ELVAGYUNK BASZVA 《[ Charles Leclerc ]》

huszonnegyedik fejezet

Villen Aisa

A randink óta többször is beszéltem Oscarral. Szerintem egy nagyon kedves és aranyos fiú akinek még nem volt ideje másoknak megmutatni magát. Egyenlőre még csak azoknál a tipikus ismerkedős kérdéseknél maradtunk, de így is mindig végül egy sokkal mélyebb beszélgetés lett belőle. Állítása szerint ő nem valami vicces ember, mégis mindig sikerül megnevetetnie.

Még Brazília előtt hazautaztam Elehez, aki már nagyon kíváncsi volt mindenre. Ahogy leszálltam a gépről egyből az előtérbe siettem, ahol már várt a lány.
-Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte miután kivált az ölelésemből.
-Nyugi még van öt napunk együtt. Nem kell egy kis késésért leharapni a fejem!- védekeztem.
A lány kézen fogott, vagyis inkább kapaszkodott belém és elindultunk a lakásunk felé. Nem volt hosszú séta és Ele ragaszkodott, hogy ne hívjunk Taxit.
Miután haza értünk kicsomagoltam a bőröndömből és átöltöztem kényelmesbe. Amikor kimentem a konyhába egy ismerős dallam járta át a nappalit. Lábaim mintha betonban állnék nem mozdultak. Tekintetem egyből a zongora felé terelődött, ahol Eleonor játszott.
-Ezt kérlek ne játszd- mondtam halkan mire abbamaradt a zene.- Ezt játszotta nekem amikor rémálmaim voltak- suttogtam miközben egy könnycsepp legördült az arcomon.

Rossz érzés fogott el. Hiányzott, annak ellenére, hogy mennyire megbántott. Nem akartam így érezni. Gyűlöltem is magam érte. Mégis olyan sok dolog emlékeztet rá. Mindenhol őt látom és mint valami szellem mindig kísért. Főleg amikor kedvesen közölte, hogy nincsen mi csak én és ő.

Odabújtam Elehez aki csak csendben várta akarok e erről beszélni. Nem szóltam egy szót sem. Végül ő szólalt meg.
-Na és milyen pali az az Oscar?- kérdezte mire csak felnevettem.
Nagyon ért a figyelem eltereléshez és ezt a tudását gyakran kamatoztatja.
-Csendes mégis nem olyan papucs fajta. Határozott és tudja mit akar. Félénk egy kicsit, de ettől csak még aranyosabb. De ha reálisabb képet akarsz róla kapni akkor kérdezd Kidot. Végülis ő lesz jövőre a csapattársa- mondtam és elindultam a hűtő felé.

-Na de mi van veled és Landoval?- kérdeztem miközben valami vacsora után kutattam.
-Ami azt illeti nagyon jól alakul minden. Meghívott Brazíliába úgyhogy együtt megyünk. Sokszor kéri, hogy meséljem el mit érzek. Nagyon érdekli a világnézetem, ami jól esik. Folyamatosan tervez és ez szerintem nagyon jó. Közvetlen miközben pedig tartja azt a távolságot, amit én biztonságosnak érzek. Engedélyt kér ahoz is, hogy megfogja a kezem. Figyelmes és romantikus, persze azért nem esik túlzásba. Szerintem szerelmes vagyok belé és ez nekem is még új- mondta és ő hiába nem láthatja, de hatalmas vigyor terült el az arcomon.
Természetesen látszott kicsit zavarba jött.

Vacsi után még zenét hallgattunk és részletesen elmeséltem az egész hétvégét. Éjfél körül már aludtunk is.

Ez a pár nap nagyon gyorsan eltelt. Persze dolgoztam is egy kicsit, de minden időm próbáltam Elellel tölteni. Csütörtök délben szállt fel a Brazíliába zartó gépünk. Szokásosan megint otthon maradt valami, de most csak egy fésűről volt szó. Máskor minimum valamilyen irat nem kerül be a csomgajaink közé. Az út főleg alvással telt. Megbeszéltük Landoval, hogy együtt megyünk a szállodába, majd onnan a pályára. Ez így is lett. Leszállás után egyből a fiút kerestük és hamar meg is lett. Ezután elfoglaltuk a szobánk és végül tényleg a verseny helyszínére jutottunk. A legtöbb csapat még kifelé pakolt. Így volt ez az Alpha Tauri garázsánál is. Szétnéztem egy kicsit és beszéltem pár emberrel. Nem sok ideig maradtunk, mert Lando el akarta vinni vacsorázni Elet, amihez nekem segíteni kellett a lánynak elkészülni. Egy fekete szoknyát és egy hozzás illő, fekete, spagetti pántos, hátán mélyen kivágott felsőt választott. Nagyon csinos volt. Haját egy copfba fogta és feltett egy kis szempilla spirált. Nagyjából 6 körül Kido már a folyosón várt rá. Még gyorsan elköszöntem tőlük és már el is mentek. Befeküdtem az ágyamba és elkezdtem megnézni az üzeneteim.

Oscar: Szióka! Megérkeztetek?

Jelent meg egyből a kijelzőmön. Pár másodpercig gondolkodtam mit válaszoljak, majd írtam is be a szavakat.

Aisa: Persze. Már itt is hagyott Ele

Oscar: Szóval egyedül vagy. Értem.   Minden rendben volt a paddockban?

Aisa: Igen. Mondjuk Yuki kicsit összekeverte a füleseket, de minden más a szokásos volt.

Oscar: Holnap még intézek pár papírt, de utánna összefuthatunk ha van kedved.

Asisa: Nekem megfelel, ha neked is.

Még egy kiscit beszélgettünk, majd inkább kértem a szobába valami vacsora félét.

Úgy volt, hogy együtt ebédelek Piastrival a paddockban. Nem sokat kellett várni, mire megérkezett.
-Bocsi csak Zak feltartott. Még az átigazoláshoz kellett megadnom pár dolgot- lihegte és leült velem szembe.
-Semmi gond- kezébe adtam az étlapot, mire megjelent egy pincérnő.
Felvette a rendeléseinket, és már el is tűnt.
- Na várod már, hogy Mclarennes legyél?- kérdeztem.
Jókedvű válasza persze hamar érkezett.
-Majd figyeld a 81- es autót milyen gyors lesz- nevetett velem együtt.
Nem sokkal később a pincérnő meghozta az ebédünket és egy egyszerűbb téma közben meg ettük azt. Felálltunk és elindultunk az én motor homeom felé.
-Tudod- kezdte kicsit félénken a mondanivalóját- a múltkori randink után nem tudtam mit érzek. De mostmár szinte biztos vagyok mindenben. Nagyon kedvellek. Sőt lehet annál többet is érzek- szavai hallatán akaratlanul megálltam.
Most tényleg szerelmet vallott nekem Oscar Piastri vagy csak képzelődök?

Lassan felém hajolt és egy apró puszit nyomott az arcomra. Én még mindig bambán álltam ott és próbáltam megérteni mi történik körülöttem.
-Persze semmi sem kényszer. Tudom, hogy ez gyors ezért is nem kell most elmondanod, hogy érzel. Majd ha készen állsz meghallgatlak. Addig is várok rád- mondta és végigsimította a hajamon.

Elköszönt majd el is ment. Ekkor vettem észre a túlsó épület előtt álló fiút. Szemei már a pólója vörösségével versenyeztek. Tekintete szinte izzot a haragtól. Lenézően nézett rám amit ilyen távolról is ki lehetett szúrni. Rezzenéstelen arccal bólintott egyet és bement az épületbe.
-Úristen mit tettem?- suttogtam magamba és inkább mentem tovább dolgozni.