Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Tizenhetedik Fejezet

-Boldog Karácsonyt Keresztanyu!- Lizzie berontott a szobámba és rám ugrott. Én fájdalmasan felnyögtem, de halvány mosollyal az ajkamon átöleltem.

-Boldog Karácsonyt ribikém! Kellj fel, hisz rengeteg dolgunk van még.- Jassi elhúzta a függönyt, majd egy hatalmasat csapott a fenekemre, mire feljajdultam.

-Miért bánt engem mindenki ma reggel?- gurultam a hátamra nyöszörögve. Keresztlányom a hasamra fektette a fejét és huncutul elvigyorodott.

-Mert téged csak így lehet felkelteni.- közölte, mire megragadtam az apró testét és magam alá gyűrtem. Őrült módjára elkezdtem csikizni, ő pedig visongott alattam. Pár percig nyúztam, aztán egy cuppanós puszi után elengedtem, és felálltam. Kibattyogtam a konyhába, ahol Lolli gondterhelten nézegette a szakácskönyvet. Lemerevedtem.

-Ugye még mindig a gyorshívón van a tűzoltóság száma? Csak mert ha főzni készül...- jelent meg mellettem Jassi. Azt hiszem, mindketten tudtuk mi történne, ha ez bekövetkezne. Lol lehet, hogy jól tud kávét főzni, de ételt, azt nem tud. Az a legnagyobb probléma, hogy ő ezt nem akarja elfogadni, így újra és újra megpróbálkozik vele. Múltkor majdnem felgyújtotta a lakást, amikor tükörtojást akart nekünk reggelire csinálni.

-Elintézem, te menj és díszítsd fel a fát.- hesegetett el barátnőm, és elindult másik barátnőnk felé. Elhagytam a veszélyes zónát és megcéloztam a nappalit, ahol a csupasz fenyőfa állt, és csak arra várt, hogy feldíszítsem. Az ezeréves telefonom megrezzent az asztalon, mire felkaptam.

-Boldog Karácsonyt Tess!- jelent meg a mobil kijelzőjén. Elmosolyodtam és elkezdtem nyomkodni a gombokat.

-Boldog Karácsonyt! Milyen Torontó?- megnyomtam a küldés gombot és vártam, hogy visszaírjon. Ehelyett megcsörrent a telefon, én pedig felvettem.

-Unalmas. Kissrác koromban imádtam itt lenni viszont most, egyenesen utálok.- szólt bele a mély bariton a telefonba.

-Hm, sajnállak. Síelés, masszázs és egyéb fantasztikus dolgok. Tényleg szörnyű lehet.- kuncogtam.

-Az is. Hidd el ilyen emberek között, még ezek sem segítenek. Nincs egyetlen értelmes ember sem itt, rajtam kívül. Na jó talán Cameron, bár ezt inkább visszaszívom.- egy csattanást halottam, így gyanítottam, hogy kapott egy nyaklevest az említettől. Aztán folytott hangokat hallottam, majd egy ajtócsapódást.

-A francba! Sajnálom, mennem kell! Elfelejtettem, hogy ma együtt kell reggeliznem a kanadai elnökkel.- mondta csalódottan.

-A kanadai elnökkel? Ezt, hogy lehet elfelejteni?

-Hidd el nagyon könnyen. Jól van, megyek már Austin!- kiáltotta, majd újra beleszólt a készülékbe.

-Este beszélünk. Vigyázz magadra!- búcsúzott el.

-Rendben, te is vigyázz magadra!- már leakartam tenni, amikor újra beleszólt.

-Hiányzol bébi!- ezzel Shawn kinyomta a hívást.

-Te is nekem.- motyogtam a levegőbe, aztán nekiálltam felaggatni a díszeket a fára, miközben Shawn utolsó mondata járt a fejemben.

-Undorítóan szerelmesen nézel ki!- jegyezte meg Jassi, 'mikor megpillantott.

-Nem érdekel.- nem érdekelt, hogy nézek ki. És hogy miért? Mert szerelmes vagyok.