Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Ötödik Fejezet

Az úton nem beszéltünk. Meglepő, de egyáltalán nem volt kínos a helyzet, inkább megnyugtató. Csak hallgattuk Lizzie szuszogását, ahogy' ki-be fújja a levegőt. A forgalom már nem volt olyan vészes, mint nappal, de azért most is volt. Shawn leparkolt az épület előtt és kiszállt. Már nyúltam a kilincsért, hogy kinyissam a saját ajtóm, amikor az kitárult.

-Szabad?- intett Csöppség felé. Én bólintottam egyet, mert ha megszólalok, akkor biztos valami baromságot mondok. Óvatosan kivette Lizziet az ölemből és elhelyezte a karjában. Bezárta a kocsit egy gombnyomással és megvárta, hogy beérjem. Beléptünk a hallba ahol köszöntünk a recepciósnak és a lifthez léptünk. Megnyomtam a gombot, kinyílt az ajtó és mi beszálltunk. Beütöttem a kódot és megnyomtam a tizenkettedik emeletet jelző világító gombot. A szerkezet elkezdett felfelé indulni, én pedig reménykedtem, hogy Jassi ma semmilyen pasit nem hozott haza. Aztán hirtelen megállt a lift és elsötétült minden.

-Basszameg.- morogta mellettem a férfi. A biztonsági lámpák kigyúltak, de a lift nem mozdult. Shawn megnyomta a kis csengőt mire egy női hang beleszólt.

-Jó estét miben segíthetek?- kérdezte mire abszurd módon felkuncogtam. Ez most komoly? Szerinte mit szeretnénk, ha megnyomjuk a liftben található csengőt? Shawn felém fordult és apró mosollyal a szája sarkán beleszólt a mikrofonba.

-A lift megállt és szeretnénk, ha újra elindulna. Megoldható ez hölgyem?- mosolya kiszélesedett, amikor vadabb kuncogásba kezdtem. Olyan vicces hangsúllyal mondta ezt, hogy képtelenség volt nem nevetni rajta.

-Sajnálom, de egész New Yorkban áramszünet van, szóval egy ideig elfog tartani mire újra működni fog a gépezet. Az összes szerelőnket riasztották, de ha valamelyik felszabadul kiküldőm. Viszlát!- ezzel ránk csapta a kagylót. Shawn káromkodva megnyomta még egyszer a gombot, de senki nem vette fel. Fél kézzel még mindig Lizziet tartva, előkotorta a telefonját, de nem volt térerő. Rám nézett, mire megvontam a vállam.

-Nálam nincs telefon.- mondtam.

-Hát akkor itt maradunk egy ideig.- sóhajtott fel és áttette Csöppséget a másik karjába. Leült a földre, én pedig vonakodva követtem. Lizzie mocorgott és kinyitotta egy pillanatra a szemét.

-Keresztanyu, keresztanyu!- nyöszörögte mire azon nyomban odacsúsztam mellé.

-Shh, nincs semmi baj Lizzie. Itt vagyok.- odahajoltam hozzá és adtam egy puszit a fejére. Nem vettem át a férfitól, mert tudtam, hogy akkor biztosan felébredne. Megsimogattam a haját és láttam, hogy újra mélyen alszik. Ekkor vettem észre, hogy milyen közel vagyok Shawnhez. Éreztem az illatát, ami őrjítő volt. Olyan finom illata volt, hogy szinte simogatta az orrom. A ruhán keresztül is éreztem milyen meleg árad a testéből, és ahogyan lélegzik. Amikor hosszan kifújta a levegőt meglebbent a hajam, én pedig gyorsan arrébb csúsztam és mindenhova néztem csak rá nem. Az arcom olyan vörös volt, mint egy ráké, szóval biztosan kitalálta, milyen zavarban vagyok.

-Hány éves vagy?- kérdezte hirtelen. Kissé meglepődtem, de válaszoltam.

-Huszonegy. Te?- ez már régóta foglalkoztatott, hisz' nem nézett ki nálam sokkal idősebbnek. –Huszonkettő.

Kínos csend telepedett ránk és már felakartam állni, hogy még egyszer megnyomjam a csengőt, 'mikor újra megszólalt.

-Honnan ismered Lollit?- kíváncsian nézett rám, aztán lepillantott Csöppségre, aki megint elkezdett mozgolódni, de nem ébredt fel csak megfogta Shawn kezét.

-Az iskolából jöttem éppen haza. Elkezdett esni, olyan volt mintha dézsából öntötték volna, így gondoltam behúzódok valahova, amíg el nem áll vagy egy kicsit enyhül az idő. Ott volt a buszmegálló és láttam, hogy Lol ott kucorog egy széken csuromvizesen, zokogva. Leültem mellé, szerintem észre sem vette, hogy ott vagyok és megkérdeztem, hogy szüksége van e egy ölelésre.- itt Shawn elmosolyodott, én pedig folytattam;-Tudom hülye kérdés volt, de mégis mit kérdeztem volna? Hogy, jól vagy? Hisz' látszott rajta, hogy nincs jól. Végül elfogadta azt az ölelést. Olyan szorosan ölelt, hogy azt hittem eltöri a bordáim.- itt halkan felnevettem.- Végül megkérdeztem, hogy segíthetek e neki. Azt mondta, hogy rajta nem lehet segíteni. Láttam, hogy a keze a hasára csúszik és mindent megértettem. Hazavittem és segítettem neki. Legalábbis megpróbáltam. El akarta vetetni Lizziet.-elhúztam a számat és akaratlanul is beleborzongtam, a gondolatba, hogy Csöppség nem létezne, ha hagyom, hogy Lol elvetesse.-Lehet önző dolog volt tőlem, hogy nem hagytam, de mégiscsak egy élet növekedett benne. Tudom, hogy Lolli nem bánta meg Lizziet. Hisz' ezt a csöppséget ki bánná meg?-mosolyodtam el a kislányt nézve, aki a külvilágról tudomást sem véve édesen szunyókált.-Amikor a szülőszobában voltunk és Lizziet, Lol mellkasára tették, Lolli megszorította a kezem és megköszönte, hogy nem hagytam, hogy elmenjen az abortuszra. Akkor tudtam biztosan, hogy jól döntöttem és lebeszéltem az abortuszról. Azóta ő a mi kincsünk és úgy bánunk vele, mint a hímes tojással. Így lettem keresztanyuka.-mosolyogva ránéztem Shawnre, aki engem figyelt.

-Te nem csak a keresztanyja vagy hanem a második anyja.-suttogta és végigsimított Lizzie fején.

-Hát végül is ez a keresztanya dolga nem? Hogy a második anyja legyen.-vontam meg a vállam. Shawn rám nézett és megrázta a fejét.

-Én a saját anyámtól sem kaptam annyi szeretetet, mint amit ő kap tőled. Nem, hogy a keresztanyámtól!- horkantott föl. Ekkor a lift megindult mire ugrottam egyet ijedtemben. A férfi halkan elnevette magát és felállt. Én követtem és odaálltam mellé. A liftajtó kinyílt, én kiléptem rajta és elindultam a lakás felé. Ott kinyitottam az ajtót és hátra fordultam, így szembe kerülve Shawnnal és Lizzievel. Szó nélkül átvettem a kislányt és zavartan ránéztem a görög félistenre.

-Hát..köszönöm, hogy hazahoztál minket. Meg, izé, hogy segítettél felhozni Lizziet.-elpirulva néztem rá és átkoztam magam, hogy ilyen zavarban vagyok. Shawn elmosolyodott és szívdöglesztően a hajába túrt.

-Szívesen tettem.-vonta meg a vállát. Jézusom, Wayne szedd össze magad és köszönj el!

-Hát akkor jó éjszakát!-köszöntem el.

-Jó éjt Tessa.-odahajolt hozzám és megpuszilta az arcom. Aztán sarkon fordult, beszállt a liftbe és még egyszer dögösen rám mosolygott, mielőtt a lift bezárult volna. Én még hosszú másodpercekig ott álltam a folyósan, aztán megcsóváltam a fejem.

-Sose legyél szerelmes Lizzie! Sose!-ezzel bementem az ajtón és rájöttem, hogy mérhetetlenül beleestem Shawn Mendesbe. Pedig nem is ismerem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Remélem tetszik a rész. Ha igen, akkor nyomjatok egy Vote-ot! :)