öleléssel ért véget és úgy éreztem nem lehetnék ennél már boldogabb. Sokáig még táncoltunk és beszélgettünk azon az estén. Valamikor éjfél körül indultunk vissza a szállodába. Felkísért a szobámig majd adott a homlokomra egy puszit és el is váltunk egymástól.

Lando már rég aludt amikor én végre felvettem a piszamám. Írtam még Elenek, hogy ne izguljon, majd én is bebújtam a takaróm alá. Hamar elnyomott az álom és végig csak Oscar Piastri járt a fejemben. Képtelenség, hogy ilyen hamar beleszeressek valakibe. Ez csak szimplán valami kezdete, amit nem kell elkönyvelni kapcsolat félének. Mi csak randiztunk és ennyi. Nem szabad túlgondolnom az egészet ahogy szoktam!