Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Harmincötödik Fejezet

YEEESSSS!!! Végre sikerült összehoznom az új részt. Nagyon sajnálom, hogy ilyen rég óta nem volt, de...mondjuk úgy, hogy nehéz hetek (kit álltatok? Hónapok) vannak mögöttem. Inkább nem untatok ezzel senkit. Viszont itt az új rész, ami ugye a legutolsó is. Már csak egy epilógus van hátra és búcsút intünk Tesséknek. De no para gyerekek, mert már készül az új művem ahol remélem, hogy majd velem tartotok ;) Nos nem is rizsázok itt tovább. Remélem tetszeni fog nektek az új rész. Jó olvasást! :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tegnap egész nap nem láttam a vőlegényem, mert megegyeztünk abban, hogy az oltár előtt fogjuk látni egymást újra. Mindketten úgy nevelkedtünk, hogy be kell tartani azt a babonát, hogy nem láthatjuk egymást az esküvő előtti napon. Korán reggel dörömbölésre ébredtem, és amikor kitártam az ajtót szembe találtam magam Jassival és Lollal. Sikítva ugrottak a nyakamba, én pedig kacagva szorítottam őket magamhoz.

-Baszki, nem hiszem el, hogy férjhez mész!- törölte meg a szemét Jassi, mert a nagy szeretetroham közepette, elragadták az érzelmek és elsírta magát.

-Én se.- Lolli felkuncogott és megszorította a kezem.

-Jó ilyen boldognak látni, Tessa!- mosolygott rám. Én bólintottam és végig simítottam a gömbölyödő pocakján. Válaszképp egy apró rúgást kaptam.

-Egy hét múlva kell dokihoz mennem, és akkor elvileg kiderül, hogy kisfiú e vagy kislány. Elkísértek?- kérdezte Lol. Egyből beleegyeztünk, majd a lányok beljebb tessékeltek és csak akkor vettem észre, hogy Jassi egy ruhát tart a kezében, Lolli pedig mindenféle kenceficét.

Három óra múlva, teljesen készen megálltam a hatalmas tükör előtt. Egy nagyon boldog lány nézett vissza rám. Szipogást hallottam magam mögül, és megláttam Gabrielt, aki gyorsan megtörölte a szemét.

-Jó ég, Gab!- a karjaiba vetettem magam, és erősen magamhoz szorítottam.

-Szép vagy, Tessa! Ha nincs ellenvetésed, én kísérlek az oltárhoz.

-Másnak nem is hagynám.- vigyorogtam rá.

Beszálltunk egy bérelt autóba és egyenesen a Szent Péter bazilikához hajtottunk. Nem tudom Shawnak, hogy sikerült elintézni azt, hogy itt esküdjünk meg. Talán megfenyegette a papot.

Gab kisegített a kocsiból és a hatalmas ajtóhoz vezetett.

-Felkészültél? Csak mert ha meggondoltad magad, akkor most azonnal lelépünk és irány Mexikó.- felnevettem és megráztam a fejem. Eszem ágában sem volt meggondolni magam. Bólintott, majd kettőt koppantott az ajtón, mire bent felharsant a jól ismert zene és kitárták előttünk az ajtót. A templom tele volt, nagyrészt Shawn ismerősei voltak ott, de láttam ismerős arcokat is. Nem hiszem, hogy Shawn eltudta mindezt intézni ilyen rövid idő alatt. Az említett, az oltár előtt feszített fekete szmokingban és mosolyogva figyelte, ahogy Gabrielbe karolva felé lépkedem. Amikor találkozott a tekintetünk, kissé elpirultam, de képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást. Végül odaértünk hozzá és Gab a kezébe helyezte az enyémet. Persze azelőtt nem maradhatott el a szokásos Gabriel beszólás sem.

-Ha megbántod, megtalállak és odaadlak Tatjana pincsijének, hogy megegyen!- a vőlegényem válla még akkor is rázkódott a nevetéstől, amikor a pap felé fordultunk.

Nem is igen hallottam a papot, a szívem a fülemben dobogott és attól féltem, hogy kiugrik a helyéről.

-Fogadom!- Shawn hangja áthatolt a burkon és rám kacsintott. A pap most felém fordult, és elmondta a szokásos mondókáját.

-Fogadom!- mondtam, majd a mellettem álló görög félistenre mosolyogtam. Felhúztuk a gyűrűket, egymás ujjára és végezetül a pap elmondta a várva várt mondatot.

-Ezennel férj és feleség vagytok. Shaw, megcsókolhatod a mennyasszonyt!- a férjemnek, te jó ég a férjem, nem is kellett több. Átkarolta a derekam és magához húzott. A tömeg tapsolt, Cam és Austin fütyült.

____________________

-Shawn?- felkönyököltem az ágyban, hogy a férjem arcába nézhessek. Két hét telt el az esküvőnk óta és már aznap hajnalban elutaztunk a Bahamákra.

-Hmm?- dünnyögött és továbbra is csukva tartotta a szemét. Úgy nézett ki a rengeteg fehér lepedő között, mint egy földre szállt angyal. Már csak a szárnyak hiányoztak róla.

-Mi lesz, ha hazamegyünk New Yorkba?- féltem, és ezt nem is tagadtam. Egy maffiózó felesége vagyok. Mi lesz, ha egyszer csak ránk törik az ajtót, vagy valaki hozza majd a hírt, hogy Shawn nincs többé?

Az aggódó kék, találkozott a ragyogó barnával. Shawn magához húzott és a mutatóujja közé csavarta az egyik tincsem.

-Semmi, Tess. A világon az enyém legjobban és legbiztonságosabban felépített birodalom. Nem árthatnak nekünk. Senki, oké?

Megfogta az állam, hogy a szemembe nézhessen. Bólintottam és a mellkasára hajtottam a fejem.

Igaza volt. Rendkívül boldog hónapoknak néztek elébe. Csak telt az idő és pár hónapon belül arra eszméltem fel, hogy a keresztfiamat tartom a karomban, Camék nappalijában.

-Jól áll a karodban a pici.- a hátam a férjem mellkasának préselődött, ahogy magához húzott és átkarolta a derekam. –Már alig várom, hogy nekünk is legyen egy. Vagy több. Ha hazamentünk, talán el is kezdhetnénk gyártani egyet.

Csókot nyomott a nyakamba, én pedig felkuncogtam.

-Jól van Casanova, majd meglátjuk.- nem szólt semmit, csupán óvatosan megsimogatta a kis Larry ökölbe szorított kezét.

-Nem tudom elhinni, hogy ez a kis csoda, Cam gyereke. Igazából azt nem felfogni, hogy tudott egy ilyen kisbabát összehozni. Ahhoz nem olyan tökös.

-Hallottam, faszkalap! Gyere át és mérjük össze a méreteinket!- kiabált át a másik szobából az örömapa. Kitört belőlem a röhögés, de Shawnt sem kellett félteni.

-Inkább nem! Csak elsírnád magad, haver. Nem akarom elrontani az örömöd.

Azt hiszem, szép éveknek nézünk elébe. Én pedig nagyon vártam ezeket az éveket.