Beginning of the end IV. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

Epilógus

2 ÉVVEL KÉSŐBB

A gyenge nyári szellő végigszántotta bőrömet, miközben megemeltem állam, hogy a nap erős sugarai kellőképp megvilágítsák arcomat.

Boldog voltam. Azt hiszem, az elmúlt két évben most voltam a legfelszabadultabb. Immáron két teljes éve éltünk nyugalomban, ami elnézve a múltunkat, szinte felért egy nyugtató öleléssel a sorstól.

Nem törtek az életünkre, nem fenyegettek próféciákkal, még egy betolakodó sem járt a pokolban. Nem hiába mondják, az unalmas nyugalmas, de mégis, nekünk csak erre volt szükségünk.

Meglepő módon megkaptuk a lehetőséget arra, hogy békében éljünk. Lassan két esztendeje nem találkoztam angyallal, leszámítva apámat és Lucifert. Ugyan a démonok nem hagytak békén minket a folyamatos nyűgjeikkel, de ettől függetlenül elégedett voltam.

Főleg most, ahogy elnéztem, ahogy a férjem, az öcsém és a legjobb barátnőm éppen nagy elánnal egy labdát dobáltak egymásnak, míg az apám mártír módjára hagyta, hogy a gyerekeim nyakig fröcsköljék tengervízzel.

Maga a helyzet, amiben voltunk is meglepőnek számított, ugyanis Morgan unszolására végre eljutottunk kikapcsolódni. Kettesben akartak minket elküldeni Nathannel, de mi makacsul kötöttük az ebet a karóhoz, hogy vagy mindenki jön, vagy egyikünk sem. Így éppen a görög riviérán strandoltunk, mint egy egészen átlagos család. Leszámítva, hogy nem voltunk azok.

- Ide figyelj, te neveletlen gyermek, szénné égetem azt a felfújható valamit, ha még egyszer a közelembe jössz vele! – csendült fel a hátam mögött Lucifer hangja. Nem sok embernek volt része egy közös vakáción részt venni a sátánnal, de nekem még ez is kijutott.

Összeszorítottam a számat, ahogy felültem a törölközőn, amin eddig csukott szemmel feküdtem, majd hátrafordultam, hogy megfigyeljem, éppen min akadékoskodott az ördög.

Felkuncogtam, amikor megláttam, hogy egy nyolcéves forma kisfiú felé görnyedve magyarázott, míg a gyerek halálra vált arccal szorongatta a strandlabdát ujjai között.

- Gyere már, apa! – ragadta meg Natalie a csuklóját, majd fejét csóválva maga után kezdte vonszolni Lucifert. – Tényleg kisfiúkat fenyegetsz?

- Igen, leányom! – jött a szigorú válasz. – Ha már a mihaszna szülei nem nevelték meg, majd én megteszem!

- Inkább gyere velem fürdeni! – unszolta Natalie, mire Lucifer hevesen csóválni kezdte a fejét.

- Menj, Natalie, én nem megyek bele abba a pocsolyába! – makacskodott a sátán, majd duzzogva leheveredett az egyik közeli napozóágyba.

Végigkövettem tekintetemmel Natalie-t, ahogy vigyorogva a víz felé szaladt, majd belevetette magát.

Vidám sikolyok töltötték be az általunk kikölcsönzött tágas területet. Rajtunk kívül két másik család tartózkodott a háromemeletes nyaralóban, amit kibéreltünk. Nem örültek nekünk, főleg, amikor meglátták, hogy hét gyerekkel érkeztünk, akik különböző életkorúak voltak.

Egy mély sóhaj szakadt ki belőlem, amikor megláttam felém közeledni a srácot, aki két nappal ezelőtt rám mosolygott a kocsifelhajtón, mire Nathan jóformán kitépte alóla a lábait. Persze mindez úgy nézett ki, mintha megbotlott volna, kicsit humoros is volt.

A nagyjából nálam két fejjel magasabb, izmos, rendesen lebarnult srác magabiztos léptekkel igyekezett felém. Arcán egy félmosoly ült, ahogy egyenesen a szemembe nézve megállt előttem egy hanyagul a vállára vetett törölközővel. Barna szeme engem fürkészett, míg göndör, fekete haja belelógott a homlokába.