Beginning of the end IV. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

5. Átrágtuk a megcsalás erkölcsi problémáit

Amint visszaértünk, a tanácskozó felé siettünk, miután leraktuk a két gyereket a játszó szobában, és megkerestük Dailant, hogy felügyelje őket, amíg elintézzük, és átbeszéljük a fontos dolgokat. Kezdve Rafael látogatásával, folytatva az Abaddonnal való rokonságommal.

A gyógyszertárat elég sürgetően elhagytuk, miután azt hazudtuk Leilának, hogy elájult, és beverte a fejét. Miután összeszedte magát bezártunk, és mindenki ment a maga dolgára.

Hívtuk Jayce-t, de nem vette fel, így eldöntöttük, hogy mindenekelőtt elmegyünk a kórházba, hogy megkérdezzük minden rendben van-e velük.

- Mit mondott Jayce? – kérdeztem Nathantől, ahogy kézen fogva átszeltük a folyosót.

- Nem beszélt hosszan, csak a lényeget hadarta el.

- Mondta, hogy Anabell nem akarta neki elmondani? – pillantottam rá futólag.

- Nem. De miért nem?

- Állítólag Jayce azt mondta neki múlt héten, hogy nem akar gyereket, ő pedig megijedt, mert tegnap tesztelt egy pozitívat, mára pedig... hát tudod... - sóhajtottam együttérzően. – Annyi vér volt abban a kádban, hogy szinte biztosra vettem a helyzetet.

- Egyáltalán mi lett volna abból a gyerekből? – vetette fel Nathan. – Ötletem sincs. Egy angyal, démon, ember... gyerek? Vagy én nem tudom. Érdekes, de kíváncsi lettem volna.

- Nem tudom – morfondíroztam. – Valami új.

A tanácskozó elé érve Nathan kitárta az ajtót, majd beléptünk a helyiségbe. Lucifer felénk fordult, míg Natalie felkapta a fejét az asztalnál, amikor beértünk.

- Apám, vannak történések, viszont most elmegyünk, mert Anabell valószínűleg elvetélt, és megkérdezzük minden rendben van-e vele.

- Elvetélt? – ráncolta homlokát Lucifer.

- Igen, tegnap derült ki, hogy terhes, ma meg elég váratlanul vérezni kezdett – magyaráztam a sztorit.

- Talán nem bírta el a szervezete a magzatot – mondta Lucifer. – Vagy életképtelen lett volna.

- Apám, te magad van a kedvesség – rázta meg a kobakját Nathan.

- Induljatok, addig befejezzük Natalie-val a tanulást. Igaz, csillagom?

- Hogyne – forgatta szemét Natalie nem túl izgatottan. Sőt, elég unottan görnyedt valami ezerévesnek kinéző könyv fölött.

- Sietünk! – vetette oda Nathan, majd átkarolta a derekam, és portált nyitott a lábunk alatt.

A kórház mögé érkeztünk, majd rögvest előre sétáltunk, és bementünk.

Rengetegen voltak odabent. Elég sok nővér szaladgált fel-alá, de mi csak kikerültük őket, és a sürgősségi felé kapkodtuk a lábunkat. Remélhetőleg Jayce ott tartózkodott.

Beszálltunk a liftbe, ahol egyből belepillantottam a tükörbe, majd elfintorodtam. Borzalmasan festettem ebben a nadrágban, mint valami anorexiás.

- Ez szörnyű – motyogtam fenekem és lábam nézegetve. Mintha két ropi lett volna a combom helyén.

- Mi a baj? – nézett rám Nathan, és kereste a tükörképünkben a probléma forrását.

- Csak szarul nézek ki – adtam tudtára egy mély levegővétel keretében. – A lábaim...

- Tökéletesek – vágott a szavamba. – Ne legyél ilyen önbizalomhiányos. Hidd el nekem, hogy bárki beférkőzne közéjük.

- Bolond vagy – ráztam meg a fejem, amikor kinyílt előttünk a lift ajtaja a harmadikon.