Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Hetedik Fejezet

Itt is az új rész :) Kérlek nyomjatok egy Vote-ot ha elolvastátok! Nagyon boldoggá tennétek :) El sem tudjátok képzelni, hogy mit jelent nekem, ha valaki Voteol. Plusz több kedvem is van az íráshoz, mivel tudom, hogy valakinek tetszik :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Cameron állt az ajtóban, mellette pedig Shawn dőlt lazán a falnak.

-Mit akarsz?- támadtam Cameronnak figyelembe sem véve a másik férfit.

-A lányomat. Jogomban áll látni és megismerni!- felelte és megpróbált bemenni a lakásba. Elé álltam, ezzel meggátolva, hogy bemehessen. Éreztem, hogy a méreg elönt.

-Na, idefigyelj!- böktem meg a mellkasát.-Hat éve volt jogod látni és Lolli megadta neked a lehetőséget, hogy most megismerhesd! De csak szerdánként. Erre te idejössz, mit sem törődve Lol akaratával. Az isten szerelmére törődj már bele, hogy csak szerdánként láthatod! Elhiszem, hogy megakarod ismerni, de tartsd már tiszteletben Lolli kérését!- néztem a szemébe mérgesen. Láttam, hogy vívódik magában, de végül lehajtotta a fejét és csüggedten a hajába túrt.

-Tudom, de kérlek! Azt mondtad megérted, hogy megakarom ismerni. Akkor engedd meg, hogy most bemenjek, és a lányommal lehessek egy kicsit.- bámult rám könyörgő szemekkel. Viszont engem nem győzött meg. Évek óta gyűlt bennem a harag iránta, szóval nem hatott meg ezzel a szöveggel.

-És ezzel arra kérsz, hogy áruljam el a legjobb barátnőm?- fontam keresztbe a kezem, a mellem alatt.

-Nem istenem, nem! Kérlek hadd legyek vele egy kicsit! Csak egy kicsit!- komolyan azt hittem, hogy térdre borul előttem. Annyira sebezhetően nézett ki így, hogy egy pillanatra megsajnáltam. De aztán eszembe jutott, hogy mit csinált Lollal hat éve és azonnal elmúlt ez az érzés.

-Nem!- jelentettem ki határozottan.-Most pedig menj el, amíg szépen mondom!- suttogtam. Cameron összepréselte az ajkát és bólintott egyet. Megfordult és csapott egyet Shawn vállára.

-Menjünk.- mondta és a lift felé vette az iránt.

-Mindjárt megyek, te addig nyugodtan menj le a kocsihoz.- nézett rá barátjára, aki beszállt a liftbe. Miután az bezárult Shawn ellökte magát a faltól és hozzám sétált.

-Szia Tessa.- mosolyodott el.

-Hali.- te jó ég, Wayne el ne olvadj már egy mosolytól!

-Ezt a kocsimban hagytad tegnap.- húzta elő Lizzie sapkáját, amit tegnap levettem róla, hogy ne izzadjon bele. És úgy látszik ott is hagytam. Jajj, remélem, nem hiszi azt, hogy direkt tettem. Úristen mi van, ha ribancnak tart? Hogy azért hagytam ott, hogy majd megkeressem és megpróbáljam felszedni a pénzéért? Csak nyugi Theresa! Biztos nem.

-Uh, köszi. Biztos elejtettem, amikor átvetted Lizziet.- vettem el a sapit, amit felém tartott. Bólintott egyet és a hajába túrt. A telefonja kiadott egy hangot, ami azt jelezte, hogy üzenete jött. Viszont Shawn nem nézte meg csak lazán az ajtónak dőlt.

-Ez biztos Cameron, hogy hol vagyok már.- mondta mosolyogva.

-Akkor nem kéne menned?- kérdeztem és próbáltam leplezni, hogy milyen hatással van rám.

-Nem akarok.- felelte, mire a szívem kihagyott egy ütemet.

-Nem tudod Cameron honnan tudta, hogy itt van Lizzie?- gratulálok Wayne, hogy te mekkora hülye vagy!

-Követte Lollit. Aztán amikor látta, hogy ő meg Jassi elmegy, akcióba lendült. Reggel hatkor keltett, hogy jöjjek ide. Kezd úgy viselkedni, mint egy pszichopata.- nevette el magát halkan. Még egyszer jelzett a telefonja, mire sóhajtott egyet.

-Mennem kell.- nézett rám azzal a gyönyörű szemeivel.

-Rendben.- motyogtam zavartan.

-Még találkozunk Tess.- indult el a lift felé. Elhebegtem egy okét és már becsuktam volna az ajtót, amikor utánam szólt.

-Ja és Tess! Dögös vagy, amikor mérges vagy.- ezzel bezárult a liftajtó és eltűnt előlem a férfi.