Érted adtam a lelkem

14. fejezet

Evelyn

– Itt is volnánk! Ez lesz a te szobád – mutatok az ajtóra, amely előtt megálltunk. Sötét barna, rajta sok kis aranyozott díszítéssel. Eliza zavartan mosolyog rám.

A szemében látom, hogy fogalma sincs róla, mi vár itt rá. Egy ideig jobb is, ha szelíd tudatlanságban van. Élvezze ki a tiszta, meztelen lelkét, amíg be nem mocskolja a halál árnyéka, a vér, a fájdalom és a sikolyok. Eliza egy törékeny lánynak tűnik, ránézésre porcelán lélekkel.

– Hű, nagyon szép! – jegyzi meg azonnal, ahogy belépünk. Meglepetten csodálja a szobát. Neki csak egyszemélyes ágya van. Micsoda luxus még egy ilyen szoba is. Egy ilyen kastély felépítése biztosan komoly összeg lehetett. Persze, egy Isten csak csettint és már itt is van, nem hiszem, hogy munkások érdeme lenne a dolog.

– Fáradj beljebb! – hívom a szobába a szekrényhez, ahol megmutatom neki a ruhákat. Elmondom neki, hogy egyenruhaként mindegyik darab szürke, elegáns és minőségi anyagból készült. A nők hordhatnak térd alatti szoknyákat, bár a munkához logikusabb és kézenfekvőbb a nadrág, ami nem hátráltat minket, ha esetleg egy lélekfalóval dulakodnánk. Persze, erre ne kerüljön sor.

– Tetszik ez a stílus, de megkérdezhetem, miért szürke az összes ruha? – érdeklődik végül, amire számítottam is. Somolyognom kell, mintha csak magamat látnám.

– Őszintén, én sem tudom. Urunk találta ki, hogy ilyen legyen az egyenruhánk.

Gyorsan átöltözik, rendbe szedi magát. Elmondom neki, hogy szerencsére itt tökéletes a bőrünk és nem kell semmit sem rákenni takarásképpen. Sminket lehet éppen használni, de én nem szoktam, csak rúzst teszek fel, ha van időm. Rendes lánynak tűnik Elizabeth, jól ki fogok jönni vele. Még a végén kiderül, hogy egy barátnőre találtam. Halkan kuncogni kezdek, amit értetlenül néz.

– Ne haragudj, csak arra gondoltam, hogy egész jól elbeszélgettünk és talán barátnők lehetünk.

– Lehetünk – mondja szerényen.

Én is ugyanígy kerültem ide, ahogy ők. Nincs semmink, viszont Melzenor mondta, hogy a szobában van minden, amire szükségük lehet. Miután felfedeztük a helyiség minden zugát, elindulunk a fürdő felé. Nekem sajátom van, de ezt egyelőre nem árulom el Elizának, mert faggatózna, hogy miért nincs neki is lakosztálya. Az egész kastélyban rengeteg fürdő van, hiszen hatalmas ez a hely. Egy helyiségben tíz zuhanyzó található és egy nagyobb medence. Férfi és női külön. Ez is elég kulturált, nagyon szép és tiszta.

Elindulunk a konyha felé, amihez hatalmas étkező társul. Mi eddig magunknak főztünk a lakosztályunkban, ha éppen kedvünk tartotta, a többiek itt fognak, ha valamit megkívánnak.

Mindenből a legdrágább van, teljes luxus, mintha milliárdosok lennénk. Csodálkozva szemléli végig a helyiséget.

Átsétálunk a nappaliba, ahol a többiek a kanapén ülve beszélgetnek. Látszólag Kevin és Stephen jól kijön egymással, ellenben Eron... Háttal áll nekik és egy szót nem szól, mintha muszájból kellene jelen lennie.

– Sziasztok! – kiált felénk Eron, mintha a megmentőit látná. – Gyertek csak ide! – mutat egy üres kanapéra, ahova azonnal le is veti magát.

Elizával összenézünk, halkan elnevetjük magunkat, aztán megindulunk közéjük. Eron tartja a kezét, amiért nyúlnék, de időben feltűnik, hogy Eliza kezét megragadva lerántja maga mellé. Egy pillanatig faarccal nézek rá, mert egy kicsit meglepett, bár magam sem értem, miért, mikor megmondta, hogy befűzi az új lányt. Én nem hallgatok Melzenorra, aki szerint Eron csak tesztel engem.