Beginning of the end IV. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

12. Novus (új) +18

Jerry, a pokol külön bejáratú orvosa az ágy mellett ült, amin feküdtem. Kitartóan húzogatta az ultrahang fejet a pocakomon, miközben a monitort kémlelte szüntelenül.

Az elmúlt két hét alatt súlyos növekedésnek indultak a bennem lévő kis életek. Úgy néztem ki, mint egy négy hónapos terhes, mert tulajdonképpen az is voltam. Tizennégy nap alatt egyszer sem jártam a Földön, így volt idejük megnőni a babócáknak odabent. Félelmetes volt ez a gyorsaság, és őszintén rettegtem tőle, hogy azon kapom magam pár napon belül, hogy felülni sem tudok többé. A hasam már most korlátozott valamennyire, tekintve, hogy két baba volt benne, én pedig elég kis termetű lány voltam. Nem nekem találták ki az ikerterhességet.

Nathan a másik oldalamon ült az ágyon törökülésben, és a jobb kezem simogatta megállás nélkül. Mosolyogva nézte a két kisbabát a képernyőn.

Már egy hónapja felébredtem az elég hosszú ideig elhúzódó kómából, mégis úgy éreztem, mintha tegnap lett volna. Néha csak úgy a semmiből eszembe jutott, hogy kihagytam majdnem két évet a gyerekeim életéből, és ettől elszomorodtam. Elég durva hangulatingadozásaim voltak, és olyan voltam, mint egy kiéhezett tini lány, aki még az életében nem látott férfit. Folyamatosan kamatyolni akartam, időnk viszont egyáltalán nem volt ilyesmire.

Nathan vitte a hátán a pokol ügyeit, míg én mellette tébláboltam, mint egy utánfutó. Jayce, Morgan, Dailan, Michael és Lucifer felváltva vigyáztak a három kisbabára, akikhez hozzácsaptuk Jonathant és Natalie-t is, így a kiskorú banda egy helyen gyülekezett minden egyes reggelen. Késő délután lett vége az ovinak, amikor is Nael és Naylee jöttek hozzánk, Deont Morgan és Jayce vette kezelésbe, míg Natalie elvonult a szobájába apja oldalán, aki többnyire a tanulással zargatta egész idő alatt. Jonathanre sokszor vigyázott Dailan az elmúlt héten. Persze ez a rend bármikor felborulhatott, és már kezdtem is aggódni, hogy mikor fog megtörténni. Túl nagy volt a nyugalom ebben a gyorsan elmúlt két hétben.

Alexis gyilkosainak megtalálásába bevontuk Abaddont, de még az ő segítségével sem jutottunk egyről a kettőre. Emellett a Földön igencsak elszaporodtak a démon támadások, így egyre több fogoly érkezett köreinkbe, akikkel Nathannek kellett megbirkóznia.

Nathan egy héttel ezelőtt félrehívta Baalt, és megkérte, hogy ne folytasson szexuális viszonyt a saját tizenhét éves lányával. Baal elég hosszan könyörgött az életéért, amit egyébként senki sem akart elvenni, hiába érdemelt volna halált. Tisztában voltunk vele, hogy egy újabb ősdémon megölése lázadást vonhatott maga után, ráadásul a démonok köreiben nem volt idegen a saját rokonaikkal való összeborulás, így bármennyire is viszolyogtunk a tettüktől, el kellett fogadnunk, hogy így volt. Nathan megtiltotta neki, hogy itt dugja a saját lányát, de ezen kívül más következménye nem lett a kis kihágásának. Kihágás. Szó szerint. Vérlázító és visszataszító.

Rafaelék nem jelentkeztek az Alexisnél tett látogatásuk óta. Úgy tűnt, hogy komolyan vették az általuk kiszabott határidőt. Már csak az volt a kérdés, hogy mi tévők legyünk ez ügyben. Ért már egy beszélgetés ezzel kapcsolatban a családunk körében, de egyelőre még nem jutottunk el odáig.

- Eleanor, szeretnétek tudni a gyerekek nemét? – törte meg a csendet Jerry arcomat kémlelve.

- Egyértelműen két fiú, igaz? – hajolt előrébb Nathaniel.

- Az egyik kislány – felelte Jerry, mire Nathan ajka elnyílt. Arcáról leolvasható volt a feszültség és aggodalom egyvelege. – A másik pedig fiúnak tűnik, de nem kivehető teljesen. Rossz szögben van.

- Hé – bökdöste meg Nathan a hasam oldalát. – Mutasd magad, és kérlek, legyél fiú!

- Ez nem hiszem, hogy segít – mormoltam, habár némi lágy mozgást érzékeltem odabent.