Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Harmincnegyedik Fejezet

Éééés, igen! Végre sikerült meghoznom ezt a részt is:) Sajnálom, hogy csak most tettem fel, de bizony kemény hetek vannak mögöttem. Akárhányszor neki akartam kezdeni írni, jött valami. Most viszont itt van. :D

Nem mellesleg, drága olvasóim el kell mondanom nektek, hogy bizony nagyon a végén járunk a történetnek. Már csak egy fejezet van hátra, plusz egy epilógus. Viszont már készül az új történetem, ahol remélem velem tartotok majd. ;)                                                                                                Jó olvasást kívánok mindenkinek és persze élvezzétek ki a hosszú hétvégét! :)

2018.04.27

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Shawn

Egy pillanatra kinyitottam a szemem, de azonnal becsuktam az erős fény miatt, ami majdnem kiégette a retinám. Basszus, elfelejtettem behúzni a sötétítőt. Csukott szemmel tapogattam Tess után, hogy magamhoz húzzam, de amikor csak a lepedőt érintettem, felpattant a szemem és olyan gyorsan ültem fel, hogy egy pillanatra megszédültem. Ő és a ruhái sehol, nem mellesleg a kedvenc tőröm is eltűnt az éjjeliszekrényről. Bassza meg, annyira tudtam, hogy a nőm nem adja fel ilyen könnyen! Felpattantam az ágyról aztán egy bokszert, meg egy pólót magamra rángattam, és miközben az ajtó felé igyekeztem megpróbáltam felvenni az egyik gatyám. Igen ám, csak ezzel az volt a baj, hogy amikor a jobb lábamat beledugtam az egyik szárba, megbotlottam valami szarban és adtam egy csókot a rohadt parkettának. Morogva felkeltem és feltéptem az ajtó, de előtte még felkaptam az egyik Revolverem és a mobilom. Elkezdtem futni Kostanov cellája felé, mert volt egy sanda gyanúm, hogy a nőm arra tart. Neki persze több időbe fog telni mire eljut oda, mert ki kell játszania az őröket és meg kell találnia melyik cellában lehet. Viszont ismertem Tessát és tudtam, hogy rohadt okos és meg fogja tudni valósítani, amit kitervelt. Tárcsáztam Cameron számát és türelmetlenül vártam, hogy felvegye. Közben éles balkanyart vettem és odavakkantottam a lebzselő őröknek, hogy tartsák nyitva a szemüket, és ha látják a csajom, akkor azonnal szóljanak.

-Szia Shawn!- szólt bele Lolli vidáman. Na, baszki. Tudtam, hogy Lol tudja kik vagyunk meg mit csinálunk, de azért nem lenne a legjobb bevonni ebbe az ügybe.

-Szia Lol. Figyu, odatudnád adni Camet?- egy pillanat múlva beleszólt a haverom a telefonba. –Tessa elszökött! Tuti ki akarja szabadítani a bátyját!

-Bassza meg! Tíz perc és ott vagyok.- ezzel lecsapta a kagylót.

Egy terv kezdett összeállni a fejemben, és elmosolyodtam. Drága Tessám, nemsokára megtudod az igazat.

Tessa

A fenébe! Ó, hogy az a... A falhoz simulok és reménykedem benne, hogy az őr nem látott meg. Kilesek egy pillanatra és felmérem a helyzetet. Amikor hátat fordít nekem, hangtalanul tovább rohanok és tudom, hogy csak két folyosó van hátra a bátyám cellájáig. Nem vagyok hülye, és pontosan tudom, hogy a tőlem legtávolabbi cellában lehet csak. Az utolsó sarokhoz érek, ahol kinézek. Sehol senki. Különös. Nem foglalkozom a fura érzéssel a mellkasomban, hanem egyből az ajtó felé igyekszem. Már a kilincsen a kezem, amikor valaki megragadja a vállam és maga felé perdít.

-Helló, drágám!- Shawn halálos komolysággal nézett le rám, majd berántott egy kisebb szobába. Megszólalni sem bírtam, mert felkapott és ledobott egy kanapéra.

-Most megfogsz hallgatni!- mutatott rám az ujjával. –Először is. Mégis, hogy gondoltad azt, hogy megszökhetsz előlem? Te is nagyon jól tudod, bárhová mégy, megtalállak! Nevezhetsz rohadéknak, gyilkosnak vagy éppen mocskos szemétládának, nem érdekel! Én, csak megvédeni próbállak! Másodszor pedig, akit itt hazug gyilkosnak lehet nevezni az a bátyád! Bocsánat, hogy megakarlak védeni tőle! De tudod, miért teszem?

-Nem! Nem tudom! Amúgy is ez hülyeség, hisz a bátyám csak segített nekem! Nem hagyta, hogy tovább hazudozz nekem.- pattantam fel. Shawn közelebb lépett és olyan közel hajolt hozzám, hogy az orrunk szinte összeért.

-Nem hazudtam neked. Tényleg apám cégét irányítom és minden, amit mondtam neked magamról igaz. Az, hogy elhallgattam mindezt előled a te érdekedben volt. Azért tettem, hogy megvédjelek. Azért tettem, mert szeretlek!- az utolsó szavakat már csak suttogta. Ellépett tőlem és a bekapcsolta a falon fekvő plazmatévét, ahol megjelent a bátyám egy székhez kötözve és Shawn előtte állva. A videó végén elgyengült lábakkal huppantam le a kanapéra. A férfi elém térdelt és az állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

-Most már hiszel nekem?

-Én...én már nem tudom, mit higgyek Shawn. Képtelen vagyok gondolkozni.- magyaráztam össze vissza és ömleni kezdtek a könnyeim.

-Tess! Édesem, te is tudod, hogy én sosem bántanálak. Annyi mindennel bizonyítottam már neked, hogy szeretlek. Csak a legjobbat akarom neked!- barna szemeiből gyengédség és szeretet sugárzott. Hittem neki. A nyaka köré fontam a karom, és gyengéd csókot nyomtam az ajkaira. Felsóhajtott és éreztem, hogy a könnyei lecsorognak az arcán. Tudtuk. Mindketten tudtuk, hogy most már semmi sem szakíthat el minket egymástól. Semmi a világon nem állhat közénk. Elhúzódott tőlem és végigsimított az arcomon.

-Rómába megyünk ma este, szóval készülj fel bébi.

-Mi? Miért?- kérdeztem értetlenül, ő pedig elmosolyodott.

-Azért, hogy összeházasodjunk.

-Hogy mi? Atyám Shawn! Te most megkérted a kezem?- nevettem fel hitetlenkedve. Jesszusom!

-Mondhatni. Tessa megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül és szülsz nekem egy fészekaljnyi gyereket?- elragadó mosolyt varázsolt az arcára, én pedig még mindig kábultan kuncogtam. –Szeretlek és szeretném, ha a feleségem lennél. Így a közeljövőben nehezebben tudsz, majd megszökni előlem.

-Nem fogok megszökni soha többé. A válaszom, pedig igen! Hozzád megyek, te hülye!- simítottam végig a haján.

Felkapott és magához szorított, én pedig a nyakába dünnyögtem.

-De azt felejtsd el, hogy egy fészekaljnyi gyereket szülök neked!

Szívből felkacagott és én csatlakoztam hozzá.

Aznap este, amikor Rómában az esküvőnk előtt két nappal átölelt alváshoz készülődve, tudtam, hogy ott a helyem vele. Hogy ott van az otthonom, ahol ő van.

-Na jó, talán még meggondolom, hogy szülök neked egy horda gyereket.- motyogtam. Még jobban magához szorított és belecsókolt a nyakamba.

-Nagyszerű ötlet. Azt hiszem el is kezdhetünk gyakorolni!- a hátamra gördített és rám vigyorgott. Magamhoz húztam és megcsókoltam.

Gyakoroltunk. Egész éjszaka.