Érted adtam a lelkem

9. fejezet

Evelyn

A döbbenettől szóhoz sem jutok. Kitörölte őket?

– Milyen jogon? – Elönt a méreg, nagy lendülettel meglököm, amitől a falnak vágódik. Rémülten nézek a remegő kezemre, majd a földre rogyok. Ezt meg hogy a fenébe csináltam? A tekintetem a férfira tapad, aki a fejéhez kap, majd a nyakát kezdi el nyomkodni. Úgy látszik, kutya baja. Mit tettem?

Váratlanul egy másik férfi ront be a szobába, majd odasiet Melzenorhoz, aki egyből utasítja, hogy ne merjen hozzá érni. Ezután rohanni kezd felém, a szemei szinte kiesnek az idegtől. Számítok rá, hogy megüt, de nem teszi.

– Tudd a helyed! Tudd, hogyan kell beszélni egy Istennel! Hálásnak kéne lenned, hogy élsz! Halhatatlanná tett téged és te így hálálod meg? – hadarja suttogva a fülembe, szinte vicsorogva bámul rám. Megszeppenve pislogok, ő váratlanul feláll és elhagyja a helyiséget. Tátott szájjal meredek magam elé.

„Hálásnak kéne lenned, hogy élsz! Halhatatlanná tett téged és te így hálálod meg? „Halhatatlan? Melzenor egy Isten? Micsoda? Ráncolom a homlokomat, aztán megrázom a fejemet, de valahogy nem ébredek fel. Még mindig itt vagyok ezen az ismeretlen helyen.

Melzenor feláll, majd egy pillanat alatt előttem terem. Komoly arcvonásai meglágyulnak és látom rajta, hogy az a feszültség, ami benne volt, szertefoszlott. Hosszasan nézünk egymás szemébe. Valamiért úgy érzem, el tudnék veszni az övében. Mi ez a kisugárzás, ami belőle árad?

Szerintem Melzenor nem hallotta, amit a másik pasi mondott nekem, mert nem mond semmit arról, vagy csak nem érdekli.

– Van számodra egy feladatom! – Közli, majd lassan csóválni kezdi a fejét. – De előtte tisztáznunk kell, hogy most már nekem dolgozol. – A bal kezét zsebre vágja, közben gyorsan végig mér.

– Dolgozni? Mi az én munkám? – kérdezem értetlenül. Egyre több dolgot tudok meg. Tisztában vagyok vele, hogy a múltamról le kell mondanom, bármilyen is legyen. Talán valami rossz dolgot csináltam? Megvakarom a halántékomat, majd válaszra várva Melzenor felé fordulok.

– A te munkád a lelkek összegyűjtése – mondja, mintha egy laza melóról lenne szó.

– Lelkek? – suttogom magam elé hitetlenkedve.

– Tehát – köszörüli a torkát, aztán folytatja. – Ideje megtudnod, hogy mivé váltál.

– Mivé? – bukik ki belőlem azonnal a kérdés.

– Igen. Te egy megláncolt lélek vagy, akit képességekkel ruháztam fel, hogy tedd, amit tenned kell.

– Még mindig nem értek semmit! – vetem oda, de látom, hogy mindjárt felrobban az értetlenségemtől.

– Egy fenét nem érted! – vág bele ököllel a falba. – Észt nem osztottak a Földön? – mondja bunkó hangnemben. A bal kezemet csípőre vágom, s nyitnám a számat, hogy visszavágjak, de eszembe jutnak a másik férfi szavai „Tudd, hogyan kell beszélni egy Istennel!"

Lehunyom a szememet, várom, hogy elmagyarázza.

– Rendben! Elmondom, de csak egyszer! – nyalja meg a száját, és vigyorogva néz rám kínjában. Én csak bólintok, nem akarom tovább feszíteni a húrt.

– Képes vagy egy pillanat alatt ott teremni, ahol csak akarsz. Ezt villámlásnak nevezik. Erős fizikai képességed van. Hallod az emberek gondolatait, vagyis, ha bárki mással beszélsz, és nem hallod, akkor tudod, hogy nem emberi lény. Képes vagy érzéketlenné tenni magad, de csak fizikailag.