Ha oda vagy a különleges, veszélyes vagy akár a gyönyörű lényekért, akkor ez a könyv neked való. Jöjj velem egy csodálatos utazásra ezekkel a bizonyos lényekkel! Remélem tetszeni fog, jó szórakozást kívánok....
Baldur, a Fényes Szemöldökű rossz álmokat látott. Halált jelentő álmok gyötörték Odin és Frigg szeretve szeretett fiát. Elmondta balsejtelmeit az isteneknek, és azok nyomban tanácskozásra gyűltek, hogy kigondolják, mikképpen óvhatják meg Baldurt a veszedelemtől. Frigg, a féltő anya különös módot eszelt ki, és mivel nem sokkalta a fáradságot, valóra is váltotta tervét. Útnak indult, és bejárta az egész világot, sorra megkereste a dolgokat meg a lelkes és lelketlen teremtményeket - a köveket, a fákat, a vasat és más érceket, a tüzet, vizet, földet, a betegségeket és mérgeket-, hogy nem ártanak Baldurnak. A Fényes Szemöldökű se tettel, se szóval nem vétett soha senkinek. Áldották az emberek, mint a drága napvilágot, az istenek mind szerették, még az óriások és törpék közt se volt haragosa. Friggnek nem kellet kétszer kérni senkit és semmit; kövek, ércek és fák, füvek, virágok, víz és tűz, mérgek és betegségek, négylábú állattok és madarak, kígyók, halak, a Jötunok és a föld gyomrában lakó ezermester törpék, a levegő hatalmas szellemei - minden, ami csak van a napvilágon, kész örömest megfogadta, hogy Baldurnak hajszálát se görbíti. Az istenasszony hát megnyugodva tért haza, a hatalmas ászok, mikor hallották, hogy sikerült elhárítani a veszedelmet, vidám társasjátékot rendeztek a Valhalla előtt. Baldurt a tágas térség közepére állították, és egyik kővel, másik fával, dárdával dobta meg, nyíllal lődöztek rá - semmi se tett benne kárt. Ujjongtak örömükben, azt se tudták, hová legyenek. Csak egy volt, aki nem örült: Loki, az örök bajszerző. Kifőzte a maga gonosz tervét. Elment Szép mezőre Frigghez öreg anyóka képében. Az istenasszony mindjárt azt kérdezte tőle, hogy mi történik odaát a Valhalla, előtt mit jelent a nagy zajongás, nyüzsgés.
- Ott mulatoznak a hatalmas istenek - felelte az anyóka -, Baldurt hajigálják vassal, kővel, fával, de lepattan róla minden, sérthetetlen.
- Nem is árthat neki semmi a világon- felelte Frigg.- Megeskettem sorra tüzet, vizet, vasat, lelkes és lelketlen állatot, hatalmas szellemeket, mindent, hogy Baldurt nem bántják.
Loki nagy ravaszul megkérdezte, mintha ő is féltené a Fényes Szemöldökűt, hogy bizonyos-e a dolgában az istenasszony, igazán nem felejtette-e ki senkit és semmit az esketésből.
- Egy kis gyöngy buckó nő Valhalla mögött, azt még fiatalnak véltem ilyen esküvéshez - felelte gyanútlanul Frigg.
Lokinak több se kellett. Megtudta, amit kívánt, elbúcsúzott, és amint kiért a palotából, felvette igazi alakját, megkereste a Valhalla mögött a fagyöngyöt, letörte, majd előrekerült a mulatozókhoz, mintha mi sem történt volna.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ott volt az istenek között a Nagyerejű, de vak Hödr is. A tér legszélén állt, szótlanul és kedvetlenül. Loki odament hozzá, megkérdezte, miért nem vesz részt a játékban.
