Érted adtam a lelkem

16. fejezet

A zenét, ha gondoljátok kapcsoljátok be, nekem nagyon tetszik, és jó hallgatni, miközben olvasom. 

Evelyn

Méghogy az övé vagyok...

– Mióta? – kérdezem tőle fintorogva, majd kirántom a kezemet a szorításából. Valamiről biztosan lemaradhattam.

Még sosem láttam így viselkedni őt... Természetesen, nem is lett volna alkalom rá, hiszen csak Melzenor az egyetlen, akivel beszélhetünk. Az emberekkel és a lelkekkel nem tehetjük.

– Mostantól! – Váratlanul összekulcsolja az ujjainkat, közben áthatóan a szemembe néz. Nem értem őt. Talán Melzenornak igaza volt?

Eron újabb arcát láthatom. Zavarban van, viszont látom a szemében a féltékenységet, amikor Kevinre sandít.

– Tessék? Te Elizát... – Nem tudom folytatni, mert befogja a számat a kezével. Forgatom a szememet, de hagyom magam, kíváncsi vagyok, mit akar.

Ne haragudj, Kevin! – fordulok felé sajnálkozva, hiszen valószínűleg nem erre számított. Mire nem jó a telepátia.

– Evelyn most velem jön! – jelenti ki határozottan Eron, aztán villámlik a lakosztályába.

Felvont szemöldökkel nézek rá.

– Ez mi volt kint az előbb? – Karba tett kézzel várom a magyarázatát.

– Hazudtam! Oké? – kiáltja feldúltan, közben széttárja a karjait. Feszül a szürke póló a karján, valósággal túlzás. Miért nem vesz fel nagyobbat? Ennyire mutogatni akarja az izmait?

– Miben is? – Előre biccentem a fejemet és magamban már nevetek az előbbi tettén.

– Nem érdekel Eliza! Téged akartalak féltékennyé tenni, ami talán sikerült is – döntögeti jobbra-balra a fejét. – Emellett reménykedtem, hogy nem fog valamelyik rád hajtani, de sajnos ez megtörtént. Hozzád ért Kevin, nem is akárhol. Azt hittem, azonnal elemeire bontom – mondja ingerülten, fel-alá járkálva a szobában. Elemeire? Képletesen, vagy lenne egy titkolt képessége?

– Nem értelek téged! Valamelyik nap még azt mondtad, hogy rányomulsz arra a lányra, aki idejön. Most meg... – Egy szenvedélyes csókkal tapasztja be a számat. A derekamat megragadja, s lassan magához húz. Átkarolom a nyakát, finoman szorítom én is. A fenébe is! Akarom!

Amikor elválunk, mosolyogva nézek gyönyörű kék szemébe. Aranyos és olyan helyes. Nem is mondtam volna le róla. Igaz, mondtam azt is, hogy nem akarok szerelmes lenni. Talán változik a véleményem.

– Nem alszol nálam? – kérdezi kicsit kaján vigyorral a képén.

– Ma nem, mert olvasni szeretnék. – Lelomboztam a kijelentésemmel, ahogy látom.

– Az olvasás fontosabb nálam? – veti fel a kérdést, s hunyorogva néz rám.

– Ezt nem mondtam, de kíváncsi vagyok valamire, ezért ne harapd le a fejemet! – nyújtom felé a nyelvem, amin elneveti magát.

***

Az ágyamon ülve a könyv külsejét kezdem el szemügyre venni. Fekete borítóján csak a címet tudom elolvasni, a többi szöveg egy fura számomra idegen nyelven íródott.

Lánctalan

Találó cím. Melzenor szerint ebben megtalálom annak a kulcsát, hogy miképp tudom leszaggatni a láncaimat. Sosem gondoltam rá, hogy ilyen lehetséges lenne. Ha lekerülnek rólam, akkor nem kell neki dolgoznom? Legalábbis nem leszek kötelezve rá. Nos, lássuk, mit tartalmaz a könyv.