Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Huszonkettedik Fejezet

Hola! Nagyon, nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni részt, de rengeteg dolgom van mostanság. Ez a rész hát, hogy is mondjam...nem tartozik a legjobb munkáim közé, de azért remélem nektek tetszeni fog. Ha igen, akkor kérlek nyomjatok egy Vote-ot. Jó olvasást;)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Idegesen rendezgettem a hajam, hogy eltakarja a nyakamon lévő foltot miközben vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Shawnal megbeszéltük, hogy kitesz Ő pedig majd negyed óra múlva jön. Mégsem állíthattunk be együtt, amikor úgy tudták szakítottunk. Kinyílt az ajtó és szembe találtam magam Johannával, Jassi és Gabriel anyukájával.

-Oh, Schatz! Theresa annyira örülök, hogy látlak.- üdvözölt enyhe német akcentussal és szorosan magához ölelt. Beszívtam parfümjének édes illatát és végigsimítottam a hátán. Tizennégy éves korom óta Ő volt a második anyukám. Elengedett és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Gyere be, édesem. A reggeli készen van, és már csak...- hagyta abba a mondatot Jo.

-Semmi baj.- basszus, de utálok neki hazudni.

-Ne haragudj drágám! Ő és a keresztszülei vacsorázni szoktak jönni ilyenkor, de amikor hallottam, hogy eljegyeztétek egymást meghívtam. Azután pedig gorombaság lett volna lemondani.- nyugtatóan a vállára tettem a kezem és rámosolyogtam.

-Keresztanyu!- rontott ki a nappaliból Lizzie és a karjaimba vetette magát. Nevetve belepusziltam a nyakába, mire visítozni kezdett.

-Lányok gyertek a nappaliba!- kiabált ki a nappaliból Henry. Amikor beléptem az ajtón Tatjanaba botlottam, Gab barátnőjébe.

-Á, Tessá. Boldog Kárácsonyt. Mondd csák tényleg Shawn Mendessel jártál?- kérdezte erős orosz akcentussal, én pedig próbáltam nem nevetni. Nem tehetek róla, de olyan hülyén ejti ki a szavakat. Jassi mentett meg, aki a vállamnál fogva odavezetett az egyik fotelhez. Megszólalt a csengő mire Lizzie kipattant az ölemből és futott ajtót nyitni.

-Shawn de jó, hogy itt vagy! Végre ehetünk!- halottam, hogy a férfi felnevet és becsukja az ajtót. Pár pillanat múlva megjelent Lizzievel a karjában, aki azzal volt elfoglalva, hogy tüzesen megvizsgálja Shawn ujján lévő gyűrűt amit én adtam neki. Johanna és Henry aggódva felém pillantottak, én viszont csak egy megnyugtató mosolyt küldtem feléjük és felálltam. A görög félisten rám nézett és biccentett egyet.

-Na menjünk kajálni, mert kurva éhes vagyok!- indult meg az ebédlő felé Gabriel.

-Gabriel Nathaniel Core ezerszer megmondtam, hogy ne káromkodj!- csörtetett utána az édesanyja, mi pedig vigyorogva követtük őket. Az ebédlő közepén egy hosszú asztal foglalt helyet, amin most finomabbnál finomabb dolgok foglaltak helyet. Negyed óra múlva Lol felállt az asztaltól és megszólalt.

-Terhes vagyok. Újra.- a reakciók a következők voltak. Jassi egyenes Tatjánára köpte a szájában lévő falatot, mire Ő visítozva felpattant. Gabriel próbált segíteni a barátnőjének, de csak annyit ért el, hogy kidöntse a kannában lévő kakaót, ami beszínezte a fehér terítőt. Mi többiek csak ültünk a helyünkön és az ideges Lollit bámultuk. Na meg a kínosan mosolygó apukát.

-Ember ti hallottatok már a védekezésről? Ez nem a középkor ahol egyfolytában szülni kell!- meredt rájuk Jassi.

-Elfelejtettük.- temette Cam az arcát két hatalmas tenyere közé. Vettem egy nagy levegőt és odasétáltam Lollihoz, aki rám emelte könnyes tekintetét.

-Szóval akkor újra keresztanya leszek?- mosolyogtam rá, mire nevetve magához rántott miközben egyfolytában azt ismételgette; igen.

-Úristen nagytesó leszek! Anya most ez azt jelenti, hogy oda kell adnom a babáim neki?- bökött édesanyja hasára kétségbeesetten. Cam egyből magyarázni kezdett neki, én pedig mentem ajtót nyitni, mert csengettek. Széles vigyorral a képemen kitártam azt, de egyből az arcomra fagyott a mosoly. Az előttem álló férfi is hitetlenkedve mért végig és láttam, hogy nyel egy nagyot.

-Logan.