Két hét és egy nap telt el, mióta magamhoz tértem, és hivatalosan is csatlakoztam Nathan oldalára. Az elmúlt napokat arra használtam fel, hogy megismerkedjek a kisbabáimmal, és kitapasztaljam a személyiségüket. Nael nagyon szeleburdi volt, míg Naylee egy fokkal nyugodtabb, viszont mindkettő észvesztően akaratos.
Az intelligenciájuk végtelenül rémisztőnek hatott számomra. Mindketten nagyon okosak, és mindent megértettek, amit az ember mondott nekik. Szinte biztos voltam benne, hogy nem egy másfél éves szintjén vannak, hanem legalább egy három-négy évesén.
Napról napra egyre jobban beszéltek, és gyakorolták a szavakat. Egy-két mondatot már sikerült összerakniuk maguktól is.
Emellett sikerült elhitetnem magammal, hogy ez a két kis élet tényleg hozzám tartozott. Egyre bátrabban közeledtem feléjük, és ölelgettem őket. Minden este velünk aludtak, és szorosan hozzánk bújtak. Döbbenetes volt, de tényleg én voltam az anyukájuk.
A próféciás ügyben sikerült némi előrelépést elérnünk. Lucifer kiderítette két nap alatt, hogy mely szavakkal lehet kontrollálni az elmét oly formában, hogy bármely kérdésedre választ kaphass. Ezt rögtön ki is próbáltuk Jadison, aki adott némi támpontot Arden barátnőihez, ugyanis volt egy pár. Múlt héten kettőt sikeresen megtaláltunk, de mindkettő tizenhét éves volt, és egyikőjük környezetében sem volt kisbaba. Nathan beszélt velük, Ardennek tettette magát, így a lányok elárulták, hogy sosem született gyerekük.
Már csak három csajszit kellett felkeresnünk, akik potenciális jelöltek lehettek.
Két nappal ezelőtt hosszabban elbeszélgettem Jayce-szel, és megosztotta velem, hogy gondolkodott a kérdésemen, amit a kórházban tettem fel neki, és tulajdonképpen vonzódott Morganhez.
Anabell ügye vetéléssel végződött. Másnap engedték ki a kórházból, és Jayce még aznap megbeszélte vele a problémát, ami felvetült. Természetesen Anabell tudta, hogy megcsalta, így nem érte meglepetésként, amikor az öcsém elrebegte neki az igazságot. A lány végtelenül elszomorodott, és vérig sértődött mind Jayce-re, mind Morganre. Három nap alatt pakolta össze a cuccait, és oldott kereket egyenesen Washington felé. A gyógyszertárra kitette az ideiglenesen zárva táblát, és egyszerűen lelécelt.
Nem hibáztattam, azt hiszem, én is hasonlóan reagáltam volna, ha Nathan túllépett volna rajtam. Mégis mi értelme lett volna maradni? Ki akart örök fájdalomban élni? Senki.
A legegyszerűbb megoldás ilyen esetben a távolság volt, és a gyógyulás útjának kulcsának megkeresése.
A szobánkban matattam a szekrényben, amikor Nathan csatlakozott hozzám. Nagyjából tíz perccel ezelőtt raktam le a babákat aludni a játszó szobájukban, és Dailan gondjaira bíztam az őrzésüket. Gondoltam, addig áttúrom a ruháim, és kiválogatom azokat, amikre már nem tartottam igényt többé.
- Mit csinálsz, kukacka? – sétált mögém Nathan, majd átkarolta a csípőm, és magához vont. Egy lágy csókot lehelt a hajamra, majd átölelt.
- Szelektálok – feleltem nyugodtan. – Lehet kéne pár új ruhát szereznem magamnak. Ezek már eléggé el vannak használódva. Alig van nadrágom.
- Van kedved ma felmenni?
- Később igen – fordultam felé karjában. – Te hol voltál?
- Baal kiderítette hol van az egyik csaj. Vásárlás előtt elmehetnénk hozzá.
- Na, és merre van?
- Vicces, de Mason Cityben lakik.
- Nahát, mik vannak! – kuncogtam fel. – Az jó. Legalább ismerős lesz a terep.
أنت تقرأ
Beginning of the end IV. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱
الخيال (فانتازيا)A Beginning of the end könyvsorozat befejező része, melyben Nathaniel megismerkedik a felnőtt lét nyújtotta viszontagságokkal, míg Eleanor visszatér egy számára teljesen ismeretlen világba. A meglepetés, ami éri őt, szinte teljesen letaglózza. Megpr...
