Érted adtam a lelkem

3. fejezet

Evelyn

Amikor kinyitom a szemem, egy magas, fekete köpenyes alakot látok meg magam előtt, akinek nem látom az arcát, mert árnyékban van, de a hangjából ítélve egy férfi. Fekete bőrcsizmát visel. Ismeretlen aura lengi körül, borzongás fog el.

A kérdését megismételi, mivel eddig nem voltam képes megszólalni.

– Mit tennél, ha azt mondanám, meg tudom menteni az életét?

Veszek egy mély levegőt, aztán elkezdem dörzsölni a szememet, mert elsőre azt hiszem, képzelődök. Szépen lassan kifújom a levegőt, miközben a földet bámulom, egyszerűen nem merek újra az idegenre nézni. Biztos elájultam és valami álomba csöppenhettem. Álomba, ahol bármi megtörténhet.

A férfi leguggol elém, én felnézek rá, s ekkor veszem észre, hogy valami van az arca előtt. Gyors mozdulattal megemeli a fejét, így a szemem elé tárul a csontmaszk, amit visel. Ijesztő, már a látványától is kiráz a hideg. Mi ő egyáltalán? Valami démon, aki fel fog falni?

Csóválni kezdi a fejét, majd kicsit mélyebb hangon megszólal.

– Szólalj meg, vagy itt hagylak!

Megérzi, hogy el akarom kapni a karját, nehogy eltűnjön, így még azelőtt hátra lép kettőt. Fáradtan fújom ki a levegőt.

– Ki maga, és hogyan tudná megmenteni az életét? A halálán van! – Még mindig olyan érzésem van, mintha álmodnék. Az előbb szóltam az éghez, hátha, valamilyen Isten megszán, abban a pillanatban jelent meg a semmiből ez a fekete köpenyes alak. Isten lenne? Nem ilyennek képzeltem volna el. A kezemet lassan leengedem, közben várom válaszát.

– A nevem nem árulom el, míg szerződést nem kötsz velem – válaszolja komor, sötét hangon. Továbbra is ijesztő, de felkeltette az érdeklődésemet. Hogy került ide?

– Szerződés? – Kérdőn döntöm oldalra a fejemet. – A nevét, ha nem is mondja el, legalább arra feleljen, hogy Isten-e! – szólítom fel válaszra türelmetlenül.

– Igen, egy vagyok a három Istenből – jön a válasz, amitől teljesen ledöbbenek.

– Három? – horkantok fel. Sokan csak egy Istenben hisznek, de vannak más vallásúak is, akik máshoz fohászkodnak. Vajon ő milyen?

– Igen, három – feleli ismét. – Egy olyan szerződés, melyben teljesítem a kérésed, cserébe nekem adod a lelked. – Mondja úgy, mintha ez egy természetes dolog lenne. Egy kívánság, egy lélek, amiből tulajdonképpen több nincs is.

– A lelkem? – kérdezem hitetlenkedve, hogy mi a franc ez, amit összezagyvál. Halovány gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon, de csak pár pillanatig.

– Igen. Pontosabban innentől kezdve tíz éved marad élni, azután meghalsz, majd engem szolgálsz az örökkévalóságig. – Miért nem érzem a hangjában a hazugságot?

– Heh... – nevetem el magam már kínomban. Hihetetlen ez az egész! Ki az a hülye, aki elhinné a szövegét? – Ez valami átverés? Hol vannak a kamerák? – Körbe nézek, de senkit sem látok a tetőn, csak őt. Az eső továbbra is szakad, nem akar elállni, pedig mennyivel jobb lenne, ha végre alábbhagyná. Fázok, vacogok és remegek. Az utóbbira a félelem is rátesz egy hatalmas lapáttal. Előttem áll egy tök ismeretlen alak, aki azt állítja, hogy egy Isten, akitől bármit kérhetek, csak hát... Adjam oda neki a lelkem. Valóban létezne? Van nekünk ilyenünk? Mégis mit kezdene ő vele? Felfalná?

– Nincs semmilyen kamera! – mondja az arcomhoz egész közel hajolva, a hangja még mélyebbé és ijesztőbbé válik. – Fejezd be, ha nem hiszel nekem, az a te hibád! Találd ki, hogy mit akarsz! Azt hiszed, én megjelenek bárkinek? Bárki kérését teljesítem a lelkéért cserébe? – Felegyenesedik, majd hátat fordít nekem. Szörnyen magas. – Egy fenét! – vágja hozzám a szavakat. Felbosszanthattam.