Érted adtam a lelkem

36. fejezet

Ezt a zenét hallgattam, miközben írtam a fejezetet. Teljesen átveszem ilyenkor a hangulatát, és sokkal jobban van ihletem tőle. Csendben nehezebben alkotok. 

Evelyn

– Tessék? – Elhúzom tőle a kezemet. Nem szabadott volna ilyen elhamarkodottan viselkednem vele. Miből gondoltam, hogy megláncolt lélek? Miből gondoltam volna, hogy ő is Isten? Miért nem közölte már az elején?

Halkan elneveti magát.

– Jól hallottad – húz széles mosolyt az arcára. Jobban belegondolva, egyik megláncolt lélek sem visel olyan ruhákat, mint az Istenek. Melzenor is elegáns ruhákat hordott, ahogy Erilinen is látom, és rajta is. Homlokon csapom magam. Miért nem jöttem rá magamtól? Szörnyen szégyellem magam.

Kidülledt szemmel nézek rá, majd Erilinre. Teljesen kiégtem. Forgatom a szemem kínosan, nem bírok itt maradni! Bármennyire szánalmas viselkedés, de otthagyom őket. Villámlok egy semleges helyre.

***

Eközben Melzenornál

Az Isten megérkezik a kastélyba, ahol magához hívja Elizabeth-et, Kevint és Stephent. Zsörtölődve járkál fel-alá a szobában a megláncolt lelkekre várva.

Kopogás jelzi, hogy megérkeztek, egyből nyílik az ajtó. Csodálkozva nézik az Istent, kinek lakosztályában még sosem voltak, most sem értik, miért hívta ide őket. Belépnek, majd helyet foglalnak a zöld fotelekben. Kényelmesen elhelyezkednek, s várják Melzenort, hogy közölje velük a tényeket.

– Van valami, amiről egyikőtök sem tudott, de most muszáj vagyok megosztani veletek, mert balul sültek el a dolgok – kezdi el mondatát zavartan. A lelkek csak hallgatják őt.

– Evelynt meg akartam szabadítani a láncaitól, hogy azt tehessen, amit akar, ne kelljen szenvednie, éppen ezért adtam neki egy könyvet, melynek a címe, Lánctalan. Abban benne volt minden, ami ahhoz szükséges. Az évek alatt elolvasta, és megtanulta a mindössze ezer oldalas könyvet.

Tátott szájjal figyelik, ahogy mesél nekik. Ők erről semmit sem tudtak, ezért most meglepi őket ez az egész. Egymásra néznek, de egyikük se tudott erről semmit.

– Elmentünk egy helyre, ahol egy rituálé keretében megszabadítottam volna a láncaitól, de megzavart minket az a férfi, aki a szerelme volt. Nem mondok el minden részletet, mert sokáig itt lennénk – hadarja tovább a dolgokat, s közben nem tud megállni egyhelyben, folyton csak járkál össze-vissza a szobában. – Valahogy saját maga hozta elő az emlékeit, így újra tudta ki az a férfi, ahogy ő is tudta ki volt számára Evelyn. Megjelent Eron, aki a tőrrel a kezében megtámadta Christ az én engedélyemmel, és megölte őt. Evelyn kikelt magából, engem is nagyon meglepett a viselkedése.

– Mi történt? – szól közbe Eliza rémülten. Látszik rajta, hogy zaklatottá vált.

– Folytatom – köszörüli a torkát. – Evelyn megölte Eront a tőrrel – fordul feléjük komor arckifejezésével.

– Mit csinált? – kérdezi hitetlenkedve Stepten. – Megölte? – Nagy lendülettel feláll a fotelből, azután közelebb lép az Isten felé.

– Evelyn hol van? – teszi fel újabb kérdését hadarva Eliza. Mindhárman ki vannak akadva a történteken. Nehezen dolgozzák fel az információkat. Egyszerre zúdult minden a nyakukba. Nem elég, hogy alapjáraton is megterhelő számukra a munkájuk, még ezt is el kell viselniük.

– Evelynt elvitte egy másik Isten, Erilin – mondja a szemét forgatva, a kezét a falnak támasztva. Az ablakon kibámulva a kertet bámulja.

– Önként ment el? – kapcsolódik a beszélgetésbe Kevin. – Vissza kell hoznunk! – mondja határozottan a többiek felé fordulva.