Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Huszonkilencedik Fejezet

-Szóval kiakarsz szeretni belőle.- Jassi és én a szobámban voltunk, miközben ő fel-alá járkált. Tegnap volt az az ominózus találkozás Shawnal és azóta törőm a fejem, hogy szeressek ki belőle. Végül két órája beavattam Jassit a tervembe. –Hogy szeretnéd csinálni?

-Épp ez az! Nem tudom.- hanyatt vágtam magam az ágyon, és gondterhelten a plafonra függesztettem a tekintetem.

-Mit szólnál, ha elmennénk bulizni? Legyen ez az első lépés. Lehet, összeszedsz valami jó pasit, de ha nem is legalább szórakozunk egy kicsit.- átgondoltam a dolgot. Végül is mért ne? Bár elég valószínűtlennek tűnt, hogy összeszedjek valakit. Mindenre vágyom jelen pillanatban, csak egy kapcsolatra nem.

-Rendben.

Egy óra múlva már megbántam, hogy beleegyeztem a barátnőm ötletébe. A zene olyan hangosan szól, hogy a falak úgy tűnnek, mintha lüktetnének, az emberi izzadt bőr szaga és az italoké pedig orrfacsaró bűzt alkotnak együtt. Mégis nem foglalkozom vele, csupán táncolok. Nem érzem a lábaimat, de táncolok, mintha azon múlna az életem, hogyha megállok, meghalok. Oldalra hajtom a fejem, hogy megnézzem Jassival minden rendben van e. Egy magas szőke izomkolosszussal táncol összesimulva, szóval nem hiszem, hogy bármi baja lenne. Rám kacsint, én pedig felemelem mindkét hüvelykujjam és elfordulok. Visszakapom a tekintetem, amikor egy ismerős szempárral találkozik. Ott ül pont abban a bokszban, ahol először megláttam hónapokkal ezelőtt, egy pohár whiskyvel a kezében. Austin ott ül mellette és Jassiékra szegezi gyilkos pillantását. Megrándul a szám, és próbálok nem elmosolyodni. Egy ideje sejtettem, hogy a férfi többet érez iránta, mint barátság. Mindketten felhajtják az italukat és felállnak. Sebesen hátat fordítok és megindulok a folyosó felé. A lámpák halványan világítanak, a falak itt mocskosak és hideg van. A zene itt csak morajnak hangzik, így hallom a falon elhelyezkedő szellőztető gép zúgását és a kapkodó lépteimet.

-Annie?

Ijedten pördültem meg az ismerős hangra és szembe találtam magam Logannel. Balra tőle egy ajtó állt nyitva, amiből fény szűrődött ki, az ex-barátom pedig pár lépésre tőlem állt.

-Mit keresel te itt?- kérdeztem zihálva.

-Ezt én is kérdezhetném. De ha tudni akarod, enyém a bár.- nagyszerű. Közelebb lépett, mire én hátráltam. Nem érhet hozzám. Soha. Többé. Feltartotta a kezét, jelezve, hogy nem akar bántani.

-Nem akarsz bejönni?- a szoba felé bökött, mire hisztérikus kacagás szökött ki az ajkaim közül.

-Te komolyan azt gondolod, hogy bemerészkedek az oroszlán barlangjába? Már megbocsáss, de ezt te sem gondolhatod komolyan.

-Rendben, akkor maradjunk itt a hidegben.- leült a földre és a falnak döntötte a hátát. Én ahelyett, hogy követtem volna, ott toporogtam. Végül felsóhajtottam és lenéztem rá.

-Miért tetted? Azt, akkor!

-Maffiózó vagyok, Drágám! Te is nagyon jól tudod miért tettem.- apró koppanás hallatszott, amikor a feje találkozott a fallal. Rámeredtem. Igen, tudtam, hogy micsoda. Mégis, amikor láttam azt az esetet...

-Hány embert öltél meg?- kérdeztem rekedten. Nyelt egy nagyot és felnézett rám.

-Sokat Annie. Nagyon sokat.

Hirtelen sarkak topogását hallottam, mire felnéztem és láttam, hogy Jassi közelít felénk. Amikor meglátta Logant elkerekedett a szeme, majd a dühtől összeszűkült.

-Te!- ordítva rászegezte a mutatóujját a férfira. –Te utolsó szemétláda! Azonnal tűnj el a közeléből, különben kutyakaját csinálok a farkadból és megetetem Tatjana csivavájával. Hogy mersz egyáltalán hozzászólni?