Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Huszonharmadik Fejezet

Hola! Újabb rész:) Ha tetszett, akkor kérlek csillagozzatok. Jó olvasást ;D

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

-Mit keresel te itt?- léptem egyet hátra, mert úgy éreztem nincs elég távolság köztünk. Az elmémet pillanatokon belül ellepték az emlékek és úgy éreztem menten elájulok. Logan még mindig úgy nézett rám mintha szellemet látna, de amikor megszólaltam megköszörülte a torkát és összekulcsolta két kezét a háta mögött.

-Henryhez jöttem. De te mit keresel itt Annie?

-Ne hívj Annienek!- fortyantam föl mérgesen. Még van bőr a képén Annienek hívni. Ezt a szemétládádát!

-Régen imádtad, hogy így hívlak. Csak nekem engedted meg.- mosolyodott el szentimentálisan, mire legszívesebben behúztam volna neki egyet.

-Az már régen volt. Nagyon régen!- éreztem, hogy zihálok félelmemben, Ő pedig ezt észrevéve lehajtotta a fejét.

-Figyelj...- hirtelen Henry jelent meg a hátam mögött és szívéjesen üdvözölte Logant.

-Az aktákért jöttél igaz? Egy pillanat és hozom is, viszont addig gyere be hisz rettentő hideg van odakint!- a férfi belépett és halkan becsukta maga után az ajtót miközben le sem vette rólam a tekintetét. Amikor Henry az irodája felé indult én is megfordultam, hogy visszamenjek a többiekhez, de Logan megragadta a karom. Megfagyott az ereimben a vér és kitéptem magam a szorításából.

-Sajnálom. A múltban történteket is és szeretném megköszönni.- mérhetetlen undorral a szemébe néztem, Ő pedig ahelyett, hogy félrenézett volna állta a tekintetem.

-Mit szeretnél megköszönni? Hogy nem árultalak el senkinek? Nem miattad tettem, hanem anyám miatt!- a körmeim élesen vájtak a tenyerembe, de nem foglalkoztam vele csupán Logan barna, szinte már fekete szemébe bámultam. A falnak vetette a hátát és az ajkát rágcsálva fürkészett.

-Még mindig gyönyörű vagy.- jelentette ki rekedten, mire közelebb léptem hozzá.

-Majdnem megerőszakoltál miután láttam, hogy megölsz egy nőt! Megfenyegettél azzal, hogy megölöd anyámat is, ha nem tartom a számat.- suttogtam és éreztem, hogy felfordul a gyomrom már a látványától is.

-Soha nem tudtam volna ártani neked!- lökte el magát a faltól, ezzel fél fejjel fölém magasodva. A szemem előtt akár egy film lepörögtek az együtt töltött emlékek. Titkos puszik az iskolában, összebújva filmet nézve, az ágyamban csókolózva. Megráztam a fejem, hogy eltűnjenek a képek és újra belenéztem a szemébe.

-A haláldémon.- leheltem szinte hangtalanul, Logan pedig élesen beszívta a levegőt. Mielőtt megszólalhatott volna Henry visszatért pár vaskos aktával a kezében, amit átadott Logannek. A férfi felém biccentett egyet elköszönés képpen, majd elköszönt Henrytől is azzal, hogy találkoznak a szilveszteri partyn.

-Jól vagy lányom?- kérdezte Henry miután becsukta az ajtót.

-Persze, miért ne lennék?- megpróbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, de a férfi arckifejezéséből rájöttem nem sikerült.

-Tudom milyen érzés újra látni az első szerelmünket.- simított végig a hajamon. Eszembe jutott apukám gyűrűje, ami most Shawn ujján díszelgett. Miért nem adtam Logannek? Nem tudom, valami mindig visszatartott. A férfi pár percig csöndben álldogált mellettem, majd amikor úgy látta, hogy már nem vagyok olyan sápadt visszatessékelt a családhoz. Kiderült, hogy Shawn elárulta a többieknek –vagyis Henrynek, Johannának és Tatjanak-, hogy együtt vagyunk. Így amikor visszatértünk hozzájuk a karjába zárt és az állát megpihentette a fejem búbján.

-Valami baj van? Kissé sápadt vagy.- motyogta mire megráztam a fejem és nyomtam egy hosszú puszit a szájára.

Este hat óra felé mindenki szedelőzködni kezdett, és amikor kiléptünk a téli hidegbe Shawn hozzám fordult.

-Nincs kedved elmenni a Central Parkba? És mielőtt megkérdezed, nem érdekel, hogy meglátnak e minket. Szeretnék a barátnőmmel kézenfogva sétálni és akkor megcsókolni, amikor akarom.- egy kissé elpirultam, de boldogan rábólintottam az ajánlatára. Így történt, hogy egy óra múlva egy-egy forrócsokival a kezünkben és egymás kezét fogva járkáltunk az emberek között.

-Nem, mondom, hogy a Karácsonyi Lidércnyomást Tim Burton rajzai és ötlete alapján csinálták, majd Henry Selick rendezte!- Shawn és én már fél órája ezen vitatkoztunk, mivel a Szentem egyfolytában azt mondogatta, hogy nem igaz.

-Én meg mondom, hogy Henry Selick volt, aki rajzolta.- nézett le rám morcosan, mire fáradtan felsóhajtottam.

-A hölgynek igaza van. Tim Burton ötlete volt és a karaktereket is Ő rajzolta, de a rendező Henry Selick volt- egy tinédzser fiú szólalt meg mellettem, majd a válaszunkat meg sem várva tovább sietett.

-Ha!- önelégülten néztem fel szeretett barátomra, aki most éppen összehúzott szemekkel meredt szegény fiú után. Apró mosollyal az ajkamon megérintettem kesztyűs kezemmel az arcát és gyengéden magamfelé fordítottam. Amikor a szemembe nézett egészen kitágult a pupillája és biztos voltam benne, hogy az enyém sem fest másként. Lehajolt hozzám és gyöngéden szájon csókolt, én pedig úgy érzetem mintha ezernyi kis pillangó repkedne a hasamban.

-Gyere mutatni, szeretnék neked valamit.- megfogta a kezem és az embereket kerülgetve húzott maga után. Nemsokára odaértünk egy meseszép fehér hídhoz, ahol csak a karácsonyi zene és az emberek nyüzsgése halk morajjá szelídült. Shawn megállt velem a közepén és a vállamnál fogva megfordított, ahol elém tárult a park téli látványa. A patak befagyott, a fákat és a fűt vékony hóréteg borította és olyan érzésem volt mintha egy álomba csöppentem volna.

-Gyönyörű.- suttogtam elvarázsolva. –Igen, valóban szívfájdítóan gyönyörű.- észrevettem, hogy a férfi nem a parkot nézte miközben ezt mondta, hanem engem. Melegség öntötte el a mellkasomat, és magamhoz húztam a férfit egy rövid csókra.

-Szabad egy táncra, hölgyem?- nyújtotta felém egyik kezét, amikor a zene felhangosodott és lágy dallam kezdődött.

-Örömmel, uram.- csúsztattam az én apró kezemet az övébe. Másik kezem izmos vállán nyugodott, míg az övé a derekamon. A hó nagy pelyhekben hullni kezdett, ami még romantikusabbá tette a jelen helyzetet. Miközben ide-oda dülöngéltünk úgy éreztem, hogy életemben először ott vagyok, ahol lennem kellett. A szerelmem biztonságot nyújtó karjaiban.